Washington számos eszközzel próbálja korlátozni a kínai technológiai felemelkedést, ugyanakkor az amerikai és európai gyógyszercégek jelentős része köt licencmegállapodást kínai biotechvállalatokkal.

A jelenség első látásra ellentmondásos, hiszen amíg az Egyesült Államok a biotechnológiát is nemzetbiztonsági területként kezeli, addig a Big Pharma szereplői épp Kínában keresik a következő rákgyógyszer-, immunológiai és fehérjealapú terápiás jelölteket.

Kína kilép az olcsó gyártóbázis szerepéből

A South China Morning Post cikke szerint a kínai–nyugati biotechügyletek a geopolitikai korlátozások miatt bonyolultabbá válhatnak, de az alaptrend nem fordul meg. Az ING becslése szerint a kínai biotechcégek és a nyugati gyógyszergyártók közötti licencügyletek értéke idén elérheti a 240 milliárd dollárt, ami hatalmas ugrás a múlt évi 136 milliárd után, vagyis Kína már nem nevezhető egyszerű gyártóbázisnak a globális gyógyszeriparban.

Stephen Farrelly, az ING gyógyszeripari és egészségügyi részlegének globális vezetője szerint az olyan amerikai javaslatok, mint a Biosecure Act, amely az Egyesült Államok és néhány kínai biotechnológiai vállalat közötti kapcsolatokat célozza meg, valószínűleg nem fogják eltántorítani a nyugati országokat a kínai gyógyszerfejlesztés iránti érdeklődéstől, de az együttműködéseket „összetettebbé, szelektívebbé és politikailag érzékenyebbé” teszik.

A Makronóm Intézet korábban két oldalról is bemutatta a gyógyszeripari Kína-függést. Az antibiotikumokról szóló cikk arra mutatott rá, hogy Európa az olcsó kínai hatóanyagok révén rövid távon alacsonyabb árakat nyer, hosszabb távon viszont elveszítheti a gyártási önállóságát. A gyógyszeripari alapanyagokról szóló elemzés pedig azt emelte ki, hogy Pekingnek a kulcsfontosságú kiindulási és hatóanyagok terén olyan geopolitikai befolyása van, amely válsághelyzetben tárgyalási eszköz lehet. A mostani biotechsztori ugyanennek a függőségnek a magasabb szintje: Kína azon kívül, hogy alapanyagot szállít, már fejlesztési irányt is adhat a globális gyógyszeriparnak.

A jelenség mögött erős vállalati kényszer áll, mivel a nagy nyugati gyógyszercégek sok kulcskészítményüknél szabadalmi lejáratokkal néznek szembe, ráadásul a saját kutatás-fejlesztési költségeik emelkednek. A kínai biotechcégek ezzel szemben gyorsan bővülő fejlesztési portfóliókat kínálnak olyan területeken, ahol a globális gyógyszeripar nagy értéket lát, ilyenek az onkológiában használt antitest-gyógyszerkonjugátumok (ADC), az immunterápiák és a korai fázisú célzott kezelések. A korai stádiumú gyógyszereszközök értékelése a vizsgálati időszakban Kínában körülbelül feleakkora, mint világszerte, ami segít megőrizni vonzerejüket a külföldi gyógyszeripari vállalatok számára.

Washington korlátozna, a Big Pharma mégis üzletet köt

Ezt jelzi a Pfizer és a kínai Innovent Biologics 10,5 milliárd dollár értékű megállapodása is. A Reuters szerint ebből az összegből 650 millió dollár előleg, a fennmaradó rész pedig fejlesztési, szabályozói és kereskedelmi mérföldkövekhez kötött kifizetés, a csomag 12 korai fázisú rákgyógyszerjelöltet érint. Mindez nem egyszerű kiszervezés, hanem a nyugati gyógyszeróriás kínai fejlesztésekből épít globális onkológiai portfóliót.

Az SCMP által idézett ING-elemzés szerint a politikai környezet miatt ezek az ügyletek a legnagyobb gyógyszercégek terepévé válhatnak. A geopolitikai kockázat, a szabályozói bizonytalanság és a technológiatranszfer körüli viták olyan jogi és pénzügyi kapacitást követelnek, amelyet főként a Big Pharma tud kezelni.

A technológiai szétválás így nem feltétlenül állítja meg a kínai–nyugati biotechkapcsolatokat, de megszűri a piacot a legnagyobb szereplők előnyét növelve.

A kínai Guancha portál arról ír, hogy Washington fékezni próbálja Kína biotech-felemelkedését, habár a nyugati gyógyszercégek üzleti logikája továbbra is Kína felé húz. Ez persze erősen kínai nézőpont, de a tények részben alátámasztják, mindazonáltal az Egyesült Államokban már napirenden van a kínai biotechhez kötődő gyógyszeripari licencügyletek, vegyesvállalatok és befektetések szigorúbb ellenőrzése. A biotechnológia ezzel a félvezetők, a mesterséges intelligencia és a kvantumtechnológia mellé kerülhet a stratégiai korlátozások sorában.

Rizsföldből bioreaktor: a gyártási költségelőny mögött már fejlesztés áll

A technológiai mélységet a génmódosított rizsből előállított humán szérumalbumin, vagyis az emberi vérplazma legnagyobb mennyiségben előforduló, vízoldékony fehérjéje szemlélteti, a Wuhan Healthgen Biotechnology tehát olyan rizsnövényt használ bioreaktorként, amely emberi fehérjét termel. A vállalat szerint 25 kilogramm ilyen rizsből annyi ilyen típusú fehérje nyerhető ki, amennyi 5 liter emberi plazmában található, ami azért fontos, mert ez az anyag hagyományosan vérplazmából készül, Kína pedig ezen a piacon erősen importfüggő.

Noha nem a rizses albumin áll a teljes kínai biotechsztori középpontjában, de azt jól mutatja, hogy milyen irányba halad a kínai iparpolitika. Peking nem elégszik meg azzal, hogy olcsóbban gyárt meglévő gyógyszereket vagy hatóanyagokat, ehelyett immár olyan platformtechnológiákat keres, amelyek egyszerre csökkentik az importfüggést, növelik a hazai ellátásbiztonságot és olcsóbb ipari gyártási útvonalat kínálnak a biológiai gyógyszerekhez.

Mindez az európai és magyar gyógyszeripar számára is tanulságos, hiszen az öreg kontinens eddig főként az alapgyógyszerek, a hatóanyagok és a kritikus készítmények ellátásbiztonsági kockázataival foglalkozott, a kínai biotechfelemelkedés viszont arra figyelmeztet, hogy a jövő gyógyszeripari versenye nem áll meg az alapanyagoknál. Aki csak a régi gyártási láncok részleges hazatelepítésében gondolkodik, könnyen lemaradhat arról a szintről, ahol az innováció, a platformtechnológia és a gyártási költségelőny összekapcsolódik.

Magyarország számára a kérdés azért releváns, mert a gyógyszeriparunk hagyománya, a Richter és az Egis ipari bázisa, valamint a hazai klinikai és kutatási kapacitások olyan alapot adnak, amelyre célzottan lehetne építeni.

Nem reális cél a teljes gyógyszeripari értéklánc lefedése, de a biotechnológiai gyógyszergyártás, a fehérjealapú terápiák, a klinikai fejlesztés és a gyógyszeripari alapanyag-biztonság mind olyan réspiac, ahol az ország ipari és ellátásbiztonsági érdekei találkozhatnak.

A kínai példa végső tanulsága, hogy az egészségbiztonság ma már iparpolitikai kérdés, vagyis bár az olcsó import rövid távon kedvező, de tartós függőséget építhet. A hazai gyártás fontos, ám önmagában kevés, ha nem társul technológiai fejlesztéssel, ezért a biotech lehet a következő stratégiai ágazat, ahol a nyugati vállalatok innovációs érdekei, Washington Kína-korlátozó politikája és Európa ellátásbiztonsági félelmei egyszerre ütköznek.

Foto: Dreamstime

Kapcsolódó: