Az idei világbajnokság az első, amit három ország, az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó közösen rendez, és ez az eddigi legnagyobb vb is: 48 csapat, 104 mérkőzés és 16 rendező város szerepel a programban. A legtöbb meccset az Egyesült Államok rendezi, ezért a torna geopolitikai súlya elsősorban Washington szempontjából érdekes, a világ ugyanis a futball mellett azt is figyeli majd, hogy milyen képet mutat magáról Amerika egy feszült, polarizált és geopolitikailag szétszabdalt időszakban.

A világbajnokságot már a kezdetektől a politika szőtte át

A futballvébék története 1930-ban, Uruguayban kezdődött. Már az első viadal is egy országimázsprojekt volt, ugyanis az ország százéves ünnepségeihez kapcsolódott, amivel azt üzente, hogy egy kis dél-amerikai állam is képes modern nemzetközi sporteseményt rendezni. A politikai dimenzió igazán feltűnően az 1934-es olaszországi világbajnokságon jelent meg. Benito Mussolini rendszere az eseményt a fasizmus erejének és nemzeti büszkeségének bemutatására használta. Az olasz válogatott végül meg is nyerte a vb-t, de a tornát politikai nyomás és vitatott játékvezetői döntések árnyékolták be.

A későbbi évtizedekben a mundiál globális politikai színpaddá vált. Az 1978-as argentin világbajnokságot a katonai diktatúra alatt rendezték, miközben az országban súlyos emberi jogi visszaélések zajlottak. A junta számára a torna belpolitikai legitimációt és nemzetközi elfogadottságot kínált. A 2000-es években Oroszország és Katar emelte magasabb szintre mindezt: Moszkva a 2018-as világversennyel stabil, nyitott és modern nagyhatalomként akarta láttatni magát, Katar pedig a 2022-es tornával globális láthatóságot és turisztikai presztízst vásárolt.

A 2018-as és 2022-es vébé tette közismertté a sportswashing fogalmát. Ez azt jelenti, hogy egy ország vagy rezsim sportesemények segítségével próbálja javítani a megítélését, mikor is a figyelem elterelődik a politikai vagy emberi jogi problémákról. Katar esetében például amíg a világ a futballra koncentrált, addig a nemzetközi kommentárok jelentős része a vendégmunkások embertelen munkakörülményeiről szóltak.

Mit kap a rendező ország?

A világbajnokság legnagyobb haszna a soft power, ugyanis egy jól sikerült torna évekre javíthatja egy ország turisztikai és kulturális képét. Rövid távon nőhet a turizmus, a vendéglátás és a szolgáltatások forgalma, középtávon javulhat az ország ismertsége, valamint erősödhetnek a diplomáciai kapcsolatai. Katar példája ezt jól mutatja, hiszen 2022 óta minden évben látogatói rekordokat dönt, tavaly kétszer annyian érkeztek az országba, mint a világbajnokság évében. A nemzetközi megítélésében is volt elmozdulás: egy 2026-os, Katar országmárkáját vizsgáló tanulmány mérsékelt, ám statisztikailag kimutatható javulást mért az ország külső képében.

Forrás: Tradingeconomics.com

Hosszabb távon a rendezés akkor lehet hasznos, ha az eseményre létesült infrastruktúrát később hasznosítani is tudják, és a stadionok, a repülőterek, a közlekedési fejlesztések és a városi beruházások a valódi gazdasági igényekhez kapcsolódnak.

Itt kezdődik a világversenyek legnagyobb problémája, az ugyanis gazdaságilag gyakran nem térül meg a rendező ország számára. A stadionok drágák, a biztonsági költségek magasak, a FIFA pedig a legjövedelmezőbb bevételi forrásokat elviszi, ugyanis a közvetítési jogokból, a szponzori szerződésekből és a jegyértékesítésből származó összegek jelentős része a nemzetközi szövetséghez kerül.

Brazília közvetlen kiadásai a 2014-es vb-re nagyjából 5 milliárd dollárra rúgtak, de egyes becslések szerint a közvetett költségekkel együtt az ország 11,5 milliárd dollárt költött, később viszont több stadion esetén is kihasználtsági gondokkal küzdöttek. Oroszország 2018-as rendezésének teljes költségét a 11–14 milliárd dollár körüli sávba teszik, míg Katar esetén gyakran 300 milliárd dollár feletti összeget említenek, bár ebben sok, a vb-n túlmutató infrastruktúra-fejlesztés is szerepelt. Ezzel párhuzamosan a FIFA a 2019–2022-es ciklusban rekordot jelentő, 7,57 milliárd dolláros bevételt ért el.

Forrás: The Economist

Éppen ezért nem véletlen, hogy egy világbajnokság rendezése igencsak vonzó azoknak az autoriter államoknak, amelyek a közvetlen gazdasági megtérülésnél fontosabbnak tartják a geopolitikai státuszuk növelését. Oroszország és Katar esetében a vb elsősorban presztízsberuházás volt, nem pedig egy profitot termelő esemény, a következő példa pedig Szaúd-Arábia lehet, amely 2034-ben rendez világbajnokságot.

Miért fontos a vb az Egyesült Államoknak?

A viadal az USA számára jóval több egy sporteseménynél, mivel Amerika a következő években bizonyítani akarja, hogy továbbra is a világ legerősebb gazdasági, kulturális és szervezési központja.

Mindennek a geopolitikai üzenete azonban bonyolultabb: a Baker Institute elemzése szerint a vb már az indulása előtt összekapcsolódott az amerikai belpolitikával, különösen a bevándorlási és biztonsági vitákkal. A nagy sportrendezvények hagyományosan a nyitottság, a vendégszeretet és a nemzetközi együttműködés képét próbálják sugározni, a szigorú határpolitika és az egyes résztvevőket érintő belépési nehézségek viszont már a torna előtt rányomták a bélyegüket az eseményre. Erre példa Omar Abdulkadir Artan szomáliai játékvezető ügye, akinek a belépését biztonsági aggályokra hivatkozva megtagadták. Ha egy világbajnokságon afrikai, latin-amerikai vagy közel-keleti szurkolók vízumproblémákkal szembesülnek, az igencsak rontja az országimázst, és a házigazda ilyenkor a saját geopolitikai ellentmondásait viszi be a stadionokba.

A sportwashingról gyakran autoriter államok kapcsán beszélünk, de a sportdiplomácia a demokratikus országokban is működik. Ahogy azt említettük, egy autoriter állam a világversenyt gyakran a belső kritika elnyomására és a külső imázs javítására használja, míg egy demokrácia esetében a cél inkább a politikai vezetés presztízsének a javítása.

Kanada és Mexikó számára a közös rendezés Észak-Amerika gazdasági és kulturális összekapcsoltságát is mutatja, de az Egyesült Államok domináns szerepe miatt az esemény leginkább az USA-ról szól, kérdés, hogy melyik narratíva érvényesül majd inkább.

A világbajnokság a modern geopolitika egyik leglátványosabb színpada, amitől a rendező országok azt remélik, hogy javítja a hírnevüket, a tapasztalat viszont azt mutatja, hogy egyúttal felerősíti a meglévő ellentmondásokat is. Ami jól működik egy országban, az előtérbe kerül, ám ami rosszul, az hasonlóképpen globális figyelmet kap. Míg a stadionokban a szurkolók a gólokat várják és a nemzeti büszkeségüket élik meg, addig a kormányok a presztízsük javulását és legitimációt szeretnének. A világbajnokság geopolitikája pontosan ebből a kettősségből születik: a játék őszinte, a köré épített hatalmi játszma viszont annál tudatosabb.

Kapcsolódó:

Fénykép: Dreamstime