A The Wall Street Journal szerint Észak-Korea gazdasága az elmúlt időszakban meglepően erős teljesítményt mutatott. Az ország éves GDP-növekedése a háborút megelőző mínusz 4–0 százalék közöttiről stabilan 3-ra nőtt, ami mögött részben az Oroszországnak nyújtott katonai támogatásból származó bevételek állnak, ráadásul Kína is nyíltan vállalja a Phenjannal fenntartott stratégiai kapcsolatát.

Oroszország számára az ukrajnai háború egyik legnagyobb problémája a lőszerigény. A fronton hatalmas mennyiségű, napi több tízezer lőszer fogy, ezért a nyugati szankciókkal és a termelési korlátokkal a háttérben Moszkva számára partnerként felértékelődött Észak-Korea, amely gyorsan és nagy mennyiségben tud hadianyagot szállítani.

Ennek keretében Phenjan rengeteg lőszert, rakétát és más katonai eszközt küldött Oroszországnak az utóbbi évek során. A legmerészebb nyugati és dél-koreai becslések szerint több mint 10 millió tüzérségi lövedékkel segítette az orosz hadigépezetet, amivel Phenjan olyan bevételekhez jutott, amikhez a szankciók miatt képtelen lett volna. A folyamat később már nem csak a fegyverszállításokról szólt, ugyanis észak-koreai katonák is megjelentek az oroszok oldalán, méghozzá több ezres nagyságrendben, ami új szintre emelte a két ország együttműködését.

Az ázsiai ország számára a háborús együttműködés egyik legfontosabb haszna a külföldi deviza beszerzése, dél-koreai becslések szerint ugyanis Phenjan több milliárd dollárt kereshetett az Oroszországnak nyújtott katonai támogatáson. A világ egyik legtöbb szankciójával sújtott, szűk exportlehetőségek közé szorult gazdaság esetében ez hatalmas összeg, ráadásul a pénz mellett Oroszország energiahordozókkal, élelmiszerrel, építőanyaggal és katonai technológiával is segítheti Phenjant, ami tovább erősíti a rezsim túlélőképességét. Az energiaellátás javulása az ipar termelését támogatja, az élelmiszerimport pedig enyhítheti az ellátási problémákat.

A gazdasági növekedés számos tényezőn keresztül jelentkezik: a műholdképek új lakóépületeket, modernebb szolgáltatásokat, elektromos járműveket és fényárban úszó fővárost mutatnak. Persze ehhez hozzá kell tenni, hogy ez a fejlődés elsősorban a fővárosra és a politikailag kiemelt rétegekre koncentrálódik, a vidéki térségekben megmaradtak a súlyos ellátási gondok, az alacsony életszínvonal és az élelmezési problémák.

Kim Dzsongun szempontjából a főváros fejlődése politikailag azért kulcsfontosságú, mert a rezsim túlélése nem a teljes társadalom jólétén alapul, csupán a párteliten és a tagok lojalitásán. Ha a háborús bevételekből ezeket a csoportokat jobban el tudja látni, akkor a rendszer belső stabilitása aligha inog meg.

Globális szempontból a legnagyobb kockázat az, hogy a háborús bevételek és az orosz technológiai támogatás Észak-Korea katonai programjait is előrevihetik, ennek a jele, hogy Phenjan az elmúlt években gyorsuló ütemben fejlesztette a ballisztikus rakétáit, valamint a nukleáris kapacitásait. Ha pedig Oroszország fejlettebb katonai ismereteket, műholdas technológiát, légvédelmi rendszereket vagy rakétatechnológiai támogatást nyújt, az közvetlenül növelheti a Koreai–félsziget biztonsági kockázatait.

Kim számára a háború propagandaeszköz, hiszen a katonái oroszországi bevetése és a harctéren való részvételük a rezsim szemében egy áldozati szerep felnagyítása, emellett az ország nemzetközi presztízsének a növekedését hozhatja, nem beszélve arról, hogy az észak-koreai hadsereg ezáltal valós harctéri tapasztalatot szerezhet. Egy sokáig izolált hadsereg számára az ukrajnai háború tanulási lehetőséget jelent az új technológiák és a harctéri taktikák terén, beleértve a drónháborút, a tüzérségi, az elektronikai hadviselés és a modern felderítési rendszerek működését.

Az ukrajnai háború Észak-Korea számára egy stratégiai lehetőség, hiszen pénzt, energiát, technológiát, diplomáciai védelmet és politikai önbizalmat nyert, azaz megtalálta azt a geopolitikai rést, amelyben újra értékes szereplővé válhatott. A háború tehát nemcsak Ukrajnát és Oroszországot alakítja át, de megerősíti azokat a periférián lévő autoriter rendszereket is, amelyek képesek hasznot húzni a globális rend repedéseiből, és ennek Észak-Korea a leglátványosabb példája.

Kapcsolódó:

Fotó: Dreamstime