Egy friss felmérés szerint az Oroszországban működő német vállalatok 98 százaléka ott akar maradni. Jelentős részük új beruházásokat is fontolgat, kétharmaduk pedig támogatná az orosz energiaimport mielőbbi újraindítását. A német üzleti szféra ezek szerint már a háború utáni időkre készül.

A Német–orosz Kereskedelmi Kamara március és május között készített üzleti jelentése meghökkentő pillanatképet ad arról, miként gondolkodik a német üzleti szféra az orosz piacról – több mint négy évvel az ukrajnai háború kitörése folytán bevezetett szankciós politikát követően. A felmérésben 265 vállalat vett részt, ezek közül 167 német, 23 pedig svájci vagy osztrák többségi tulajdonú, vagyis a minta elsősorban a német üzleti közösség véleményét tükrözi.

A legszembeötlőbb eredmény, hogy az Oroszországban működő német cégeknek eszük ágában sincs eljönni onnan. A válaszadók mindössze 2 százaléka jelezte, hogy a közeljövőben elhagyná az orosz piacot, ezzel szemben 71 százalék változtatás nélkül fenn kívánja tartani a jelenlegi működését. Ez rendkívül magas arány annak fényében, hogy az elmúlt években számos nyugati vállalat jelentette be a kivonulását vagy a tevékenységének csökkentését.

A válaszadók 57 százaléka szerint Oroszország továbbra is fontos vagy nagyon fontos piac a vállalata számára, ami arra utal, hogy a német cégek jelentős része hosszú távú üzleti stratégiaként tekint az ottani jelenlétére. A beruházási szándékok szintén ezt támasztják alá:

a vállalatok 24 százaléka a következő tizenkét hónapban új beruházásokat tervez Oroszországban.

Bár a cégek háromnegyede egyelőre kivár, az új befektetéseket fontolgatók aránya azt mutatja, hogy a piacban továbbra is látnak növekedési lehetőséget. A potenciált leginkább az informatikai és telekommunikációs szektorban látják, amit a válaszadók 14 százaléka jelölt meg. Ezt követi a mezőgazdaság és élelmiszeripar 12, valamint az energia- és nyersanyagszektor szintén 12 százalékkal. Vagyis a német vállalatok elsősorban azokon a területeken látnak lehetőséget, ahol Oroszország a szankciók miatt jelentős technológiai és beszállítói hiányokkal küzd.

Ugyanakkor az exportkilátások visszafogottak. A vállalatok mindössze 5 százaléka számít a kivitel növekedésére, 9 százalék csökkenésre, míg 33 százalék stagnálást vár. Különösen figyelemreméltó, hogy a megkérdezettek 53 százaléka egyáltalán nem exportál Oroszországba. A mostani német jelenlét döntő része tehát helyi gyártásra, helyi értékesítésre vagy regionális ellátási láncokra épül.

A cégek jelentős része arra számít, hogy a háború lezárulta után az európai vállalatok visszatérnek az orosz piacra, és mindössze elenyésző kisebbség véli úgy, hogy a kivonulás végleges marad.

Senki nem bánt senkit

A jelentés egyik legérzékenyebb része az energiaügyi együttműködés kérdése, a megkérdezett vállalatok 65 százaléka ugyanis támogatja az Oroszországgal folytatott energetikai együttműködés helyreállítását. Ezek a cégek azt szeretnék, hogy Németország a lehető leghamarabb újraindítsa az orosz olaj és földgáz importját, a válaszadók 31 százaléka ugyanakkor ezt egy esetleges orosz–ukrán tűzszüneti megállapodáshoz kötné. A teljes mintában csupán 4 százalék ellenzi kategorikusan az energiaimport újraindítását.

Az elmúlt években a német ipar egyik legnagyobb problémája az energiaárak emelkedése volt. Az energiaintenzív ágazatok versenyképességének romlása, a termelés részleges kiszervezése és a német ipari termelés gyengélkedése mögött számos üzleti szereplő szerint közvetlenül az olcsó orosz energia elvesztése áll.

A felmérésből kitűnik, hogy a német vállalatok legfőbb problémáját az orosz kormány intézkedései helyett a nyugati szankciós környezet jelenti. A válaszadók 58, a német tulajdonú cégek esetén pedig a 61 százaléka állította, hogy a szankciók erős vagy nagyon erős negatív hatást gyakoroltak a működésükre. Mindössze 31 százalék beszélt korlátozott hatásról, és csak 8 százalék mondta azt, hogy a szankciók egyáltalán nem érintették a vállalatát.

A pénzügyi veszteségek mértéke ebből a szemszögből különösen érdekes. A cégek 81 százaléka számolt be ilyenről: a válaszadók 20 százaléka 100 ezer és 1 millió euró közötti veszteséget szenvedett el, további 20 százalék 1 és 10 millió euró közöttit jelzett, egy szűk kör azonban már milliárdos nagyságrendűről számolt be. A vállalatok 36 százaléka szerint a szankciók nagyobb kárt okoztak Németországnak, mint Oroszországnak, és mindössze 8 százalék gondolja ennek ellenkezőjét. A relatív többséget jelentő 56 százalék úgy ítéli, hogy a korlátozások mindkét felet hasonló mértékben sújtották.

Az orosz szabályozási intézkedések közül a vállalatok számára a legnagyobb kihívást az osztalékfizetések korlátozása jelentette, amit a válaszadók 32 százaléka említett, ezt követték a tulajdonosi struktúrák módosításával kapcsolatos előírások, 22 százalékkal.

A nyugati médiában gyakran felbukkanó állításokkal szemben a felmérés nem mutat széles körű orosz kisajátítási vagy ellenséges felvásárlási hullámot. A vállalatok 96 százaléka nem tapasztalt ilyen kísérletet, mindössze 4 százalék számolt be a riválisaik részéről érkező ellenséges lépésekről, és csak 2 százalék említett állami szereplőkhöz köthető eseteket.

Jelenleg mintegy 1600 német cég működik Oroszországban, a német vállalati vagyonállomány pedig meghaladja a 100 milliárd eurót.

Ez egy olyan gazdasági jelenlétet képvisel, amit a német üzleti közösség jelentős része nem kíván feladni. A felmérést végző kamara a legtömörebben így tudta összefoglalni a konklúziót: a német üzleti körök teljes egészében nem szeretnék átengedni az orosz piacot kínai és más ázsiai vállalatoknak. Maradni akarnak.

***

Kapcsolódó:

Fotó: Dreamstime