A napszél, a magnetoszféra és az ionoszféra kapcsolatát vizsgáló SMILE (Solar wind Magnetosphere Ionosphere Link Explorer) műhold május 19-én indult el a Francia Guyanában található európai űrközpontból. A feladata első látásra azt vizsgálni, hogyan védi a Föld mágneses környezete a bolygót a Napból érkező részecskéktől és sugárzástól.

A projektet az Európai Űrügynökség (ESA) és a Kínai Tudományos Akadémia (CAS), Kína legfontosabb állami kutatási intézményhálózata közösen valósította meg. A két fél együttműködése nem előzmény nélküli: az 1990-es évek adatmegosztási megállapodásaitól jutottak el a közösen kiválasztott, megtervezett, elindított és üzemeltetett misszióig. A SMILE tehát egy hosszabb tudományos kapcsolat csúcspontja.

Mégis más politikai jelentése van most, mint amikor az alapjait lefektették. A misszió 2016-ban indult, amikor az európai–kínai technológiai kapcsolatok még kevésbé voltak átpolitizálva. A kilövés viszont már abban a korszakban történt, amikor az Egyesült Államok és Kína között az űr, a félvezetők, a mesterséges intelligencia, valamint a kritikus technológiák terén is erősödik a verseny. Az európaiak szerint ez a küldetés egy ritka kivétel, amikor a Nyugat és Kína képes együtt dolgozni egy nagy technológiai projekten, csakhogy az már egyáltalán nem magától értetődő, hogy ezt újabb közös programok követik.

Az első, de lehet, hogy az utolsó

A SMILE az első teljes értékű, a kiválasztástól az üzemeltetésig közösen felépített ESA–kínai tudományos misszió. Ennek az egyik előzménye a Double Star program volt, amelyben Kína két tudományos műholdat indított a Föld mágneses környezetének vizsgálatára európai műszerekkel és az ESA tudományos együttműködésével. Az első 2003-ban, a második 2004-ben indult, a program pedig a Nap és a Föld mágneses környezetének kapcsolatát vizsgálta, részben az ESA Cluster-missziójának tapasztalataira építve. Ez még inkább kínai vezetésű projekt volt, európai hozzájárulással, vagyis a modell lényege szerint Európa a kínai misszióhoz saját műszerekkel és fejlesztésekkel járult hozzá. A SMILE ehhez képest minőségi ugrás, hiszen a missziót az ESA és a CAS közös felhívásából választották ki 2015-ben, majd a projektet a két fél közösen tervezte, építette, indította és működteti.

A jövő viszont sokkal bizonytalanabb. Az ESA és a CAS vezetői januárban Párizsban találkoztak, ami azért jelentős, mert ez volt az első magas szintű egyeztetésük közel egy évtized után – az előző hasonló találkozót 2017-ben Sanghajban tartották. A felek akkor arról beszéltek, hogy keresik a további együttműködési lehetőségeket, de következő közös missziót nem neveztek meg. Ezért a SMILE inkább azt bizonyítja, hogy tudományos és technológiai együttműködés lehetséges a két fél között, de a jelenlegi geopolitikai környezetben minden további projektnek komoly akadályai lesznek.

A tudomány mögött ott a kritikus infrastruktúra

A SMILE célja az űridőjárás – a Nap működésének hatása a Föld környezetére – alaposabb megértése. Mindez azért lesz egyre fontosabb, mert egy erős geomágneses vihar befolyásolhatja a műholdas navigációt, a rádiókommunikációt, az elektromos hálózatokat és egyes elektronikai rendszereket. Az ESA szerint a SMILE több műszerrel vizsgálja majd a napszél és a Föld mágneses pajzsa közötti kölcsönhatást, a küldetés célja a napviharok, geomágneses viharok és az űridőjárás pontosabb jelzése.

Csakhogy a programnak van egy nemzetbiztonsági vonzata is, és bár nem katonai programként indult, olyan adatok és előrejelzési képességek javításához járulhat hozzá, amelyek válsághelyzetben a haderők, a védelmi kommunikáció, a légi közlekedés, az energiarendszer és a pénzügyi infrastruktúra működését is érinthetik. Hiszen a műholdak már a digitális gazdaság egyik legfontosabb részei.

Vagyis a SMILE Európának konkrét hasznot hozhat egy olyan területen, ahol a kockázat minden nagy gazdaságot érint, csakhogy a stratégiai adatok, az űrtechnológiák és az előrejelzési megoldások feletti ellenőrzés is fontos kérdés. Aki ugyanis előre látja a zavarokat, az hamarabb meg tudja védeni az infrastruktúráját.

Kínai sikerüzenet és európai óvatosság

A kínai és az európai hozzállás azonban különbözik. Az előbbi állami hírügynöksége a SMILE-t „új fejezetként” mutatta be a kínai–európai űrtudományi együttműködésben, és hangsúlyozta, hogy a projekt egyenlő, kölcsönösen előnyös és egymást kiegészítő mechanizmusra épül. Szerintük a misszió azt bizonyítja, hogy Peking a technológiai versengés időszakában is képes magas szintű partnerséget fenntartani európai intézményekkel. Mindez diplomáciai üzenet is, hiszen Kína ezzel azt szeretné mutatni, hogy nélkülözhetetlen tudományos és technológiai szereplő.

Az európai értelmezés ennél visszafogottabb, az ESA elsősorban a tudományos értékre, a békés űrhasznosításra és az európai ipari hozzájárulásra helyezi a hangsúlyt. A misszióban európai vállalatok és kutatóintézetek is részt vesznek, többek között az Airbus Defence and Space spanyolországi egysége, a Leicesteri Egyetem. Ez az öreg kontinens számára a presztízs mellett iparpolitikai kérdés is: az űripari tudás, a szenzorok, a hasznos teherbírás és a földi üzemeltetés olyan képességek, amelyekből később a polgári, a gazdasági és a védelmi szektor is profitálhat. A politikai óvatosságot az is jelzi, hogy a projektet exportellenőrzési szabályok, biztonsági előírások és technikai problémák is lassították.

A SMILE sikere mindenesetre azt mutatja, hogy Európa igyekszik egyensúlyozni a teljes leválás és a korlátlan nyitottság között. A tudományos együttműködés fennmaradhat, ha azt biztonsági korlátok, ellenőrzési mechanizmusok és saját kapacitások/fejlesztések kísérik. Kína számára a projekt presztízsnyereség, Európának pedig figyelmeztetés: a kritikus infrastruktúrák védelme ma már az űrben kezdődik.

Az pedig, hogy nem határoztak meg következő közös missziót, azt üzeni, hogy bár Európa nem szakítja meg teljesen a kapcsolatát Kínával, a jövőbeli együttműködés kockázatérzékenyebb és politikailag terheltebb lesz.

Kapcsolódó:

Kép: ESA