A Naftogaz újabb jogi lépéseket tett a Gazprom ellen, ennek eredményeként az asztanai AIFC Court elismerte azt a svájci választott bírósági döntést, amely 1,4 milliárd dollár megfizetésére kötelezi az orosz óriást. Az ügy azonban Kazahsztán jogi szuverenitását és Közép-Ázsia gázfüggését is érinti.

A történet gyökere a 2019 végén megkötött orosz–ukrán gáztranzit-megállapodásig nyúlik vissza, ez volt az a szerződéses csomag, amely akkor átmenetileg stabilizálta az Európába irányuló orosz gáz ukrajnai szállítását. Ebben a Gazprom vállalta, hogy 2020-ban 65, 2021 és 2024 között pedig évente 40 milliárd köbméter kapacitás után fizet az ukrán tranzitért, az úgynevezett „ship-or-pay” elv alapján.

Ez azt jelenti, hogy a lekötött kapacitás díját akkor is meg kellett fizetni, ha a ténylegesen átszállított mennyiség alacsonyabb volt.

A szerződés teljesítése 2022 májusában kapott egy csavart, ami a mostani jogvita alapja lett. Az ukrán rendszer-üzemeltető ugyanis leállította a Szokranivka belépési ponton keresztüli tranzitot vis majorra hivatkozva, miután az érintett infrastruktúrát az oroszok Luhanszk térségében megszállták. Kijev azt javasolta, hogy a mennyiségeket a Szudzsa ponton keresztül vezessék át, a Gazprom viszont azt állította, hogy ez technikailag lehetetlen, és nem fogadta el a vis majorra való hivatkozást.

Moszkva szerint az ukrán fél saját döntése szűkítette a tranzitútvonalat, ezért a Gazprom szerint nem volt köteles a teljes lekötött kapacitás után fizetni.

A Naftogaz másként értelmezte a szerződést, és 2022 szeptemberében ICC-s választott bírósági eljárást indított Svájcban, amely végül az ukrán társaságnak adott igazat, vagyis a Gazpromnak meg kell fizetnie a gáztranzit-szolgáltatásokból eredő tartozást, a kamatokat és az eljárási költségeket. A svájci szövetségi legfelső bíróság később elutasította a Gazprom megsemmisítési kérelmét, így a Naftogaz számára megnyílt az út a döntés külföldi végrehajtása felé.

Miről döntött az asztanai fórum?

Az asztanai AIFC Court (speciális bíróság) idén május 15-én elismerte és végrehajthatónak nyilvánította a 2025. június 16-i ICC-döntést. A bíróság szerint a Gazpromnak 1,134 milliárd dollárt, több mint 299 millió dollár kamatot és késedelmi kamatot, továbbá a választott bírósági költségeket kellene megfizetnie, így áll össze a kerekített 1,4 milliárd dolláros összeg.

Ez ugyanakkor még nem jelenti a tényleges pénzbehajtást, ugyanis az AIFC-döntés Gazprom nélkül született, és a határozat is rögzíti, hogy az orosz társaságnak 14 napja van arra, hogy kérje a hatályon kívül helyezését. A dokumentum azt is kimondja, hogy a végrehajtás addig nem indulhat meg, amíg ez a határidő, illetve egy esetleges jogorvoslati kérelem elbírálása le nem zárul. Ez lényeges különbség a jogi határozat és a tényleges vagyonlefoglalás között.

Kazah bíróság vagy különleges jogi zóna?

Az ügy politikai vonulata, hogy a döntést Asztanában hozták, ám nem a kazah állami bírósági rendszer részéről. A Reuters szerint a kazah igazságügyiminiszter-helyettes külön jelezte, hogy az Asztana International Financial Centre Court (AIFC) nem a kazah nemzeti jog alapján működik.

A kazah hatóságok ezzel látványosan igyekeztek elhatárolódni egy olyan ügytől, amelyben a moszkvai, a kijevi és a közép-ázsiai energiaérdekek egyszerre érintettek.

Ez a történet legérdekesebb jogi-politikai pontja. Kazahsztán ugyanis az AIFC-t épp azért hozta létre, hogy a nemzetközi pénzügyi és üzleti szereplők számára kiszámítható, angolszász mintájú vitarendezési környezetet kínáljon. Most azonban az intézményi konstrukció egy háborús hátterű orosz–ukrán energetikai konfliktusban kerül elő. Asztana számára ez azért kellemetlen, mert ha megkezdődik az ítélet végrehajtása, azt Moszkva politikai üzenetnek vélheti, ha viszont a folyamat elakad, az AIFC jogbiztonsági imázsa sérülhet.

A döntés jogi indoklása terén is érzékelhető a bizonytalanság: az AIFC Court ugyanis utal arra, hogy vizsgálnia kellett a saját joghatóságát egy Svájcban hozott választott bírósági döntés kazahsztáni elismerésénél, valamint hangsúlyozza a határozat előzetes jellegét, ami azt jelzi, hogy bár a Gazprom előtt még maradt mozgástér, politikailag nagyon kényes az ügy. Méghozzá azért, mert ezzel az orosz cég jogilag támadhatóvá vált egy olyan térségben, amelyre Moszkva hagyományosan biztonságosabbként tekintett, mint Nyugat-Európára.

Miért ideges Közép-Ázsia?

Az orosz sajtóban megjelent értelmezés szerint a döntésnek ennél jóval drámaibb hatásai lesznek. A Vzgljad szerint

a Naftogaz Kazahsztánon keresztül csapdába ejtheti a Gazpromot, sőt az ügy Üzbegisztán téli gázellátását és a kazah olajexportot is veszélybe sodorhatja,

méghozzá azért, mert a Gazprom kazahsztáni jelenlétének egyik érzékeny pontja az a tranzitgáz, amely Oroszországból Kazahsztánon át Üzbegisztánba jut.

A Vzgljad cikkének az időzítése is figyelemre méltó, az ugyanis hét nappal az asztanai döntés után jelent meg, amikor a Gazprom előtt még nyitva állt a hatályon kívül helyezési kérelem lehetősége. Ráadásul az ügy jogi következményeinek ismertetése mellett a politikai hatásait is felvázolja Kazahsztán számára, és utal arra, hogy a Naftogaz pernyerése az üzbég gázellátástól a kazah olajexportig több érdeket is érzékenyen érinthet.

Ugyan ennek a kockázata valós, a végkövetkeztetés túlzónak tűnik. Oroszország 2023 októberében indította el a gázszállításokat Üzbegisztánba Kazahsztánon keresztül, napi 9 millió köbmétert. Üzbegisztán energiahelyzete valóban nehezebb, hiszen a fogyasztás nő, a saját kitermelés nem tart lépést minden igénnyel, a téli ellátás pedig politikailag különösen érzékeny.

Ebből azonban még nem következik automatikusan, hogy a Naftogaz egyszerűen átveheti a Gazprom tranzitgázát, és ezzel veszélybe sodorhatja Üzbegisztán ellátását. Ehhez lefoglalható vagyonelemek, helyi végrehajtási lépések és további jogi döntések kellenek. Ráadásul a tranzitgáz tulajdonjogi helyzete, a harmadik felek jogai és a kritikus infrastruktúrához kapcsolódó közérdek mind olyan pont, ahol a jogi folyamat könnyen politikai érdekeket sérthet.

A döntés mögötti geopolitikai üzenet

Moszkva lehetséges válasza szintén valós, Kazahsztán olajexportja, különösen az európai piacok felé, ugyanis erősen függ az Oroszországon át vezető útvonalaktól: a CPC-vezeték a kazah olajkivitel mintegy 80 százalékát biztosítja, és az orosz fekete-tengeri kikötői infrastruktúrához kapcsolódik. Ez Oroszország számára nyomásgyakorlási eszköz, különösen akkor, amikor a térség országai egyszerre próbálják fenntartani az orosz kapcsolatokat és bővíteni a nyugati, kínai, török, illetve dél-kaukázusi mozgásterüket.

A Naftogaz számára az asztanai döntés azért precedensértékű siker, mert ez az első olyan nyilvános külföldi döntés, amely elismerte és végrehajthatóvá tette a Gazprommal szembeni választott bírósági ítéletet.

Az orosz cég számára mindennek a jelentősége túlmutat az 1,4 milliárd dolláron. A nyugati piacok elvesztése, a szankciós környezet és a folyamatban lévő európai arbitrázsügyek után a társaság számára a posztszovjet térség lett az egyik fontosabb jogi és üzleti menedék. Legalábbis eddig…

Mindenesetre az ügy óvatosan kezelendő. Az biztos, hogy a Naftogaz pert nyert az AIFC Courtnál, amivel közelebb került a Gazprommal szembeni követelése behajtásához. Ugyanakkor kérdés, hogy Kazahsztán már most lefoglalná-e a Gazprom vagyonát, illetve hogy ezzel Üzbegisztán gázellátása közvetlen veszélybe került-e. Az viszont biztos, e két cég közti jogi döntésnek a háború árnyékában geopolitikai üzenete is van: Kazahsztánnak a jogbiztonság, Moszkvának az energetikai fölényének megingása, Üzbegisztánnak pedig az ellátásbiztonság miatt kellemetlen.

Kapcsolódó: