Az Európai Bizottság május végén olyan rendkívüli szabályokat helyezett kilátásba, amelyek válsághelyzetben akár a chipgyártók szerződéseit is felülírhatnák. Európa legfontosabb chipipari vállalatának a vezetője nem várva sokat a válasszal figyelmeztette Brüsszelt: a technológiai szuverenitást központi utasítások és szabályozási cunami helyett versenyképes cégek felépítésével lehet elérni. Nagy csata várható.

Az Európai Bizottság olyan rendkívüli szabályokat készül bevezetni, amelyek lehetővé tennék a félvezetőellátási láncok közvetlen irányítását válsághelyzetben. Míg a 2023-as első chiptörvény a gyárak építésére és a fizikai kapacitások növelésére fókuszált (jelentősebb gyakorlati eredmény nélkül), addig a Chips Act 2.0 (technológiai szuverenitási csomag) már a mesterséges intelligencia korára reagál. A legfontosabb újítások közül kiemelkedik a keresletoldali ösztönzés, amellyel Brüsszel elvárja, hogy a tagállamok a közbeszerzések során előnyben részesítsék az európai fejlesztésű és gyártású chipeket. A másik, amely egy centralizált válságkezelést vetít előre, már veszélyesebb: felhatalmazást (szükséghelyzeti jogköröket) adna az Európai Bizottságnak, hogy chiphiány esetén közvetlenül beleszólhasson az ellátási láncokba és irányítsa a legyártott chipek elosztását. Néhány nappal később azonban az európai technológiai ipar legfontosabb szereplője, az ASML vezérigazgatója erősen kritizálta a készülő törvényt, nem rejtve véka alá, hogy az valójában tovább gyengíti az EU-s versenyképességet, Brüsszel pedig megint szabályozási gúzsba köti magát, ahelyett, hogy azonnali építkezésbe kezdene.

Mitől fél Brüsszel?

Az európai aggodalmak nem alaptalanok, ugyanis a kontinens rendkívül kiszolgáltatott a globális félvezetőiparnak. Az Európai Unió a világ chiptermelésének kevesebb mint 10 százalékát adja, a legfejlettebb félvezetők esetében pedig teljes mértékben külső szereplőkre támaszkodik. A csúcstechnológiás chipek több mint 90 százaléka Tajvanon készül, elsősorban a TSMC gyáraiban, ami az ellátási láncok tekintetében különösen veszélyesnek tűnik a Kína–Tajvan-viszonyra, illetve Washington és Peking mélyülő technológiai hidegháborújára gondolva. Brüsszel ebben a helyzetben attól tart, hogy egy tajvani konfliktus, egy kereskedelmi háború vagy akár egy exportkorlátozás néhány hónap alatt megbéníthatja az európai autóipart, a hadiipart, az egészségügyi eszközök gyártását és a digitális infrastruktúrát.

A félelmeket szinte rettegéssé erősítette az a közelmúltban történt katasztrofális eset, amikor a holland kormány beavatkozott a Nexperia kínai tulajdonosi szerkezetébe, mivel attól tartott, hogy a kínaiak Európából vonnak ki technológiát és gyártókapacitást. A válasz sem váratott sokáig, a kínaiak chipeladási tilalmat rendeltek el, napok alatt megbénítva az európai autóipart.

A tervezet szerint Brüsszel éppen az ilyen válsághelyzetek miatt kapna rendkívüli eszközöket a kezébe. Az üzleti titok szabályait felülírva adatokat kérhetne a vállalatok kapacitásairól, készleteiről és beszállítói hálózatairól, az együttműködést megtagadó cégeket pedig akár 300 ezer eurós bírság is sújthatná. Ennél is fontosabb, hogy bizonyos körülmények között kötelezhetné a chipgyártókat a stratégiai fontosságú európai megrendelések előnyben részesítésére, ami azt jelentené, hogy a meglévő szerződések is háttérbe szorulhatnának, ha a válságkezelés ezt indokolja. A terv része egy közös európai beszerzési rendszer, amely a koronavírus-járvány idején alkalmazott (azóta már botrányosnak tartott) vakcinabeszerzési modellhez hasonlóan növelné az EU alkupozícióját a globális piacon.

Az ASML sárga lapot mutat

A válasz gyorsan megérkezett az iparágtól. Az ASML a legsikeresebb európai vállalat, a holland cég a világon egyedül gyártja azokat az extrém litográfiai rendszereket, amelyek nélkül a csúcstechnológiás chipjei nem készülhetnének el. Monopolhelyzetben van ezen a területen, ezért a véleménye (és ezúttal a haragja) különös súllyal esik a latba.

Christophe Fouquet vezérigazgató szerint az EU alapvető problémája változatlanul az, hogy bár szabályozási rendeleteket gyárt futószalagon, nincs elegendő globálisan versenyképes technológiai vállalata. Egy egyszerű kérdést tett fel:

ha Európának nincs saját, teljes félvezetőellátási lánca, akkor valójában mit akar irányítani?

Fouquet a saját bőrén érzi az ellentmondást: az ASML bevételeinek mindössze 1 százaléka származik Európából, az ügyfeleinek túlnyomó többsége Ázsiában található. A gyakorlatban tehát a félvezetőipar egy globális rendszerként működik, amit nehéz regionális politikai eszközökkel átszervezni.

Brüsszel azonban abból indul ki, hogy a chipek stratégiai jelentőségű termékek, ezért rendkívüli helyzetben az államnak be kell avatkoznia. Ezt a nézetét erősítette a pandémia alatt az ellátási láncok összeomlása, az energiaválság és az ukrajnai háború is. Az ASML és a technológiai szektor ugyanakkor azt állítja, hogy Európa versenyképességi válsággal küzd. Szerintük a kontinens túl sok energiát fordít a piac irányítására, de szinte semmit a világpiacon sikeres vállalatok létrehozására. Fouquet kiemelte a bürokratikus akadályokat, a lassú engedélyeztetési eljárásokat, a tőkéhez jutás nehézségeit és az európai szabályozási környezetet. Példaként említette, hogy egy új gyár felépítése Európában négy évig is eltarthat, ami a gyorsan változó félvezetőiparban alapból óriási versenyhátrányt jelent.

A vita valójában annak a ténynek a következménye, hogy Európa elvesztette az irányítást a digitális gazdaság több kulcsfontosságú területén. A kontinensnek nincs Nvidiája, TSMC-je, globális felhőóriása, vezető mesterségesintelligencia-platformja, sőt a fejlett chipgyártásban is csak néhány szereplője maradt. (Ezek közül a legfontosabb éppen az ASML.)

A Brüsszel és az ASML közötti vita az európai gazdaságpolitika egyik legfontosabb törésvonalára mutat rá. Az Európai Bizottság a geopolitikai bizonytalanságokra válaszul közvetlen beavatkozási eszközöket kíván alkalmazni, ugyanakkor az iparág vezető szereplői arra figyelmeztetnek, hogy a versenyképességet nem lehet rendeletekkel helyettesíteni. A kialakuló feszültség várhatóan a következő évek európai technológiapolitikájának egyik központi konfliktusa lesz.

***

Kapcsolódó:

Fotó: Dreamstime