Az iráni háború Kína számára stratégiai lehetőségeket tartogathat. A háború kezdete óta a kritikus infrastruktúra megsemmisülése, valamint a Hormuzi-szoros blokádja energiaválságot váltott ki, feltárta az ellátási lánc sebezhető pontjait, ami fokozta a gazdasági destabilizációt. Mindez aránytalanul érintette az ázsiai gazdaságokat, amelyek az energiaimportjukat tekintve erősen függnek a Perzsa-öböl országaitól és a Hormuzi-szoroson keresztüli szállítmányozástól. Ezek következményeit felismerve Kína március 5-én bejelentette, hogy Csaj Csün közel-keleti különmegbízottját Nyugat-Ázsiába küldi, hogy elősegítse a közvetítést és előmozdítsa a feszültségcsökkentést.

Bár a konfliktus fokozta a globális kihívásokat, egyúttal stratégiai lehetőségeket nyitott Kína előtt, hogy megerősítse nemzetközi és belföldi pozícióját ebben a felborult világrendben.

Értékes tapasztalatok

Az iráni háború tanulópályának bizonyult Pekingnek, felkészítve az országot egy esetleges tajvani konfliktusra és a Malaka-szoros amerikai blokádjára. Ugyanis a Trump második elnöksége alatt Venezuelában, Grönlandot érintően, majd Iránnal kapcsolatban végrehajtott egyoldalú amerikai lépések megrendítették a nemzetközi biztonsági rendszert, ezáltal megerősíthették Kína elszántságát és álláspontját Tajvan elfoglalása tekintetében.

Mindezek mellett az iráni konfliktus során Kína követi és elemzi Washington fegyverrendszereit, azok teljesítményét, rakéta- és légvédelmi képességeit, stratégiáit, támadási mintáit, valamint a védelmi készleteket és a felmerülő hiányokat.

Ezek pedig értékes tanulságokkal szolgálnak Kína számára az önértékelés, a tajvani vészhelyzetre való felkészülés és a modern hadviselés terén.

Tekintettel a Malaka-szoros stratégiai fontosságára, Peking figyelmesen követi a Hormuzi-szoroson kialakult tengeri blokádot, hogy felmérje, vajon Washington képes lenne-e hasonlót létrehozni a Malaka-szoroson, annak milyen potenciális következményei lennének, illetve milyen szerepet játszhatnának az USA regionális partnerei a végrehajtásban. Ezenfelül az Irán, Tajvan és a Malaka-szoros közötti párhuzamok – különösen a globális kereskedelmet elősegítő, kulcsfontosságú szűk tengeri átjárók és a katonai képességek közötti eltérések – fontos tanulságokat nyújtanak Pekingnek az operatív kihívások kezelésében és a stratégiai előnyök kihasználásában.

A béketeremtő

Kína számára a háború lehetőséget teremtett arra, hogy a soft powerben rejlő lehetőségeit kiaknázza. A háborúban érintett felekkel való kapcsolatait igyekezett egyensúlyban tartani, de ez nehézségekbe ütközött a Washingtonnal fennálló bonyolult viszonyrendszere és a Teheránnal kötött stratégiai partnersége miatt.

Felelős hatalomként pozicionálva magát, Csaj Csün meglátogatta a nyugat-ázsiai országokat, míg Vang Ji külügyminiszter megbeszéléseket folytatott ázsiai, európai és észak-amerikai kollégáival.

A múlt hónapban Kína vétót emelt egy az ENSZ Biztonsági Tanácsában Bahrein által benyújtott, a Hormuzi-szoros újbóli megnyitását szorgalmazó határozat ellen. Peking diplomáciai és politikai manőverei révén az azonnali tűzszünetre, a háború befejezésére, valamint a párbeszédre és a tárgyalásokra irányuló határozott felhívása kiemeli „a béke építője és a fejlődés előmozdítója” szerepét. Rámutatott az ENSZ Alapokmányának és a nemzetközi jognak az Egyesült Államok, valamint Izrael egyoldalú intézkedéseivel általi megsértésére, egyúttal sürgette a nemzetközi közösséget, hogy tegyen lépéseket a világrend védelme érdekében. Mindez megerősíti Kína szerepét a béke és a biztonság garanciájaként, szemben az USA-val.

Vonzó zöldtechnológiák

Az iráni háború ígéretessé tette Kína zöldenergia-technológiáit és villamosítási törekvéseit az energiaválságtól szenvedő gazdaságok számára. Pekingnek a megújuló energia arányának a növelésére irányuló törekvése a globális energiamixben kulcsfontosságú, mivel a fejlett technológiája révén a napenergia-, a szélturbina- és az akkumulátorszektor globális gyártási kapacitásának több mint 80 százalékát birtokolja, ami a fosszilis tüzelőanyagokon alapuló termékektől való elmozdulás elsődleges központjává teszi.

A háború kezdete óta a kínai tisztaenergia-termékek iránti növekvő kereslet megjelent a napenergia, a lítiumion-akkumulátorok és az elektromos járművek exportjában, amely márciusban elérte a 21,9 milliárd dollárt.

Figyelembe véve a megújuló energia versenyképes piacát, ez egy óriási lehetőség a kínai márkák globális terjeszkedése szempontjából.

Az LNG-hiánynak köszönhető nyereség

Amíg Peking betiltotta a finomított üzemanyagok exportját, a kínai cégek LNG-t adtak el ázsiai szomszédjaiknak, hiszen a közel-keleti háború ebből ott is hiányt okozott. Az Egyesült Államok Energiainformációs Hivatala (EIA) szerint 2024-ben a Perzsa-öböl országai által exportált, a Hormuzi-szoroson átjutó LNG 83 százaléka az ázsiai piacokra irányult.

Jelenleg az intenzívebbé vált hazai gáztermelés, a megnövekedett csővezetékes import és az energiatermelés terén az LNG-től való függőség csökkenése a globális hiány ellenére többletet eredményezett Kínában. Az ázsiai LNG-árak a háború kezdete óta 85 százalékkal emelkedtek, így létrejött egy olyan keresletvezérelt piac, amely Pekingnek kedvez. Tekintettel a konfliktus bizonytalan alakulására és az ebből fakadó LNG-hiányra a régióban, Kína kedvező helyzetbe kerülve LNG-t értékesíthet az olyan országoknak, mint Japán, Dél-Korea és Thaiföld.

Időbeni olajfelhalmozás

Kína időben felkészült a potenciális energiaválságokra azzal, hogy a világ egyik legnagyobb stratégiai olajtartalékát hozta létre. Az amerikai EIA által közzétett friss adatok szerint Kína büszkélkedhet a legnagyobb stratégiai kőolajkészlettel, ami 1397 millió hordót tesz ki, ezt követi az Egyesült Államok 413, majd Japán 263 millióval. A jelentés alapján tavaly Peking naponta átlagosan 1,1 millió hordó kőolajat adott hozzá a stratégiai tartalékaihoz, és az idén is folytatta ezeknek a készleteknek a bővítését.

A világ legnagyobb nyersolajimportőreként az olajbehozatalának körülbelül felét és az LNG-importjának egyharmadát Közel-Keletről szerzi be. Az elmúlt néhány évben pedig elmélyítette a kapcsolatait az Öböl menti országokkal az energiaellátás biztosítása és a piaci ingadozások enyhítése érdekében, amint azt az Egyesült Arab Emírségek nemzeti olajvállalatával kötött hosszú távú megállapodásai is tükrözik. Az iráni válság kedvezőtlen hatással volt Kínára is, beleértve a régióban folytatott kereskedelmét és beruházásait, különösen az Öböl Menti Együttműködési Tanáccsal (GCC). Figyelembe véve azonban Peking felkészültségét, jobb helyzetben van, mint más ázsiai gazdaságok.

Nyersanyagdilemma

Az USA-nak a becslések alapján csak két hónapra elegendő ritkaföldfém-tartaléka van, miután a háborúban ebből rengeteget elhasznált, ezért ezen a téren is nagymértékben függ Kínától, hiszen ezek az alapanyagok elengedhetetlenek a fejlett védelmi rendszerek gyártásához, ideértve a lézerrendszereket, a radarokat, a sugárhajtóműveket, a navigációs rendszereket, az elektronikus hadviselési és kommunikációs eszközöket. Az Amerikai Geológiai Szolgálat (USGS) jelentése szerint az Egyesült Államok 2021 és 2024 között a ritkaföldfém-vegyületeinek és -fémjeinek 71 százalékát Kínából importálta, ezenfelül a Pekingre kivetett magas vámok, majd Kína kritikus nyersanyagokra vonatkozó megtorló exportkorlátozásai korlátozták az USA ritkaföldfém-ellátását. Ez pedig lehetőséget biztosított az ázsiai nagyhatalomnak arra, hogy ezt a stratégiai sebezhetőséget kihasználja Washington ellen a kereskedelmi és vámtárgyalások során, különösen Trump kínai látogatása idején.

Bár az Egyesült Államok és Irán között ideiglenes fegyverszünet jött létre, nagy a valószínűsége a harcok újrakezdésének, így az ellátási láncok normalizálódása és a biztonsági helyzet továbbra is bizonytalan. Kína folyamatos diplomáciai kezdeményezései és az olyan országokkal való politikai együttműködése (mint Pakisztán), amelyek a konfliktus békés és párbeszéden alapuló megoldását szorgalmazzák, javították a Kínáról kialakult képet. Ugyanakkor Peking háborúból származó nyeresége, ami a gyorsuló növekedésben, a bővülő globális piacokban, valamint a fejlődő katonai és védelmi képességekben nyilvánul meg, nem maradt észrevétlen. Míg a nemzetközi közösség a stabilitásra vár, Kína úgy tűnik, készen áll arra, hogy kihasználja a helyzetet a geopolitikai versengés során.

Irán mint főpróba

A háború az amerikai–kínai nagyhatalmi versengés egyik fő tere lett, és minél tovább tart, Peking annál többet profitál belőle. Bár a konfliktus rövid távon gazdasági károkat és energiapiaci zavarokat okoz a világgazdaság számára, ezekből az ázsiai óriás, ahogy említettük, több területen is képes stratégiai előnyt kovácsolni.

Ráadásul a háborúra egyfajta főpróbaként tekinthet egy esetleges tajvani konfliktus szempontjából. Az amerikai képességek, a rakéta- és légvédelem, valamint a Hormuzi-szoros blokádjának a tanulmányozása ugyanis hozzájárulhat a stratégiai tervezéshez. Az energiaválság és az ellátási láncok sérülékenysége felértékeli Kína gazdasági erősségeit, hiszen a megújuló energiához kapcsolódó technológiák, az LNG-kereskedelem, a jelentős stratégiai olajtartalékok és a ritkaföldfémek feletti dominancia növeli a mozgásterét.

Ezek mellett különösen fontos, hogy az Egyesült Államok jelentős mértékben függ a kínai ritkaföldfémektől és más kritikus nyersanyagoktól, hiszen Kína számos nyersanyag és technológia piacán meghatározó szereplő.

A fő tanulság, hogy a regionális konfliktusok a nagyhatalmi verseny részévé válnak. Bár önmagában az iráni háború nem változtatja meg a globális erőviszonyokat, hozzájárulhat ahhoz, hogy Kína katonailag tapasztaltabbá, diplomáciailag befolyásosabbá és gazdaságilag ellenállóbbá váljon a Washingtonnal folytatott hosszú távú versengés során.

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons