Amíg az Európai Unió a bővítés következő hullámára készül, addig Moldovában uralkodóvá válik egy korábban tabunak számító gondolat: ha az uniós csatlakozás politikai okokból elakadna, az ország akár a Romániával való újraegyesülés útján is beléphetne az EU-ba.

Eugen Osmochescu moldovai miniszterelnök-helyettes kijelentette, hogy amennyiben országa EU-csatlakozási folyamata 2028 után elakadna vagy politikai akadályokba ütközne, megfontolná a Romániával való egyesülést, ezzel ugyanis automatikusan az unió részévé válnának.

Moldova európai integrációs törekvései évek óta két szálon futnak. Az egyik oldalon az Európai Unió áll, amely fokozatos reformokat, jogharmonizációt és intézményi átalakulást vár el, a másikon pedig Oroszország, amelynek továbbra is jelentős politikai, gazdasági és információs befolyása van az országban, különösen a szakadár Transznisztria térségén keresztül.

A moldovai vezetés számára az EU-csatlakozás alapvetően nem a gazdaság-, inkább a biztonságpolitikáról szól, ugyanis a kormány és Maia Sandu államfő is attól tart, hogy az ország csatlakozási folyamata összekapcsolódhat Ukrajnáéval. Ha ugyanis az ukrajnai háború vagy valamely tagállam vétója miatt a bővítés lelassul, Moldovának tovább kellene várnia a társulásra.

A román–moldovai egyesülés gondolata történelmileg korántsem új, miután a mai Moldova jelentős része a történelmi Besszarábia területén fekszik, amely a két világháború között Románia része volt. A szovjet korszak választotta le végleg Bukaresttől, majd ebből alakult ki a független moldovai állam 1991-ben. Az elmúlt három évtizedben az újraegyesítés inkább elemzői vitaműsorok témája volt, az ukrajnai háború azonban karnyújtásnyira hozta a lehetőséget. A 2,4 milliós lakosságból mintegy 850 ezer embernek jelenleg is megvan a román állampolgársága. A közvéleményben az újraegyesítés támogatottsága körülbelül 40 százalék, míg Romániában megközelíti a 70-et.

A moldovai vezetés kijelentései ugyanakkor több problémát is felvetnek.

Először is a támogatottság továbbra sem többségi, a 40 százalék körüli „igenek” száma valóban jelentős, de nem feltétlenül elegendő egy ilyen történelmi horderejű döntés legitim végrehajtásához. Másodszor ott van Transznisztria kérdése. A szakadár területen orosz katonák állomásoznak, ezért valószínűtlen, hogy Oroszország elfogadna egy Romániával történő egyesülést. Vagyis egy esetleges egyesítés automatikusan új biztonsági és területi konfliktusokat generálna. A harmadik szempont, hogy az Európai Uniónak sem lenne egyszerű helyzete. Elméletileg egy román–moldovai egyesülés esetén Moldova területe valóban automatikusan az EU részévé válna, hasonlóan ahhoz, ahogy az egykori Kelet-Németország integrálódott az akkori Európai Közösségbe 1990-ben. A gyakorlatban azonban az EU-nak vállalnia kellene több millió új polgár, jelentős fejlesztési igény és egy hiperérzékeny geopolitikai határvidék kezelését.

Blöff a szürkezónában

Az ügy mindenesetre az európai bővítés hitelességi próbája, az unió ugyanis az elmúlt években többször kijelentette, hogy a Nyugat-Balkán, Ukrajna és Moldova számára nyitva áll a tagság ajtaja, csakhogy a tényleges csatlakozási folyamatok nagyon lassan haladnak, a geopolitikai környezet pedig teljes káoszt teremtett Európában.

A moldovai vezetés ezzel a mostani kijelentésével lényegében azt üzeni Brüsszelnek, hogy az EU-integráció csak addig vonzó belpolitikai, biztonságpolitikai és társadalmi szempontból, ameddig az előrehaladásának látható jelei vannak. Ha azonban az állampolgárok zöme már úgy véli, hogy a tagság távolodó és bizonytalan, akkor alternatív megoldások kerülhetnek napirendre.

A kijelentésnek természetesen Moszkva felé is van üzenete. Az orosz stratégia ugyanis évek óta arra épül, hogy Moldova a szürkezónában maradjon Európa és Oroszország között. Egy román–moldovai egyesülés viszont végleg megszüntetné ezt a köztes állapotot, vagyis az ország teljes egészében a nyugati intézményrendszer részévé válna. A nyilatkozat így inkább geopolitikai nyomásgyakorlás, mint közvetlen politikai terv. A moldovai vezetés jelenleg az önálló EU-tagságot tekinti elsődleges célnak, ám a kétségbeesését mutatja, hogy akár egy román egyesüléssel kapcsolatos blöffre is hajlandó, hogy felgyorsítsa az uniós csatlakozási folyamatot, ha lehet, egy pontos dátum kijelöltetésével.

A revolverezés megmutatja az Európai Unió következő bővítési hullámának egyik alapvető dilemmáját, miután az EU egyszerre akar geopolitikai főszereplővé válni és fenntartani a szigorú csatlakozási feltételeket. A kettő azonban egyre sűrűbben kerül konfliktusba egymással. Ukrajna, Moldova vagy a Nyugat-Balkán esetében a biztonságpolitika gyorsabb integrációt követelne, míg az intézményi gondolkodás óvatosabb tempót diktál.

***

Fotó: Dreamstime