Kína frissítette a külföldre irányuló tőkebefektetés szabályozását, hogy nagyobb kontroll alatt tartsa a stratégiai kockázatokat, miközben továbbra is támogatja a kínai cégek külföldi terjeszkedését.
A július 1-jén hatályba lépő ODI-szabályozás (outward direct investment, vagyis külföldre irányuló közvetlen befektetés) mindezt jogi szintre emeli. A korábbi rendszer főleg azt vizsgálta, hogy egy kínai vállalat teljesítette-e az engedélyezési vagy bejelentési feltételeket, az új azonban ennél tovább megy, hiszen a projekt későbbi működése is állami figyelem alatt maradhat. Ez azt jelenti, hogy Peking a külföldre kivitt tőke esetén már azt nézi, hogy a beruházással együtt milyen stratégiai érték kerül külföldre.
E változás lényege, hogy a külföldi beruházás többé nem csupán egy vállalati döntés:
ha egy cég gyárat épít, európai vállalatot vásárol fel vagy technológiát visz külföldre, annak az állam szempontjából is gazdaságbiztonsági jelentősége lehet. Vagyis Peking továbbra is ösztönzi a kínai vállalatok külföldi terjeszkedését, de közben szigorúbban akarja ellenőrizni azokat.
Erősebb nagyító
Az új szabályozás legjelentősebb fordulata, hogy a külföldi befektetések teljes életciklusát figyeli, azaz egy projekt nem zárul le azzal, hogy a kínai vállalat megkapja a szükséges engedélyeket vagy bejelenti a terjeszkedését, a felügyelet az engedélyezést követően később is vizsgálhatja az esetleges stratégiai kockázatokat.
A szabályozás a külföldi befektetés fogalmát is szélesebben értelmezi. Már nem csak a klasszikus vállalatfelvásárlás vagy a zöldmezős beruházás tartozhat ide, a közvetett tulajdonszerzést és a bonyolultabb finanszírozási konstrukciókat is ellenőrzés alá vonhatja. Ez azért fontos változás, mert a nemzetközi vállalati gyakorlatban sok ügylet bonyolult szerződéses, finanszírozási vagy cégirányítási kitételeket tartalmazhatmegoldásokon keresztül jelenik meg, nem csupán nem egyszerű részvényvásárlásként.
A rendszer központi eleme az exportkontroll, az adatbiztonság és a technológiai védelem összekapcsolása az ODI-val, vagyis a kínai befektetők nem vihetnek ki tiltott vagy engedélyköteles árut, technológiát, szolgáltatást, adatot közvetlenül az országból. Ez érintheti a külföldre küldött mérnököket, a technikai képzéseket, a távoli műszaki támogatást vagy egy európai gyár szoftveres irányítását is.
Az EY első negyedéves összefoglalója is azt mutatja, hogy a külföldre irányuló kínai tőkemozgás szerkezete óvatosabbá vált. A teljes kínai ODI 44,5 milliárd dollárt tett ki, ami éves alapon majdnem 10 százalékos növekedés. A kifelé irányuló reálgazdasági beruházások viszont 33,5 milliárd dollárra csökkentek, ami 6 százalékos visszaesés. Ez azért fontos különbség, mert az utóbbi megmutatja, hogy mennyire aktívak külföldön a kínai ipari, technológiai és kereskedelmi vállalatok.
Hasonló képet adnak a határon átnyúló vállalatfelvásárlások és összeolvadások (M&A) is. Az ilyen tranzakciók értéke éves alapon 14 százalékkal emelkedett, elérve a 12,5 milliárd dollárt, az ügyletek száma azonban 28 százalékkal esett. Kevesebb az ügylet, de azok átlagosan nagyobb értékűek, vagyis a vállalatok jobban megnézik, hogy hol érdemes kockázatot vállalniuk.
Már nem csak gyárépítés
Európa számára ez az új kínai szabályozás azért érzékeny, mert a beruházásaik mára főként a stratégiai iparágakban jelennek meg. Az elektromosautó-, az akkumulátorgyártás, az energiaátmenethez kapcsolódó nyersanyag-feldolgozás, a szoftveres gyártásirányítás és a logisztikai hálózat már meghaladja az ipari tevékenységet, ezek együtt határozzák meg, hogy egy ország mennyire tud bekapcsolódni az ipar következő korszakába.
Magyarország esetében ez különösen fontos kérdés, hiszen a CATL debreceni akkumulátor-, a BYD szegedi autógyára, az EVE Power debreceni projektje és a német kapcsolódó kínai beszállítói jelenlét olyan beruházási környezetet hoz létre, ahol a szabályozás változása gyakorlati következményekkel járhat.
Ezáltal ugyanis egy magyarországi üzembővítés vagy egy új gyártósor előkészítése lassulhat, ha a kínai anyavállalatnak a magyar és uniós engedélyezés mellett folyamatosan vizsgálnia kell az otthoni ODI-, exportkontroll- és adatbiztonsági megfelelést is.
A technológiaátadásnál mindennek a hatása közvetlenebbül jelenik meg. Ha ugyanis egy magyarországi akkumulátor- vagy autóipari projekt kínai gyártási know-how-t vagy szoftveres rendszert használ, akkor ezek egy része kínai részről engedélyezési vagy biztonsági kérdéssé válhat. Ezért bár a fogadó ország hiába engedélyezi a beruházást, a Kínából érkező tudáselemek, adatkapcsolatok vagy irányítási megoldások komoly szűrőn keresztül eshetnek át.
Ez a vegyesvállalatokat és beszállítói együttműködéseket is bonyolultabbá teheti. Egy európai partnernek eddig főleg azt kellett mérlegelnie, hogy a kínai cég üzletileg megbízható-e, megfelelő-e a technológiája és illeszkedik-e az uniós szabályokhoz. Most azonban ez tovább bonyolódik azzal, hogy vajon Peking engedi-e az adott technológiai, adatkezelési vagy irányítási konstrukciót, azaz bár az adott fél közvetlenül a kínai partnervállalatával tárgyal, de a kínai állam szabályai is beleszólhatnak abba, hogy meddig mehet el a kettejük közti alku.
A fogadó ország mozgástere is szűkülhet
Az új rendszer a vállalatfelvásárlásoknál és tulajdonszerzéseknél is új kockázatot jelent, ha ugyanis egy kínai cég európai vállalatban szerezne részesedést, az ügyletet már két oldalról is szűrhetik. Egyrészt az Európai Unió és a tagállamok a saját befektetésátvilágítási rendszerükön keresztül vizsgálhatják, hogy a kínai tulajdonszerzés veszélyeztet-e stratégiai érdeket, másrészt a kínaiaknak a saját állami szabályozásaiknak is meg kell felelniük. Ez különösen fontos azoknál az európai cégeknél, amelyek beszállítói kapcsolatban állnak kínai akkumulátor- vagy autóipari vállalatokkal, illetve amelyek technológiája illeszkedik az ázsiai nagyhatalom iparpolitikai céljaihoz.
Egy magyarországi vagy németországi vállalatfelvásárlás esetén ugyanis a kínai fél nemcsak a vételárat, a piaci kilátásokat és az uniós szabályokat vizsgálhatja, hanem azt is, hogy a megszerzett irányítási jog vagy ellátásilánc-politika belefér-e a kínai szabályozásba. Ez hosszabbá teheti az ügyleteket, bizonytalanná a lezárásukat és növelheti a politikai kockázatot.
Mindezek mellett a fogadó ország tárgyalási pozíciója is változhat, mivel a beruházási tárgyalások során a kínai vállalat hivatkozhat arra, hogy bizonyos technológiai, adatkezelési, finanszírozási vagy irányítási feltételeket nem tud vállalni. Ez a magyar gazdaságpolitika szempontjából kényes helyzetet teremthet, mivel, ahogy említettük, formálisan továbbra is a vállalatok, az önkormányzatok, a kormányzati szervek és a beszállítók tárgyalnak egymással, de a projekt valódi határait immár Peking előírásai húzhatják meg.
Az mindenesetre elmondható, hogy az új kínai szabályozás nem feltétlenül fékezi le a külföldi beruházásokat, inkább megváltoztatja azokat. A terjeszkedések száma helyett a jobban ellenőrzött, stratégiai szempontból érzékenyebb területek válnak meghatározóvá. Ez tehát illeszkedik az EY által leírt trendhez is, miszerint a kínai cégek ezután is mennek külföldre, viszont nagyobb óvatossággal, kevesebb ügylettel és célzottabb projektekben.
Magyarország számára a kínai tőke megmarad azokban az ágazatokban, ahol a két ország érdekei találkoznak: az elektromos autókban, az akkumulátorgyártásban, a beszállítói hálózatokban és az ipari infrastruktúrában, ugyanakkor minden új kínai beruházásnál nagyobb jelentősége lesz annak, hogy milyen technológia érkezik, milyen adatok áramolnak a felek között, ki gyakorolja a tényleges irányítást és milyen kínai szabályozási feltételek találhatók a háttérben.
Kapcsolódó:
