Az európai gázpiac jó ideje súlyos bizonytalanságban vergődik, a hangzatos zöldátállási célkitűzések egyelőre inkább politikai jelszóként, semmint működő gazdasági modellként jelennek meg. A gyakorlatban egyre magasabb energiaárak, kapkodó válságkezelés és romló ipari versenyképesség rajzolódik ki Európában, azaz földrészünk úgy készül a 2026–2027-es téli időszakra, hogy a föld alatti gáztározók töltöttsége jóval elmarad a szezonális átlagtól, miközben a globális LNG-piacot geopolitikai feszültségek és egyre kiélezettebb nemzetközi verseny terheli. A közel-keleti térségben lassan állandósuló feszültség Irán és az Egyesült Államok között sem ad okot az optimizmusra, mivel fennáll a veszélye annak, hogy a konfliktus akár több évig is elhúzódik, hasonlóan az orosz–ukrán háborúhoz. A Hormuzi-szoros körüli bizonytalanság, az ázsiai kereslet erősödése és az európai energiapiac torz árstruktúrája együtt olyan helyzetet teremtett, amelyben az ellátásbiztonság már nem csak az ipar, hanem a lakosság számára is stratégiai kérdéssé vált.

Kritikusan kevés a gáz Európában

A Gas Infrastructure Europe adatai szerint május végén az európai gáztározók töltöttsége mindössze 37-38 százalék körül alakult, miközben egy évvel korábban ugyanebben az időszakban 45 százalék felett volt. A tárolókban jelenleg összesen nagyjából 41 milliárd köbméter földgáz található. Ez különösen annak fényében aggasztó, hogy az Európai Bizottság előírásai szerint a tagállamoknak október és december között 90 százalékos töltöttségi szintet kellene elérniük, igaz, rendkívüli piaci körülmények esetén 10 százalékos rugalmasság megengedett. Mindazonáltal, a jelenlegi tendenciákat figyelembe véve, még a 80 százalékos töltöttségi arány is nehezen teljesíthető elvárásnak tűnik.

A probléma azonban nem pusztán az alacsony készletszint, hanem a feltöltés üteme is. Az idei betárolási szezon ugyanis rendkívül lassan indult. Április elején Európa történelmi mélyponthoz közeli szintről kezdte meg a készletek visszaépítését: a tárolók töltöttsége mindössze 27,7 százalékos volt, szemben az előző öt év 41 százalékos átlagával. Bár május végére sikerült 38 százalék fölé emelni ezt a szintet, a betárolási dinamika továbbra is elmarad a korábbi évek átlagától.

Ráadásul a piaci versenyben a tagállamok egymás közvetlen riválisai, így a kereslet felfokozásán keresztül maguk is hozzájárulnak az árak emelkedéséhez.

Az Európai Unió ugyan központi szinten próbálja összehangolni a betárolási folyamatokat, ez azonban a gyakorlatban inkább újabb súrlódásokat és érdekellentéteket eredményez a szövetségen belül. Különösen figyelemreméltó, hogy május közepén több napon keresztül is negatív rekord született a napi betárolási mennyiségben.

Németország és Franciaország – az Európai Unió két legnagyobb gazdasága – egyes napokon már nettó kitárolói pozícióba került, vagyis több gázt vettek ki a tározókból, mint amennyit betároltak.

Az előbbi különösen sérülékeny helyzetben van, mivel a tározói az uniós átlagtól is jelentősen elmaradnak, a jelenlegi a töltöttségi szintjük alig 28 százalék körül alakul.

Az LNG sem garantál megbízható ellátást

A háttérben elsősorban az európai energiaellátási modell átalakulása áll. Az orosz vezetékes gáz fokozatos kiváltása után Európa egyre nagyobb mértékben támaszkodik a cseppfolyósított földgázra, olyannyira, hogy az LNG-import mára az európai gázellátás mintegy felét biztosítja. Ez a modell azonban a vezetékes szállítással ellentétben rendkívül érzékeny a globális geopolitikai eseményekre és a tengeri szállítás biztonságára. Nem csoda, hogy a Hormuzi-szoros körüli válság kulcsfontosságú tényezővé vált, hiszen a világ LNG-szállításainak jelentős része ezen az útvonalon halad keresztül, így bármilyen tartós fennakadás azonnal szűkíti a globális kínálatot.

Ma az Európai Unió legnagyobb cseppfolyósítottföldgáz-ellátói között van az Egyesült Államok, az iráni háború miatt súlyosan érintett Katar és a kiebrudalásra váró Oroszország.

Az USA-ból érkező LNG-tankerek, amelyek az európai ellátás stabilitását hivatottak biztosítani, egyre gyakrabban Ázsia felé fordulnak, ahol magasabb árak mellett kedvezőbb értékesítési lehetőségeket találnak. A közel-keleti feszültségek következtében a globális LNG-piacon egyébként is számottevő átrendeződés figyelhető meg, mivel a Perzsa-öböl térségéből származó szállítmányok továbbra is a szoroson belül rostokolnak. Katar – mint a régió legnagyobb LNG-exportőre – kulcsszereplője ennek a folyamatnak, hiszen az exportjának jelentős része a Hormuzi-szoroson keresztül jut el a világpiacokra. A szállítási és biztosítási díjak emelkedése mellett súlyos problémát jelent az útvonalak részleges, sőt időnként teljes blokádja, valamint a katari energetikai infrastruktúrát ért háborús károk. A piaci szereplők is pesszimista forgatókönyvekre figyelmeztetnek.

Az Equinor norvég energetikai vállalat vezetői szerint amennyiben a szoros blokádja egy–három hónapig fennmarad, Európa a téli szezon előtt jelentős gázhiánnyal szembesülhet.

Véleményük szerint még egy gyors rendeződés esetén is legfeljebb mintegy 75 százalékos tárolói töltöttséggel kezdődhet meg a tél, míg egy elhúzódó válság esetén a készletszint akár a 70 százalékos szint alá is süllyedhet.

A magas árak miatt kockáztatják a téli gázellátást

Az európai helyzetet tovább nehezíti, hogy a jelenlegi piaci árstruktúra nem ösztönzi a betárolást. A gáztárolás gazdasági logikája ugyanis normál esetben arra épül, hogy a nyári, olcsóbb időszakban megvásárolt gázt télen magasabb áron értékesítik. Most azonban fordított helyzet alakult ki: a nyári gázárak meghaladják a téli határidős jegyzéseket.

Ez azt jelenti, hogy a kereskedők számára a betárolás jelenleg veszteséges üzlet lehet, még a tárolási és finanszírozási költségek figyelembevétele nélkül is.

A holland TTF-gáztőzsdén a jegyzések tavasszal 50–74 euró/MWh között mozogtak, ami többszöröse a 2020–2021-es átlagáraknak. A holland székhelyű nemzetközi bankcsoport, a Rabobank LNG-iparági elemzéséből kiderül, hogy a piac továbbra is alulértékeli a kínálati sokkok veszélyét. Előrejelzésük szerint a TTF árfolyama az év második felében ismét 60–70 euró/MWh körüli szintekre emelkedhet, és a piac normalizálódása legkorábban 2028-ban várható, amikor is új LNG-kapacitások jelenhetnek meg az Egyesült Államokban és Katarban.

Óriási a nemzetközi verseny a szabad szállítmányokért

Az ázsiai kereslet erősödése is kedvezőtlenül hat az európai gázpiaci lehetőségekre. A térségben ugyanis a nyári hónapokban hagyományosan megugrik az energiaigény a légkondicionálók használata miatt, ráadásul a meteorológiai előrejelzések újfent meleg nyarat valószínűsítenek. Az Egyesült Államok óceán- és légkörkutató szervezete, a NOAA szerint az El Niño-jelenség kialakulásának az esélye is növekszik, ami az ázsiai régióban jellemzően magasabb hőmérsékleteket és fokozott energiaigényt eredményezhet. Ez a helyzet tovább élezheti a versenyt a globális LNG-szállítmányokért, mivel Európa és Ázsia ugyanazokért a szabad piaci rakományokért versenyez.

A kínálat szűkössége és a fokozódó kereslet együttes hatása felfelé nyomhatja az energiaárakat, ami nemcsak inflációs kockázatokat hordoz, hanem erősítheti a gazdaságok közötti versenyt, valamint a piaci és politikai feszültségeket is.

Jelenleg a legsérülékenyebb helyzetben azok az országok vannak, amelyek erősen függnek a Perzsa-öbölből érkező energiaszállításoktól. Különösen Ázsia, hiszen Kína, India, Japán és Dél-Korea mellett a kevésbé tehetős dél- és délkelet-ázsiai államok már most kénytelenek visszafogni az energiafogyasztásukat a magas árak miatt. Ezzel szemben azok az országok kerülnek kedvezőbb helyzetbe, amelyeknek saját energiahordozó-kitermelésük, fejlett infrastruktúrájuk és diverzifikált energiakosaruk van. Az Egyesült Államok, Kanada, Norvégia vagy Brazília mellett azok az országok is stabilabb pozícióban lehetnek, ahol az atom-, a vízenergia vagy akár a szén továbbra is jelentős szerepet játszik az energiatermelésben.

Európa számára azonban a mozgástér tovább szűkül, a koronavírus-világjárványt és az orosz–ukrán háborút követően a közel-keleti konfliktussal újabb réteggel vastagodik a válságspirál Európa körül.

Az Európai Unió erre egyelőre nem tud megfelelő megoldást előhúzni a tarsolyából: a fogyasztás visszafogása, illetve alternatív források – például a szén vagy akár az orosz szénhidrogének – bevonása jöhetne szóba, ez azonban politikailag rendkívül nehezen vállalható visszalépés lenne. Úgy tűnik, hogy a brüsszeli stratégia inkább kivárásra játszik, vagyis abban bíznak, hogy a geopolitikai feszültségek enyhülnek, a Hormuzi-szoros újra megnyílik, ezáltal pedig a globális kínálat stabilizálódik. Ennek a megoldásnak azonban komoly kockázatai vannak.

Ha a tározók feltöltése nem indul el megfelelő áron és iramban, Európa a következő telet szokatlanul alacsony készletszinttel kezdheti meg. Ez pedig nemcsak újabb árrobbanást idézhet elő, hanem az ipari termelés visszaeséséhez, tartósan magas inflációhoz és a gazdasági növekedés lassulásához is vezethet. Az európai energiaválság nem pusztán ágazati probléma, egyre inkább gazdasági és geopolitikai törésvonallá válik, amit ráadásul olyan külső erők alakítanak, amelyekre Európának sem földrajzi, sem politikai értelemben nincs érdemi ráhatása, így a globális krízisek – köztük a közel-keleti konfliktusok – alakulásában legfeljebb a szemlélő szerepe jut számára. Amíg Európa nem tudja újra kivívni a helyét a nagyhatalmak asztalánál, addig fennmarad az energiafüggőségéből fakadó kiszolgáltatottsága. Lehet diverzifikálni és innovációkkal előrukkolni, de a probléma gyökere az ennél mélyebb, stratégiai rétegekben keresendő. Az energiafüggőség adottság, a világpolitikai súly azonban képesség. Az előbbin nem, az utóbbin viszont lehet változtatni.

Kapcsolódó:

Borítókép: Dreamstime