A GISreport elemzése szerint Latin-Amerikában továbbra is óriási károkat okoznak a drogkartellek, amelyek néhol szinte teljesen egybeforrtak az állami struktúrákkal. E probléma kezelésére március 7-én megalakult az Amerika pajzsa, amely az USA mellett 12 latin-amerikai országot egyesít a nyugati féltekén működő kábítószerkartellek elleni küzdelem érdekében. Ez az Amerikai Kartellellenes Koalíció a drogkereskedelem elleni harc fokozódását jelenti, és növeli a Mexikóra nehezedő nyomást, hogy teljesítse az Egyesült Államok követeléseit e bűnszervezetek elleni határozottabb fellépés tekintetében.

A csoport megalakulásakor Donald Trump kijelentette, hogy Latin-Amerika hatalmas gazdasági potenciálja csak akkor mutatkozhat meg, ha a kartelleket és a bűnszervezeteket legyőzik, hozzátéve, hogy ehhez a hadseregre lesz szükség.

A régió országaira nehezedő növekvő biztonsági kockázatok leküzdése érdekében a megállapodások többek között a következőket írják elő: katonai erő alkalmazása, beleértve a rakéták használatát, hírszerzési műveletek, különös tekintettel a gyanúsítottakra vonatkozó biometrikus adatok cseréjére, valamint az amerikai ügynökségek és a helyi biztonsági csapatok közötti közös munkacsoportok létrehozása. A csúcstalálkozón kizárólag a térség jobboldali kormányai vettek részt, és senki sem képviselte Brazíliát, Kolumbiát, Mexikót, Uruguayt és Venezuelát, amelyek baloldali elnökei a São Paulo Fórum tagjai.

A kábítószer-kereskedelem hatalma a régióban

A drogkereskedelem nem csak hatalmas összegeket termelő üzletág, rengeteg áldozattal is jár, hiszen a túladagolás következtében rengetegen meghalnak. A kábítószer-kereskedelem befolyásolja a politikai viszonyokat, finanszírozza a kampányokat, szavazatokat vásárol és ösztönzi a drogfogyasztást.

A Fehér Ház új nemzetbiztonsági stratégiája jelentősen eltér a Demokrata Párt elnöksége alatt alkalmazottól, amely a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelmet kizárólag bűnüldözési intézkedésekkel javasolta. Latin-Amerikában azonban a kereskedők kihasználják az ottani intézmények gyengeségeit, majd irányításuk alá veszik az államot, ahogyan ez Venezuelában történt, és ahogyan ez részben Kolumbiában vagy Mexikóban is megfigyelhető a Gulf Clan és a Cartel Jalisco New Generation (CJNG) esetén.

A drogkereskedelemből származó bevételek meghaladják egyes latin-amerikai országok éves költségvetését. Martin Rodil, a Kábítószer-ellenes Hivatal (DEA) volt ügynöke szerint a Napok Kartellje (Cartel de los Soles), vagyis a venezuelai katonai és politikai elitbe beágyazott korrupt csoport 2700 milliárd dollárt halmozott fel, amely a pénzmosás során az állami olajvállalat, a PDVSA nevében számlákat állított ki. Összehasonlításképpen: Latin-Amerika legnagyobb országa, Brazília tavalyi költségvetése 1200 milliárd dollár volt, míg a térség legkisebb államáé, El Salvadoré mindössze 11 milliárd.

A CJNG-nek ráadásul léteznek olyan fegyveres csoportjai, amelyek hatalmasabbak, mint egyes latin-amerikai hadseregek, mivel kizárólag a mexikói hadsereg számára fenntartott lőfegyverei, taktikai felszerelése, rakétavetői, gránátai, páncélozott járművei, drónjai és egyéb kifinomult katonai technológiái vannak.

Mindezek mellett a latin-amerikai kábítószer-kereskedelem és az iszlám fundamentalizmus szorosan összefonódik. A DEA egyik jelentése feltárta, hogy Nicolás Maduro diktatúrája hogyan tette Venezuelát az iráni narkoterrorizmus amerikai kontinensen működő bázisává. A dokumentum megerősítette, hogy a venezuelai rezsim nem csak az iszlám terrorizmust finanszírozta, uránt is szállított az ajatollahok nukleáris programjához, sőt menedéket nyújtott a Hezbollah és a Hamász ügynökeinek.

Ezenfelül a kínai drogkereskedelmi hálózatok lettek a metamfetamint és a fentanilt gyártó mexikói kartellek fő szállítói. Az USA pénzügyminisztériuma tavaly augusztusban figyelmeztetett, hogy a kínai pénzmosó hálózatok több milliárd dollárt mozgatnak amerikai pénzintézeteken keresztül a mexikói kartellek számára.

A Trump-kormányzat több latin-amerikai kábítószerkartellt felvett a Külföldi Terroristaszervezetek és a Különleges Megjelölésű Globális Terroristák listájára azzal az indokkal, hogy a nemzetközi kartellek a hagyományos szervezett bűnözésnél nagyobb nemzetbiztonsági fenyegetést jelentenek, mivel képesek összefonódni a féltekén kívüli szereplőkkel, a külföldi terroristaszervezetektől az ellenséges kormányokig. Vannak olyan komplex rendszereik, amelyek a felkelésekben és az aszimmetrikus háborúskodásban részt vevő szervezetekre jellemzők, valamint képesek beépülni a nyugati félteke kormányaiba.

Mindezeket figyelembe véve megállapítható, hogy a kartellek nagy fenyegetést jelentenek Latin-Amerika békéjére, stabilitására és demokráciájára.

A baloldal és a kábítószer-kereskedelem

A Fehér Ház nem hívta meg a baloldali latin-amerikai kormányokat az Amerika pajzsa kezdeményezéshez, mert a Trump-kormányzat szerint a marxista rezsimek és a kábítószer-kereskedelem közötti történelmi kapcsolat áll fenn.

Ahogy Joseph Douglass rámutatott a Red Cocaine című könyvében, az Egyesült Államokban és más nyugati országokban a kábítószer-probléma nem csupán a bűnözésről vagy a társadalomról szólt (és szól ma is), hanem ez az olyan országok, mint az egykori Szovjetunió és Kína által kidolgozott stratégia része volt. Szerinte ennek a célja az volt, hogy gyengítsék az embereket (különösen a fiatalokat), károsítsák az intézményeket, így a nyugati országokat könnyebben irányíthassák. Az amerikaiak úgy vélik, hogy amit a szerző a 90-es években állított, ma már valósággá vált.

Latin-Amerikában a kábítószer-terrorista csoportok, mint például a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) és a Nemzeti Felszabadítási Hadsereg (ELN), kokainkartellekké alakultak át. 2008-ban az Álvaro Uribe elnök vezette kolumbiai kormány végrehajtotta a Főnix hadműveletet, amelynek során a FARC második számú vezetője, Raúl Reyes meghalt. Ezt követően Reyes számítógépeit lefoglalták, így a FARC kábítószer-kereskedelemmel való kapcsolatain túl a São Paulo-i Fórum legtöbb vezetőjével való kapcsolatait is feltárták.

A venezuelai rezsim esete ennél is botrányosabb, tekintve, hogy megtalálták a kapcsolatát a Napok Kartelljével. De más országokban is tapasztaltak ilyet, Gustavo Petro kolumbiai elnök ellen például két amerikai szövetségi ügyészség folytat büntetőeljárást. Többek között azt vizsgálják, hogy Petro találkozott-e kábítószer-kereskedőkkel, és hogy elnöki kampánya során kért-e adományokat ezektől.

Mexikóban a ProPublica által közzétett vizsgálat szerint az amerikai kormány szankciókat, vízumvisszavonásokat és pénzügyi blokádokat tervez azon politikusok ellen, akikről feltételezik, hogy kapcsolatban állnak a kábítószer-kereskedelemmel. Ezek az intézkedések érintenék a Morena kormánypárt tagjait, köztük az államok kormányzóit, valamint Andrés Manuel López Obrador egykori és Claudia Sheinbaum jelenlegi elnök közeli ismerőseit. Az információ a DEA-n és más amerikai biztonsági ügynökségeken belüli forrásokból származik. Rubén Rocha Moyát, a Morena párt tagját és Sinaloa állam kormányzóját azzal vádolják, hogy védelmet nyújt a hatalmas Sinaloa kartellnek, és segít nekik kábítószert csempészni az Egyesült Államokba, állítólag több millió dollárnyi kenőpénzt fogadva el.

Miért van szükség kontinentális katonai szövetségre?

Tekintettel arra, hogy az USA a nemzetközi kábítószerkartelleket a hagyományos szervezett bűnözésnél nagyobb nemzetbiztonsági fenyegetésnek minősítette, illetve figyelembe véve a rendelkezésükre álló hatalmas erőforrásokat és fegyverzetet, ezeket a kartelleket nem lehet kizárólag nemzeti szinten, rendőri intézkedésekkel legyőzni. Ehelyett szükség van egy kontinentális katonai szövetségre, valamint a legmodernebb technológiára – beleértve a műholdas megfigyelést is –, amit csak az Egyesült Államok tud biztosítani.

Nicolás Maduro esete, aki jelenleg a világ egyik legszigorúbban őrzött embere, jól illusztrálja ezt. Egy másik nagy horderejű eset a néhai Nemesio Oseguera Cervantes, más néven El Mencho esete, aki Latin-Amerika egyik legkeresettebb bűnözője volt.

Az amerikai hírszerzés bevonása nélkül a mexikói hatóságok számára lehetetlen lett volna felkutatni és kiiktatni őt, ám úgy tűnik, hogy Ecuadorban a kábítószer-ellenes háború Washington együttműködésének köszönhetően végre kezd eredményeket felmutatni.

A drogkereskedelem elleni mai kontinentális katonai szövetség a régió jobbra tolódása miatt jött létre. Maga a partnerség március 5-én jött létre az Americas Counter Cartel Conference (Amerikai Kartellellenes Konferencia) elindításával az Egyesült Államok Déli Parancsnokságának székhelyén, amelyen a régió védelmi miniszterei vettek részt. A tanácskozáson Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter sürgette a latin-amerikai országokat, hogy keményebb fellépést tanúsítsanak a kartellek ellen.

November után

Amíg Donald Trump az elnök, a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem Latin-Amerika egész területén, így Mexikóban is fokozódik. Annak ellenére, hogy az országot Sheinbaum elnök irányítja, kénytelen engedni az Egyesült Államok azon nyomásának, hogy szigorúan lépjen fel a kartellek ellen, ahogyan az az említett El Mencho esetében is történt.

Amennyiben a Trumppal szövetséges jobboldal választási győzelmet arat Peruban, Kolumbiában és Brazíliában, az vélhetően növeli az Amerika pajzsa és az Amerikai Kartellellenes Konferencia tagságát. Ennek eredményeként a kartellek hatalma csökkenhet, ami jó hatással lehet a biztonságra, a gazdaságra, és amíg Trump az USA elnöke, addig két évük van arra, hogy az új kábítószer-ellenes paradigmát tartós politikává alakítsák.

Kevés az esély arra, hogy amennyiben a novemberi amerikai félidős választásokon a republikánusok elveszítik többségüket a képviselőházban és a szenátusban is, a demokraták megpróbálhatják korlátozni Trump katonai akcióit, arra kényszerítve őt, hogy azokhoz minden esetben kérjen engedélyt a kongresszustól. A demokraták ismét azzal érvelhetnének, hogy a kábítószer-ellenes háborút a rendfenntartó erőknek kell megvívniuk, nem pedig a hadseregnek. Ha erre sor kerül, az amerikai hadsereg kénytelen lenne felfüggeszteni a műveleteit a régióban.

Európa pajzsa?

Az Amerika pajzsa kezdeményezés mintájára egy hasonló európai koalíció létrehozása egyre relevánsabb kérdés, csakhogy földrészünkön a fenyegetés természete eltér a latin-amerikaitól. Míg az amerikai kontinensen a drogkartellek kvázi hadseregekké váltak, addig Európában a fő veszélyt a hibrid biztonsági hálózatok jelentik: szervezett bűnözés, illegális migrációs útvonalak, terrorizmus, fegyver- és embercsempészet.

Európában a szervezett bűnözés már nem pusztán rendészeti kérdés. A balkáni fegyverhálózatok, az albán drogmaffiák, a holland–belga kokainelosztó rendszerek, a svéd bandaháborúk és az orosz, török vagy közel-keleti hálózatok összekapcsolódnak a geopolitikai érdekekkel. Több európai kikötő (Rotterdam, Antwerpen, Hamburg, Pireusz) stratégiai csomóponttá vált, emellett az ukrajnai háború után várhatóan hatalmas mennyiségű fegyver kerül az európai feketepiacokra.

Ez már részben látható, ezért szükség van egy integrált biztonsági blokkra, amely kombinálja a hírszerzési, a határvédelmi, a pénzügyi és a különleges műveleti együttműködést.

Amennyiben egy ilyen létrejön, annak az egyik biztos tagja Lengyelország lesz mint az orosz fenyegetés elleni keleti védelmi tengely vezetője, Olaszország a mediterrán migrációs tapasztalata, Franciaország a terrorellenes és afrikai műveleti képességei miatt, Németország pénzügyi és logisztikai központként, Hollandia és Belgium a nyugat-európai drogkereskedelem fő belépési pontjainak köszönhetően, Görögország mint kelet-mediterrán migrációs és kikötői csomópont, Magyarország a balkáni tranzitútvonalak és a kelet–nyugati átjáró okán, Románia és Bulgária mint fekete-tengeri és balkáni tengely, Spanyolország pedig a marokkói és latin-amerikai drogútvonalak által.

Ennek az együttműködésnek azonban politikai akadályai vannak, ugyanis Latin-Amerikával szemben Európában nem egységes a fenyegetésérzékelés. A nyugati államok gyakran rendészeti kérdésként kezelik azt, amit Kelet-Közép-Európa már nemzetbiztonsági problémának lát. Ennek ellenére egy Európa pajzsa kialakulásának az alapjai már léteznek: a Frontex megerősítése mellett vannak közös hírszerzési adatbázisok, kikötői ellenőrzések, drón- és műholdas megfigyelés. Hosszú távon Európa számára kérdés, hogy képes lesz-e időben közös stratégiát kialakítani, mielőtt a szervezett bűnözés, a migrációs nyomás és a geopolitikai destabilizáció teljesen összeolvad egyetlen hibrid fenyegetéssé.

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons