Az Egyesült Államokban tavaly szinte mindenhol romlott a tanulók teljesítménye a 10 évvel ezelőtti társaikéhoz képest – derült ki a Stanford Egyetem kutatásából. A vizsgálat során a tanulmányi körzeteket az év végi egységes állami felmérések összesített pontszáma alapján vették górcső alá, és azt találták, hogy az olvasási eredmények a vizsgált kerületek 83, míg a matematikai képességek 70 százalékában voltak alacsonyabbak, mint egy évtizeddel korábban. Ez a „gazdag” és a „szegény” körzeteket egyaránt érintette, független volt az etnikai hovatartozástól, illetve a földrajzi adottságoktól.

1. ábra: A felső az olvasási, az alsó a matematikai teszteredmények változását szemlélteti 2015 és 2025 között. A vízszintes vonalon a pontok romlását (a függőleges vonaltól balra), illetve javulását (jobbra) látjuk, évfolyamonként. Olvasásban csupán a körzetek 17, matematikában pedig csak a 30 százalékuk javult. Forrás: The New York Times

Nem a pandémia a hibás

A kutatás azt is megmutatta, hogy 2017 és 2019 között a tanulók olvasási készségei annyit romlottak, mint a Covid-járvány időszakában, és hiába volt remény arra, hogy a pandémiát követően a folyamat visszafordul, az új adatok szerint az olvasás terén csak tavaly volt tapasztalható enyhe javulás. A matematika terén ezzel szemben 2022 óta folyamatosan emelkednek a pontszámok, ám a kutatók szerint ez a javulási arány sem elég ahhoz, hogy behozzák a lemaradást. Talán nem meglepő, hogy a legnagyobb mértékben a legalacsonyabb tanulmányi eredményt elérő diákok körében romlottak ezek a képességek.

Az oktatási szakértők szerint nincs egyetlen oka ennek a negatív tendenciának, ugyanakkor azok időzítéséből és időtartamából lehet következtetni. A diákok teszteredményei ugyanis 1990 óta a 2010-es évek közepéig növekedtek, majd hirtelen megálltak. Ez két dologgal esett egybe, egyrészt az állami iskolák felé támasztott elvárások enyhülésével, ami a „No Child left Behind” program leváltásának köszönhető, valamint az okostelefonok, az iskolai laptopok és a közösségi média elterjedésével. Ezeket pedig követte a Covid-járvány, felgyorsítva a diákok képességeinek a romlását – különösen a legszegényebb tanulóknál – és megnövelve a hiányzásokat, ami máig nagyobb, mint a koronavírus előtt.

A No Child Left Behind (magyarul: Egy gyermeket sem hagyunk hátra) törvényt 2002-től George W. Bush elnöksége alatt vezették be, amely a korábbi, 1965-ös általános és középiskolai oktatást szabályozó jogszabály átfogó módosítása volt. Ez előírta a tanulók képességeinek éves kötelező mérését, egységesítette az államilag elvárt éves előmenetelt, valamint külön célokat fogalmazott meg a hátrányos helyzetűek, a főbb etnikai csoportok, a fogyatékossággal élők és a korlátozott angoltudásúak számára. A 3–8. évfolyamon matematikából, olvasásból és nyelvből tette kötelezővé a mérést, amihez fejlesztési támogatásokat is biztosított. A program jól és személyre szabottan támogatta vagy kompenzálta a gyengébb képességű vagy lemaradó diákokat, illetve fokozta az iskolák számonkérhetőségét. Emellett a tanárok és az igazgatók képességeinek a fejlesztését és technológiai továbbképzését is célul tűzték ki, továbbá rugalmasabb költségvetési rendszert, és egészségügyi, valamint biztonsági intézkedéseket vezettek be.

Bár a szabályozás időszakában a teszteredmények fokozatosan javultak – különösen matematikából –, az mégis sok vitát váltott ki. Sok pedagógus és szülő körében népszerűtlen volt, ugyanis leginkább a diákok tesztelésére helyezte a hangsúlyt, a felmérésekre való felkészülést ösztönözte és háttérbe szorított más fontos tárgyakat, például a művészeteket vagy a társadalomismeretet. Ezért 2015-ben a kongresszus a szabályozás megváltoztatásáról döntött, és számos államban enyhítettek a követelményeken. Brian A. Jacob, a Michigani Egyetem oktatáspolitikai professzora arra jutott, hogy bár a törvény emelte a pontszámokat és a tanulók teljesítményét, jó néhány problémás eleme is volt. Az állítását több kutatás is osztja, ahogyan azt is, hogy az elszámoltathatóság megváltoztatja a tanárok, az intézményvezetők, sőt a szülők és a diákok viselkedését is.

A törvényt 2015-ben átalakították, csakhogy az idei Stanford-tanulmány azt állapította meg, hogy

tavaly a diákok olvasási készségei jellemzően egy teljes évfolyammal alacsonyabbak voltak, mint tíz évvel korábban.

A csökkenést csak néhány állam – például Mississippi – kerülte el (2. ábra). A matematikai eredmények meredekebb ütemben zuhantak a járvány alatti iskolabezárások időszakában, de gyorsabban kezdtek javulni, amit a szakértők azzal magyaráztak, hogy a matek sokkal inkább az iskolában, tanárok által fejleszthető készség, míg az olvasást otthon is könnyen lehet gyakorolni.

2. ábra: Az olvasási képességek változása államonként 2015 és 2025 között. Forrás: The New York Times

A teszteredmények az alacsony jövedelmű körzetekben nagyobb mértékben romlottak, de a jómódú kerületekben – azokban, ahová kimondottan az iskolák miatt költöznek a családok – szintén negatív irányba mozdultak el. Bár sok gyermek teljesítménye még mindig jóval meghaladja az évfolyam szintjét, a leggazdagabb körzetek több mint felében alacsonyabbak a tesztpontszámok, mint tíz évvel ezelőtt. A legkevésbé viszont a közepes jövedelmű körletekben mérték ugyanazokat az eredményeket a pandémia óta. Ennek a lehetséges oka, hogy a szegényebbek több támogatást kaptak a kormánytól, ami hozzájárult a jobb teljesítmény eléréséhez. A leggazdagabb régiókban a családoknak volt forrásuk az iskolán kívül is biztosítani gyermekeik számára az oktatást, így ezekben többek között emiatt sem volt akkora a romlás – állapítja meg a tanulmány.

A képernyő vonzásában

A fent említettek mellett a digitális és elektromos eszközök elterjedése otthon és az iskolában ugyancsak hozzájárult a tanulók képességeinek romlásához. Az amerikai tinédzserek közel fele „szinte mindig” online van, míg egy évtizeddel korábban kevesebb mint a negyedük mondta ezt – mutatott rá a Pew Research Center felmérése. Gyakorlatilag minden nevelő intézmény, már az óvodától kezdve, laptopokat vagy táblagépeket biztosít a gyerekeknek.

Arról kevés tanulmány érhető el, hogy az elektronikus eszközök milyen szerepet játszanak a tanulmányi eredményekben, viszont

az oktatók szerint a képernyők elterjedése rontotta a diákok koncentrációját és kitartását, az eszközök előtt töltött percek-órák pedig kiszorították az olvasásra vagy a tanulásra fordított időt.

Ma már a tinédzserek közel harmada állítja, hogy „soha vagy szinte soha” nem olvas szórakozásból. Ezzel párhuzamosan az iskolákban egyre alacsonyabb elvárásokat támasztanak a tanulók felé: kevesebb könyvet kell elolvasniuk és egyszerűsítik a tantervet is.

A kutatók szerint a mentális problémák és a tanulási nehézségek gyakoriságának a növekedése is közrejátszhat a tanulmányi eredmények romlásában, akárcsak az oktatással szembeni elvárások változása. A Gallup felmérése szerint azon amerikaiak hányada, akik szerint az egyetemi tanulmányok nagyon fontosak, rekordalacsony szintre, 35 százalékra esett, ami alig fele a tíz évvel ezelőtti értéknek.

Még lehet fordítani, de a probléma nagyobb figyelmet igényel

A friss amerikai adatok két, globálisan is érvényes üzenetet hordoznak: egyrészt a tanulók teljesítményének a romlása egy többéves trend, ami a figyelem és a motiváció romlásának, az elszámoltathatóságnak, az elvárások fellazulásának, valamint a digitális környezet mellékhatásainak köszönhető. Másrészt ez a lemaradás a társadalmilag leginkább sérülékeny csoportokban gyorsabb, azonban ha a középréteg sem részesül támogatásból, akkor ez az állapot náluk is tartós maradhat.

Mindez azért jelent akkora problémát, mert a humán tőke jelenti a versenyképesség alapját, így az iskolákból gyengébb készségekkel kikerülő diákok a munkaerőpiacon is nehezebben érvényesülnek.

Ha pedig csökken a képzett munkaerő, akkor emelkedhetnek a betanítás költségi, ami magával vonja a termelékenység visszaesését. Ez középtávon megoszthatja a munkaerőpiacot, visszavetheti a középosztályt, valamint visszafoghatja a fogyasztást, csökkentheti az emberek megtakarításait, ronthatja a társadalmi kohézióját, a technológiák adaptációját és az innovációs potenciált.

Egyes szakértők szerint a megoldás az lenne, hogy erősítsék az iskolai jelenlétet, ami szerintük hosszú távon javítaná a diákok képességeit. Ezt igazolják is egyes amerikai iskolakörzetek teszteredményei. A Los Angeles déli részén található Compton Unified körzet a szegényebbek közé tartozik, és 2015-ben két és fél évfolyammal a nemzeti átlag alatt teljesítettek az itt tanuló diákok.

Az órákon való részvétel javításával azonban elérték, hogy mára a korábbi szint közelébe emelték a képességeket

– eközben a tanulóknak ma már csak az 5 százaléka hiányzik rendszeresen, míg az országos átlag körülbelül 23 százalék.

A másik hatékony eszköz a tudás heti szintű felmérése, az eredmények alapján pedig a korrepetálásra szorulók kiszűrése a tanítási idő alatt, nem pedig azután. Washington D.C. körzetében így értek el jelentős javulást: több figyelmet fordítottak az egyéni fejlesztésre, és bevezették az olvasástudományt, amely magában foglalja a fonetika, a szókincs és egyéb készségek tanítását. A Stanford jelentése megállapította azt is, hogy az olvasástudományi reformok szükségesek voltak a sikerhez, de önmagukban nem elégségesek. Ugyanis csak azok az államok mutattak javulást 2022 és 2025 között, amelyek bevezették azokat, bár nem mindegyiküknél tapasztaltak pozitív változást.

Ebben a körzetben az oktatókra is figyelmet fordítottak a sikeresebb felzárkóztatás reményében. Például azok a tanárok, akiket kiemelten hatékonynak értékeltek és a tesztpontszámok emelkedését is képesek voltak elérni, 25 ezer dolláros bónuszt kaphattak. Ez az összeg pedig még több lehet azokban az iskolákban, ahol több a hátrányos helyzetű diák.

Nat Malkus, az American Enterprise vezető oktatástudományi kutatója szerint a tanulók képességének a romlása az egyik legnagyobb probléma, ám ez mégsem kap elég figyelmet: „Azt hiszem, rá fogunk ébredni, hogy annak, ami történik, nem a világjárvány volt a valódi oka…”.

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Dreamstime