A közel-keleti tengeri folyosó bénultsága rávilágított a tradicionális kőolaj- és földgázpiacok sebezhetőségére. Ez az energiapiaci sokk Ázsiát és Európát a megújuló energiaforrások felé kényszeríti, emellett alapjaiban rendezi át a megbízhatóság, a megfizethetőség és a biztonság energiapolitikai trilemmáját – derül ki a Bloomberg igen részletes elemzéséből. Ebben a kialakult helyzetben a fosszilis import kiszámíthatatlansága felértékeli a diverzifikált energiatermelési és -tárolási portfóliókat, azaz a zöldtechnológiákat, ami a globális ellátási láncok változása miatt a közép-európai régiót is új iparpolitikai irány felé tereli.

A 100 napja tartó sokk

Az immár több mint száz napja tartó blokád miatti kiesés jelentős, napi 6-7 millió hordónyi hiányt okoz a világpiacon. Ez a kínálati sokk a nyersolaj árának hirtelen, közel 50 százalékos megugrását eredményezte, tartósan 100 dollár körüli szintre emelve a Brent, a WTI, sőt a korábban jelentősen olcsóbb, hazánk számára fontos orosz Urals típusú kőolaj árát is. A helyzet paradoxona, hogy a sérült terminálok miatt a közel-keleti exportőrök sem képesek profitálni a drágulásból, hiszen a kieső bevételeik mellett a megugró importköltségekkel is meg kell küzdeniük.

A lakosság és az ipar terheinek enyhítésére a nyugati kormányok máris milliárdos mentőcsomagokat kénytelenek biztosítani: Németország egy 1,6 milliárd eurós, míg Nagy-Britannia egy 455 millió fontos könnyítési programmal igyekszik tompítani az azonnali piaci csapást.

Az energiabiztonság a zöldcélok előtt

A válság legfőbb tanulsága, hogy a rövid távú energiabiztonság és az ellátás közvetlen garanciája villámgyorsan és szinte teljesen felülírta a fenntarthatósági szempontokat. A gázhiány és a műtrágyaárak robbanása miatt

Ázsiában több ország is visszafordult a szén irányába, mivel a régió kénytelen a szennyezőbb, de elérhetőbb alternatívához nyúlni a gazdaság és a mindennapi élet működése érdekében.

Így a fosszilis függőség ellen hosszú távon a kiterjedt elektrifikáció maradt az egyetlen stratégiai válasz, amit a globális elektromosautó-eladási rekordok és a több ázsiai országra kiterjedő hőszivattyús szabályozások könnyítése is igazol. Ennek a technológiai kényszernek a legfőbb haszonélvezője Kína, amely az azonnal szállítható zöldenergiás csomagjaival (napelemek, szélturbinák, e-autók, hálózati energiatárolók, hőszivattyúk, klímaberendezések stb.) teljesen „leuralja” a kínálatot.

A kínai zöldexport értéke a krízis hatására a korábbinál is jobban kilőtt, így márciusban már meghaladta a rekordnak számító, havi 20 milliárd dolláros volument.

A fenti adat közel 30 százalékos ugrás a tavalyi év folyamán már eleve 27,1 százalékkal megemelkedett bázishoz képest.

A chiphiány és a dráguló akkugyártás

A hormuzi válság bő három hónap alatt a legmodernebb technológiai iparágakba is begyűrűzött. A katari gázprojektek támadások miatti csúszása globális héliumhiányt eredményezett, ezért

a világ chipgyárai jelenleg csupán a maximális kapacitásuk 85 százalékán képesek termelni,

ami lassítja az elektronikai eszközök gyártását. A zöldátmenet is alapanyaghiánnyal küzd, miután az elemi kén tengeri kereskedelmének a 45 százalékos visszaesése megduplázta a kénsav árát. Mivel e vegyület alapvető fontosságú az akkumulátorokhoz szükséges nyersanyagok kinyerésében,

ez a hiány 20 és 30 százalék közötti mértékben vetette vissza a kritikus ásványok kémiai kioldását.

A káosz az agráriumot sem kíméli:

a karbamid- és ammóniakereskedelem megbénulása a műtrágyaárak azonnali 30-40 százalékos megugrását hozta,

súlyos hozamkockázatnak kitéve az élelmiszerpiacot.

Mit jelent ez nekünk?

Ez a kereskedelmi átrendeződés közvetlenül érinti a magyar járműipari és akkumulátortechnológiai stratégiát, éppen ezért az iparpolitikának gyorsan alkalmazkodnia kell az új trendekhez, és támogatnia szükséges a magasabb hozzáadott értékű mérnöki és szoftverfejlesztési feladatok itthoni elvégzését. Például a hazai gyárak és az ipar védelméhez érdemes minél előbb felpörgetni a villamosítási projekteket, hiszen

az elosztóhálózatok modernizálása európai szinten is hatalmas 240 milliárd eurónyi pótlólagos beruházást igényel a következő évtizedben. Szakértők szerint a magyar éves hálózatfejlesztési beruházási igény 1000 milliárd forint feletti.

A megemelkedett tőkeköltségek tompítására és a beruházások életben tartásához a hazai bankrendszerben célzott, olcsóbb zöldhitelek bevezetése indokolt. A zöldiparban tapasztalható uniós munkaerőhiány enyhítésére megoldást jelenthet az Európai Unió napokban hatályba lépő migrációs paktumának keretrendszere, amely a klímaalkalmazkodást összekötheti a szakképzett külföldi munkaerő ellenőrzött és célzott bevonásával. Mindezek mellett a kénsav- és műtrágyapiaci áremelkedések miatt a hazai agrár- és vegyipar, valamint a kapcsolódó ágazatok védelmében hosszabb távú, kiszámítható szerződésekre és a beszerzési útvonalak diverzifikálására lenne szükség.

Kiemelt kép: Freepik

Kapcsolódó: