Az amerikai fogyasztóiár-index májusban hároméves csúcsra, éves alapon 4,2 százalékra emelkedett. Ez a szám önmagában is figyelmeztető, de az igazi súlyát az adja, hogy mögötte a konjunkturális túlfűtöttség helyett geopolitikai kényszer áll. A közel-keleti feszültségek hatására ugyanis

a benzin átlagára az USA-ban rövid idő alatt több mint 40 százalékkal drágult, és az energiaársokk szinte azonnal beépült az élelmiszerek, a közüzemi díjak és a lakhatás költségeibe.

Az amerikai infláció így a statisztikai jelenségen túl napi szintű anyagi nehézséget jelent, különösen a középosztály és az alacsonyabb jövedelmű rétegek számára, ahol a reálbérek csökkenése már érzékelhető életszínvonal-visszaesést jelent. A dollár gyengülése erre pedig még egy lapáttal rátesz.

Növekvő adósság, problémás álláspiac

A pénzügyi mutatók is aggasztó képet festenek. A lakossági adósságállomány 1250 milliárd dollárra duzzadt, a hitelkártyás késedelmek aránya 15 éves csúcson, 13,12 százalékon áll. A munkaerőpiac nominálisan még tartja magát, ám a közhangulat mélyrepülésben van: a lakossági bizalmi index 2022 óta nem látott mélypontra süllyedt. A gazdasági teljesítmény és a társadalmi közérzet közötti különbség növekedése ráadásul komoly politikai feszültséget szül.

Ebben a helyzetben a Federal Reserve döntéshozói kamatcsapdába kerültek. Kevin Warsh, a jegybank új elnöke minimális mozgástérrel veszi át az irányítást, mivel

a háborús energiaválság és a protekcionista vámok miatt felpörgő infláció kizárja a korábban remélt lazítást.

A Goldman Sachs elemzői szerint a kamatvágások ideje legkorábban jövőre jöhet el, és ez tartósan magas finanszírozási költségeket vetít előre a globális gazdaság egészére.

Várható hatások Európában

A tengerentúli fejlemények hatása nem áll meg az Atlanti-óceánnál. Miután a nyersolaj ára tartósan 90-100 dollár feletti szinten stabilizálódott, ez az európai ipar energiaköltségeinek az újbóli elszállásához vezet, és visszaveti az EU legnagyobb tagállamainak versenyképességét. Kelet-Közép-Európa – és különösen Magyarország – számára ez azért jelent veszélyt, mert a hazai növekedési modell ezer szállal kötődik a nyugat-európai, mindenekelőtt a német feldolgozóiparhoz.

Az európai nagy gyárak megroppanása és az amerikai exportkereslet visszaesése pedig viszonylag gyorsan és közvetlenül csökkentheti a magyar ipari megrendelésállományt.

A pénzügyi csatornákon keresztül érkező nyomás is jelentős. A tartósan erős dollár és a gyengülő euró – bármilyen szép „karriert” futott is be a forint az utóbbi két hónapban – együttesen leértékelődési kényszert gyakorol a forintra, szűkítve a Magyar Nemzeti Bank mozgásterét. A növekedést megakadályozó magas kamatok fenntartása a tőkemenekülés megelőzésének az ára lehet, az importárak újbóli emelkedése pedig könnyen felpörgetheti újra a hazai inflációt, rombolva a fogyasztói bizalmat és a beruházási kedvet.

Egy-két éves távlatban mindez a jólét visszaesését vetít előre. A külső egyensúlyi zavarok kezelése és a gazdasági rugalmasság erősítése ezért nem csupán szakpolitikai feladat, hanem a következő időszak talán egyik legfontosabb gazdaságstratégiai kihívása.

Kapcsolódó:

Borítókép: Chat GPT