Kína két magas szintű EU-találkozót is lemondott, miután Brüsszel szigorúbban lépne fel a kínai exporttal és technológiai függéssel szemben. Mindez már rég nem udvariassági diplomácia: Európa ipari bázisa, energiabiztonsága és közös Kína-politikája került nyomás alá.

Kína rövid határidővel lemondott két Pekingbe tervezett magas szintű uniós egyeztetést. Az egyik digitális ügyekről szólt volna miniszteri szinten, a másikon az EU diplomáciai szolgálatának az egyik vezető tisztviselője vett volna részt. Indoklás nem érkezett, ami a diplomáciában gyakran elég indok: a másik fél értse meg magától, hogy baj van.

A baj neve Kína

Vagy ahogy Brüsszelben elegánsabban mondják: geoökonómiai egyensúlyhiány. Az EU Kínával szembeni kereskedelmi hiánya ugyanis már nagyságrendileg napi egymilliárd euró, ugyanakkor a kínai export jelentős ütemben nő Európa felé. A kínai iparpolitika, a túlkapacitás és az államilag támogatott technológiai offenzíva olyan nyomást helyez az európai vállalatokra, ami nehezen értelmezhető hagyományos kereskedelmi vitaként.

Brüsszel erre válaszul az iparpolitikai megoldásokat részesíti előnyben, tehát az ipari gyorsító rendelettervezet célja például az, hogy egyes stratégiai területeken védje az európai kapacitást, a közbeszerzéseknél pedig előnyben részesítse az európai vagy a megbízható partnerektől származó termékeket. Peking mindezt diszkriminációnak tartja.

Különös módon mindig akkor válik fontossá a szabad verseny, amikor Kína már megnyerte azt.

A konfliktus egyik legérzékenyebb pontja az energiarendszer: az EU korlátozná a kínai gyártású napelemes inverterek finanszírozását, mert ezek az eszközök a villamosenergia-hálózat irányításában is szerepet játszanak. A kínai technológia előnye, hogy olcsó és gyorsítja a zöldátállást, viszont Európa a kulcsfontosságú infrastruktúra terén függő helyzetbe kerülhet, ami egy válsághelyzetben stratégiai kockázatot jelenthet.

A Huawei-ügy óta Európa tudja, hogy a technológiai infrastruktúra nem semleges terep, mivel a telekommunikációs hálózatok, az energiarendszerek és az adatáramlás felett a piacin kívül hatalmi kontroll is gyakorolható. Brüsszel most ezt próbálja átültetni az iparpolitikába, ami azért nem egyszerű, mert közben minden egyes tagállam a saját exportérdekeit, a beruházási kapcsolatait és az árat tartja elsődlegesnek.

A második kínai sokk politikai szakasza

Peking stratégiája persze érthető, hiszen nem akar kereskedelmi háborút Európával, de világossá teszi, hogy az uniós korlátozásokra ellenlépésekkel válaszolhat. Emellett a stratégiájának a része, hogy közvetlenül az egyes tagállamoknál lobbizik, mert tudja, hogy az EU Kína-politikájának leggyengébb pontja a tagországok megosztottsága.

Bár Brüsszel közös fellépést szeretne, a tagállamok eltérő mértékben függnek a kínai piactól, beruházásoktól és beszállítói láncoktól.

Ezért a lemondott tárgyalásokkal Peking azt teszteli, hogy az EU képes-e közös gazdasági hatalmi szereplőként viselkedni, vagy elég néhány országgal tárgyalásokat kezdeményezni ahhoz, hogy a brüsszeli szigorítások felpuhuljanak. A kínai média már a kereskedelmi háború veszélyét emlegeti, ami jelenthet fenyegetést, de lehet csupán egy tárgyalási stratégia is.

Magyar szempontból a helyzet azért kényes, mert hazánk egyszerre érdekelt a kínai beruházásokban és az uniós iparpolitikai forrásokban. Az akkumulátoripar, az elektromobilitás és az energiatechnológia területén a kínai kapcsolatok növelik az ország gazdasági mozgásterét, míg Brüsszel szerint ezek stratégiai függések. A következő évek magyar gazdaságpolitikai kérdése ezért az, hogy miként lehet megőrizni a keleti beruházási csatornákat úgy, hogy közben az ország ne szoruljon ki az európai iparpolitikai stratégiából.

Európa számára Kína sokáig csupán egy olcsó beszállító volt, amely hatalmas piacot kínált politikai problémák nélkül. Most azonban kiderült, hogy az ázsiai nagyhatalom egyszerre ipari versenytárs, technológiai kockázat és diplomáciai nyomásgyakorló. Brüsszelnek pedig előbb-utóbb választania kell: szőnyeg alá söpri a problémát, vagy tesz is valamit a megoldása érdekében.

Kapcsolódó: