Június 7-én parlamenti választásokat tartottak Örményországban, amit a 2018 óta hivatalban lévő miniszterelnök, Nikol Pasinján pártja, a Polgári Szerződés (CC) a szavazatok 49,9 százalékának megszerzésével nyert meg. Második helyen végzett jócskán lemaradva a Moszkva-barát örmény–orosz milliárdos, a vagyonát Oroszországban szerző Samvel Karapetyan vezette Erős Örményország (SA) 23,3 százalékkal. Parlamenti képviselethez még egy kisebb oroszbarát formáció jutott, az Örményország Szövetség (AA) a szavazatok 9,9 százalékának megszerzésével. Más párt nem lépte át a 4 százalékos bejutási küszöböt, a szintén oroszbarát Virágzó Örményország (PA) hajszálnyival maradt el a bejutástól.

A választásokat orosz beavatkozás kísérte azzal a céllal, hogy a hivatalban lévő miniszterelnök tekintélyét megingassa és támogassa az oroszbarát jelölteket. Ennek részei voltak a dezinformációs kampányokat is. Ugyanakkor az örmény kormányt az Örményországi Nemzetközi Demokrácia Megfigyelőközpont bírálta az olyan intézkedések miatt, amelyek szerintük a demokrácia csökkenését és az oroszbarát ellenzék politikai üldözését okozták.

A kampány nem a belpolitikai ügyekről szólt

Már a kampányban is érezhető volt, hogy a választás tétje egyre inkább túllép a hagyományos társadalmi-gazdasági vitákon és a belpolitikai színtéren, a tét ehelyett az ország geopolitikai jövőjéért folyó küzdelem lesz, amelynek középpontjában a Nyugattal – az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval – való szorosabb kapcsolatok hívei, valamint az Örményország és Oroszország közötti hagyományos stratégiai partnerség fenntartását támogatók polarizációja áll.

Nikol Pasinján miniszterelnök és csapata a nyugati szereplőkkel való szorosabb együttműködés híve, ami szerintük egy az ország biztonsági struktúrájának diverzifikálására irányuló erőfeszítés.

Ezen irányvonal létjogosultságaként gyakran emlegetik Örményország részvételének felfüggesztését a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetében (CSTO), az Európai Unió Örményországi Missziójának (EUMA) az azerbajdzsáni határ mentén történő telepítését, valamint a nyugati intézményekkel való együttműködés bővítését. Emellett törvényben rögzítették az EU-tagságra való törekvést is, igaz, hivatalos csatlakozási kérelmet egyelőre nem adtak be. A kormány támogatói számára a Nyugattal való szorosabb együttműködés az örmény szuverenitás és stratégiai autonómia megerősítésének legéletképesebb útja. Ennek ellenére Jereván nem mutatott szándékot arra, hogy kilépjen más, például a Oroszország által vezetett szövetségekből, legfőképpen az Eurázsiai Gazdasági Unióból (EAEU), ami rávilágít az ország irányításának korlátaira.

A politikai spektrum másik oldalán állnak a főbb ellenzéki erők, köztük a Robert Kocsarján volt elnökhöz kapcsolódó korábbi politikai elit képviselői, az örmény apostoli egyház befolyásos személyiségei, az Oroszországgal szoros kapcsolatokat ápoló üzleti elit, valamint nacionalista csoportok. Mindezek egybehangzóan szorgalmazzák az Örményország és Oroszország közötti szoros stratégiai kapcsolatok fenntartását, illetve azzal érvelnek, hogy az Oroszországtól való eltávolodás súlyos biztonsági következményekkel járna. Az ellenzéki vezetők azzal vádolják Pasinjánt, hogy Örményországot a nyugati geopolitikai érdekek eszközévé alakítja, és gyengíti az ország hagyományos biztonsági partnerségeit.

A közvélemény-kutatások egy mélyen megosztott társadalmat mutattak, amelyben jelentős különbségek látszanak az Oroszországhoz és a Nyugathoz való viszonyulásban. Ennek eredményeként a választások a versengő politikai programokon túl az ország jövőjéről szóló, egymással szemben álló geopolitikai elképzelések közötti küzdelemmé váltak.

A Valódi Örményország jelszava alatt – amely elhatárolódik a történelmi területi igényekhez kapcsolódó törekvésektől – a miniszterelnök és a Polgári Szerződés pártja kampányt folytatott az Azerbajdzsánnal kötendő végleges békeszerződés támogatására. Céljuk, hogy a területi integritás kölcsönös elismerése és a regionális kapcsolatok normalizálása révén véget vessenek az évtizedek óta tartó konfliktusnak. Egy ilyen kimenetel utat nyithatna az Azerbajdzsánnal és annak legközelebbi szövetségesével, Törökországgal való határnyitáshoz, valamint elősegítené Örményország integrációját az olyan, kialakulóban lévő regionális összeköttetési kezdeményezésekbe, mint a középső folyosó.

Pasinján elképzelése a „pragmatikus béke”, amely a meglévő geopolitikai és katonai állapot elismerésén, Azerbajdzsán területi integritásának tiszteletben tartásán, valamint a regionális közlekedési és kommunikációs kapcsolatok felszabadításán alapul, többek között az Örményország által javasolt Béke Keresztútja kezdeményezésen keresztül. Ez a Valódi Örményország koncepció arra törekszik, hogy újradefiniálja az örmény államiságot a nemzetközileg elismert határain belül, emellett túllépjen az Azerbajdzsánnal és Törökországgal fennálló régóta húzódó területi vitákon.

Ennek megfelelően a kormánypárt szerint a békefolyamat a stabilitás, a gazdasági fejlődés és a regionális integráció biztosításának a lehetősége. Ugyanakkor a választások előtt a kormány képviselői arra figyelmeztettek, hogy az ellenzéki erők győzelme megrekeszthetné a folyamatban lévő tárgyalásokat, illetve növelheti az Örményország és Azerbajdzsán közötti újbóli konfrontáció kockázatát.

Az ellenzék egész máshogy értelmezi a békét. A túlnyomórészt oroszbarát oldal azzal érvel, hogy az Azerbajdzsánnal és Törökországgal Oroszország erőteljes biztonsági jelenléte nélkül kötött bármilyen megállapodás veszélyeztetné Örményország hosszú távú biztonságát és szuverenitását.

E nézet szerint ugyanis a stabilitás a megbékélés és az együttműködés helyett a kedvező erőviszonyok fenntartásán keresztül érhető el.

Annak ellenére, hogy bírálják Pasinján azerbajdzsáni tárgyalásait, és azzal vádolják a kormányt, hogy túlzott engedményeket tesz, az ellenzéki erők ezzel szemben nem igazán tudnak alternatív stratégiát megfogalmazni. Miközben egy úgynevezett „tisztességes békét” szorgalmaznak, kevés konkrétumot közöltek egy ilyen megállapodás feltételeiről vagy azokról a mechanizmusokról, amelyek révén az a jelenlegi körülmények között megvalósítható lenne.

Kelet vagy Nyugat?

Az iráni és az orosz–ukrán háború miatt a választások geopolitikai kontextusban is fontosak, mivel a tét Örményország Oroszország vagy Nyugat felé való orientációja lehet. A BRICS tagjai, Oroszország és Irán a Pasinján-kormány intézkedéseit a Kaukázusban fennálló biztonsági érdekeikkel ellentétesnek tekintették, különösen azt, hogy a miniszterelnök támogatta a Trump-féle TRIPP-folyosót.

A tavaly januárban aláírt iráni–orosz átfogó stratégiai partnerségi szerződés mind Iránt, mind Oroszországot arra kötelezi, hogy megakadályozza a külső szereplők beavatkozását és „destabilizáló jelenlétét” a régióban. Idén májusban Vlagyimir Putyin kijelentette, hogy Pasinján terve, miszerint az országa csatlakozna az Európai Unióhoz, különleges figyelmet érdemel. Annál is inkább, mert Örményország és Ukrajna között párhuzamot vonva megjegyezte, hogy minden, ami Ukrajnával kapcsolatban történik, azzal kezdődött, hogy az ország megpróbált csatlakozni az EU-hoz.

Ezzel szemben az EU, Azerbajdzsán és Törökország támogatta az örmény kormányfőt, ahogy februárban az amerikai alelnök, J. D. Vance is. Májusban, egy héttel a választások előtt, Pasinjánt Donald Trump és Marco Rubio külügyminiszter is támogatta. Áprilisban Azerbajdzsán elnöki különmegbízottja, Elcsin Amirbejov kijelentette, hogy a választások, valamint Örményország esetleges új alkotmányának elfogadása fontos szerepet játszik egy végleges békeszerződés aláírásában.

Dezinformáció és állítólagos orosz beavatkozás

A Reuters arról számolt be, hogy Oroszország fokozta a titkos erőfeszítéseit Pasinján újraválasztásának megakadályozására, hogy ezzel elkerülje Örményország Nyugat felé történő elmozdulását. Ezek közé tartoztak a már említett dezinformációs kampányok, amelyek oroszbarát jelölteket támogattak, valamint egy olyan terv, miszerint több tízezer oroszországi örményt szállítanának át az országba, Karapetyan, az orosz kormány által preferált jelölt támogatására.

A The Daily Telegraph szerint Örményország a modern európai történelem második legnagyobb államilag támogatott dezinformációs kampányával szembesült, amit csak Oroszország sikertelen Nyugat-ellenes akciója előzött meg a tavalyi moldovai parlamenti választásokon.

Múlt év októberében az orosz kormány létrehozta a Stratégiai Együttműködési és Partnerségi Igazgatóság nevű osztályt, amely felügyelte volna az örményországi befolyásoló műveleteket. A hatóságok 50 millió dollárra becsülték a 100 ezer szavazó Oroszországból Örményországba történő szállításának költségeit, az örmény diaszpóra Oroszországban becslések szerint több mint 2 millió főt tesz ki, míg Örményország lakossága 3 millió fő. A szavazók szállítására azért lett volna szükség, mert az örmény állampolgároknak nem volt engedélyezett a külföldről történő szavazás. A Reuters szerint az orosz kormány május közepére kiadta az egyes tartományok számára az elküldendő örmények kvótáját.

Az oroszok ehhez hazai politikai tanácsadó cégeket és think tankeket vettek igénybe, köztük a Social Design Agency (SDA) nevű szervezetet, amit az EU és az Egyesült Királyság is szankcionált az Ukrajna támogatásának akadályozására irányuló dezinformáció terjesztése miatt.

A Bot Blocker szerint a választások előestéjén az orosz Matrjoska bothálózat nagyszabású dezinformációs kampányt folytatott Örményország és Pasinján ellen, 343 hamis videót terjesztve az örmény politikai vezetésről, amelyek között szerepeltek hírek a miniszterelnök súlyos betegségéről, Örményországnak az Oroszországgal való háborúra való felkészüléséről, illetve arról, hogy a Gjumriban található 102. orosz katonai bázist egy török támaszponttal kívánják felváltani. Az orosz állami médiaorgánum, a RIA Novosztyi május 28-án kijelentette, hogy Örményország egyetlen esélye az államiságának megőrzésére Oroszország, és amennyiben elfordulna Oroszországtól, akkor egy új török birodalom tartományává válna.

Stabil Nyugat-barát győzelem

A választási bizottság adatai szerint a szavazáson a részvétel 58,97 százalékos volt, ami közel 10 százalékponttal volt magasabb a 2021-esnél, és a keleti határhoz közeli régiókban mérték a legmagasabb arányt. Végül 49,9 százalék elegendő volt ahhoz, hogy a Polgári Szerződés biztosítani tudja a parlamenti többségét, azonban nem érte el a kétharmadot, amire szüksége lett volna az Azerbajdzsán által a békemegállapodás részeként, valamint Törökország felől a határkereskedelem újraindításához követelt alkotmányos népszavazás kiírásához. Az ellenzékiek, az Erős Örményország és az Örményország Szövetség a szavazatok 33,1 százalékát szerezték meg.

A 105 képviselői helyből a Polgári Szerződés 64-et, az Erős Örményország 29-et, az Örményországért Szövetség pedig 12-t szerzett, így a kormánypárt többsége stabil.

Pasinján győzelmi beszédében kijelentette, hogy az Európai Unió a demokratikus reformok végrehajtásának legfőbb partnere, ezért ezen az úton haladnak. Ursula von der Leyen úgy fogalmazott, hogy a választások még közelebb hozzák Örményországot Európához. Az orosz külügyminisztérium szóvivője, Marija Zaharova azt állította, hogy a nyugati kormányok példátlan nyomást gyakoroltak az örmény kormányra, ezenkívül Vlagyimir Putyin is felszólította Pasinjánt, hogy tartson azonnali népszavazást az Eurázsiai Gazdasági Unióból (EAEU) való kilépésről. Az örmény kormányfő valószínűleg megpróbál majd egyensúlyozni az EU- és az EAEU-párti álláspont között, hogy mindkettőből profitálhasson.

A jelenlegi kormány ugyan veszített a 2021-es támogatottságából, nagyjából 4 százalékponttal gyengébb a mostani eredményük, illetve elveszítettek 7 képviselői helyet is, de megtartotta a hatalmát. Vagyis jó eséllyel Örményország megőrzi a jelenlegi politikai irányvonalát, ám a kormánynak kevesebb eszköze lesz az Azerbajdzsánnal folytatott tárgyalások központi kérdésévé vált alkotmányos problémák megoldásához. Ennek következtében a békefolyamat, a határkijelölés, a közlekedési összeköttetések és a tágabb értelemben vett regionális normalizáció jövőbeli alakulása bizonytalan. A tárgyalások folytatódhatnak, de azok előrelépése lassabbá és politikailag is vitatottabbá válhat.

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons