Az amerikai zöldenergia-szektor rekordtempóban bővül, épp ellentétesen a központi döntéshozók szándékával. Miután Washington feladta a szélenergia elleni jogi küzdelmet, a tőke oda megy, ahol a legjobban hasznosul, amiből érdemes tanulnia Európának, ha nem akar lemaradni.
Az amerikai kormányzat nemrég visszavonta azt a fellebbezést, amellyel a szélerőmű-engedélyeket befagyasztó elnöki rendeletet próbálta megvédeni. A bíróság kimondta, hogy a korlátozás jogsértő volt, az adminisztráció pedig – minden hangos megszólalása ellenére – meghátrált, írja az Inside Climate News szakportál. Ez a lépés első ránézésre technikai döntésnek tűnik, valójában azonban egy mélyebb, visszafordíthatatlan folyamat lenyomata, miután
a piac már rég meghozta a maga ítéletét, amit sem szabályozói szándékkal, sem központi nyomással nem lehet tartósan felülírni.
Ütemes a növekedés
A zöldenergia-szektor a szabályozói akadályok dacára eddig nem látott ütemben növekszik. Az idén közel 80 gigawatt kapacitás csatlakozik a hálózathoz, a fejlesztés alatt álló projektek volumene meghaladja a 220 gigawattot – mintegy 377 milliárd dollárnyi magántőkével, ám nem ideológiai meggyőződés, hanem a hosszú távú profitérdekek alapján.
A már működő megújuló kapacitás az ország teljes villamosenergia-termelésének közel egyharmadát adja.
Ez a mennyiség pedig a zöldenergiát az ellátásbiztonság megkerülhetetlen pillérévé tette.
A texasi paradoxon
A folyamat legszemléletesebb vonása egy látszólagos politikai paradoxon: míg a zöldátállás Washingtonban pártpolitikai csatatér lett, a tervezett és meglévő kapacitások nyolcvan százaléka a hagyományosan konzervatív, republikánus választókörzetekben épül. Az államok közötti rangsort ugyanis Texas vezeti, és az meg is magyarázza, miért ért véget a szövetségi szintű jogi küzdelem.
Vagyis Amerikában az energetika zöldátállását az olcsó földterület, a beruházóbarát szabályozás és a piaci racionalitás segíti elő, nem pedig az ideológia.
Ahogy látható, a tőke oda áramlik, ahol megtérül, függetlenül attól, hogy az adott állam kormányzója mit mond a kampányrendezvényein.
Mindez persze nem jelenti a hagyományos kapacitások kiszorulását, hiszen a gázerőművek szintén bővülnek, ami a rendszeregyensúly feltétele. Az időjárásfüggő megújulók integrációja rugalmas kiegyenlítő kapacitásokat igényel, és az amerikai energiapolitika ezt – a retorikájától eltérően – nem is tagadja.
Európa lemarad
Az amerikai fejlemények az európai döntéshozók számára egyszerre jelentenek megerősítést és figyelmeztetést. A zöldmegállapodás mögötti alapfeltevés – miszerint a tiszta energia hosszú távon olcsóbbá válik – a tengerentúli adatok alapján igazolást nyert, csakhogy az Egyesült Államok a beruházási feltételek és a hálózati csatlakozás sebessége terén jelentős előnyre tesz szert.
A tőke ugyanis nem vár az ideológiai vitákra és a bürokratikus egyeztetési körökre.
Hátrányt jelent, hogy Európában az energiaárak két-háromszor magasabbak az amerikai vagy ázsiai versenytársakénál, és ha ez az arány tartós marad, az európai gazdaság tőkevonzó képességének a visszaesés csökkentheti a kontinensre telepített ipari létesítmények számát.
Mindez pedig a következő évtizedben a munkahelyek csökkenését és a beruházások elmaradását hozhatja.
Mi a helyzet itthon?
Magyarország számára a kérdés azért fontos, mert a hazai iparfejlesztési modell erőteljesen épít az elektromosjármű- és az akkumulátorgyártásra, vagyis az olyan, rendkívül energiaintenzív iparágakra, amelyekben a befektetők döntéseit az energia ára és biztonsága határozza meg. Aki ebben a versenyben lemarad, az nem csupán egy-egy beruházást veszít el, de végleg kieshet a globális értékláncokból.
A hazai adottságok – az ipari területek, a jelentős energiaigény, a stratégiai földrajzi elhelyezkedés – elvileg ugyanazok, amelyekre Texas is alapozta a saját modelljét, csakhogy a hálózatra való csatlakozás sebessége és egyszerűsége terén mutatkoznak figyelmeztető jelek. A szegedi BYD-gyár körüli nehézségek rendszerszintű problémák.
A Visontán és Tiszaújvárosban tervezett kombinált ciklusú (CCGT) villamosenergia-termelő gázerőművek megépítésére azért van szükség, mert ezek a rendszerstabilitás megteremtésének az alapkövetelményei.
Ám a végső mérleg nem a tervezett gigawattok számán múlik. A versenyképességet az dönti el, hogy a hálózatra való csatlakozás Magyarországon gyorsabb és egyszerűbb lesz-e, mint a szomszédos országokban, és hogy a kapacitásépítésen túl sikerül-e a hazai hozzáadott értéket, a tudást és az innovációt is a termelés mellé telepíteni. A befektetői tőke türelmetlen: ha a feltételek nem adottak, nem vár, elmegy máshová.
Kapcsolódó:
