A McKinsey szerint az automatizáció 2030-ig 15 milliárd eurót (a GDP 6-7 százalékát) hozhat a magyar gazdaságnak. A foglalkoztatottság csúcson van, a korábbi modell kimerült, a növekedés záloga ma a termelékenység javítása, ami nélkül az ország egy letűnő korszak „összeszerelő üzeme” maradhat.
Egy történelmi léptékű gazdasági ugrás tanúi lehetünk a következő években, miután a mesterséges intelligencia és az automatizáció radikális iparági fordulatot hoz, és alapjaiban rajzolja át a globális értékláncokat. A küszöbönálló technológiai ugrás pedig mindenképpen cselekvést követel: ha el akarjuk kerülni a gazdasági lemaradást és a közepes jövedelmi csapdát, szintet kell lépnünk, és le kell cserélnünk a puszta létszámbővítésre épülő modellünket.
A jelenlegi modell határai
Az elmúlt másfél évtizedben a hazai gazdaságpolitika a munkaalapú társadalom kiépítésére fókuszált. A számok magukért beszélnek:
a foglalkoztatottság aránya történelmi csúcsra, 81 százalékra emelkedett, a reálbérek pedig 2008 óta több mint 50 százalékkal nőttek.
Ennek az extenzív, olcsó munkaerőre építő modellnek azonban mára megjelentek a korlátai. A McKinsey hamarosan megjelenő elemzése rávilágít arra, hogy a munkaerőpiac megtelt, az európai stagnálás és a bérnövekedés miatt a jövőbeni növekedés forrása a létszámbővítés helyett a termelékenység és az innovációs kapacitás fokozása lehet.
Paradigmaváltás a termelékenységben
Ebben a helyzetben a mesterséges intelligencia kínál mentőövet. A McKinsey Global Institute becslése szerint
az MI integrálása 2030-ig legalább 15 milliárd euró értékű automatizációs potenciált hozhat a magyar gazdaságba, ami a hazai GDP 6-7 százalékának felel meg.
Mindebből az látszik, hogy a jövő versenyképességét az értékteremtés határozza meg, amelyben jelenleg strukturális hátrányban vagyunk.
Jelenleg a versenyképesség fő korlátja az alacsony értékteremtés: a magyar gazdaság termelékenysége érdemben elmarad mind az uniós, mind a V4-átlagtól. Ennek hátterében az alacsony hazai hozzáadott érték, a nagyvállalatok és kkv-k fejlettség különbsége, valamint a mérsékelt innovációs képesség áll
– mutat rá Havas András, a McKinsey partnere.
Sérülékeny szektorok
A technológia jelentősége mára jócskán túlnőtt az ipari automatizáláson. Az MI gyorsan és gyökeresen alakítja át a szolgáltatói szektort is: a jog, a könyvelés, a marketing, az elemzés, az adminisztráció, a projektmenedzsment és az ügyféltámogatás mind olyan terület, ahol a változás azonnali. Kiemelten kell védenünk és át kell képeznünk az itt dolgozókat, különösen a nemzetközi szolgáltató központok hazai bázisainak gyakornokait és a juniorokat.
A siker azonban egyáltalán nem automatikus. Ahogy Matécsa Márta, a McKinsey partnere fogalmaz:
az MI nem oldja meg a gazdaság termelékenységi problémáit, csupán a lehetőséget teremti meg a gyorsításra: ma még kérdés, hogy Magyarország vállalatai, intézményei és munkavállalói képesek-e élni ezzel a lehetőséggel.
Elavuló szerep
A technológia vártnál gyorsabb terjedése stratégiai döntéseket követel az államtól is. Ha a lassú pályázati rendszerekkel, a jelenlegi bürokráciával és a mennyiségi expanzió erőltetésével megyünk tovább, fennáll a veszélye, hogy egy elavuló technológiai korszak regionális összeszerelő üzeme maradunk. Ehelyett
a fejlesztéspolitika fókuszát az automatizációs és termelékenységnövelő beruházásokra kell áthelyezni.
Ez önmagában nem lesz elég, mert emellett a közigazgatás (például az adó- és cégeljárások, engedélyeztetések) gyorsítására van szükség. Mindezek mellett az oktatásnak is alkalmazkodnia kell: a jövő globális gazdaságában az olcsó munkaerő helyett a technológiát értő, a humán tőkét a gépi intelligencia köré szervezni képes agilis szakember jelenti majd a hazai gazdaság legfőbb versenyelőnyét.
Kép: Freepik
Kapcsolódó:
