Az Európai Bizottság jelenlegi javaslata az új, 2028–2034-es többéves pénzügyi keretről (MFR) a hétéves időszakra 1985 milliárd euró kiadást irányoz elő, ami az inflációval kiigazítva 38 százalékos növekedést jelent a 2021–2027-esez képest. Ehhez még legfeljebb 661 milliárd euró összegű uniós hitelek (33,3 százalékos arány) is társulhatnak, amivel az európai költségvetési adósság alakulása új szintre lépne.

Mindez 1997-ben a Stabilitási és Növekedési Paktummal (SWP) kezdődött, amely az EU központi szabályrendszereként a tagállamok pénzügyi stabilitásának biztosítását szolgálta. Noha minden államnak saját érdeke az adósságviselhetőségének fenntartása, külső szabályokra és az Európai Bizottság felügyeletére is szükség volt. A maastrichti referenciaértékek a kormányzati költségvetési hiányt a GDP legfeljebb 3, az államadósságot pedig a 60 százalékára korlátozzák.

A nemzeti költségvetési politikák értékelése („európai fél év”) keretében az Európai Bizottság arra figyelmeztetett, hogy jelenleg a huszonhét tagállam közül tíznek a költségvetési hiánya meghaladja a gazdasági teljesítmény 3 százalékát, négy EU-tagállamnak (Görögország, Olaszország, Franciaország és Belgium) pedig az adósságaránya meghaladja a 100 százalékot.

A költségvetési szabályokat évek óta enyhítik, sőt országokra szabják, így jelenleg 17 tagállam – köztük Németország – él a védelmi kiadásokra vonatkozó nemzeti kivételi záradékkal, amely szerint a GDP 1,5 százalékát kitevő hitelek meghaladhatják az éves hiányhatárt, amivel a határérték a GDP 4,5 százalékára emelkedik.

Hosszú távú hatások a nemzeti hitelkamatokra

De ez még nem minden: Olaszország és Spanyolország javaslatára a záradék kiterjesztését készítik elő a GDP legfeljebb 0,3 százalékával az „energiaváltásba történő beruházások” céljára. A nemzeti hitelhez jutás megkönnyítésének következő lépése az úgynevezett „Borrow-to-Lend” hitelek voltak. Ennek keretében az EU kedvező feltételekkel vesz fel hiteleket, hogy azokat továbbadja a súlyosan eladósodott államoknak, amelyek profitálnak a biztonságosnak tekintett EU-kötvény és az alternatív, szükséges nemzeti hitelfelvétel kockázati felárai között fennálló kamatkülönbözetből.

Ezenkívül az unió adott esetben valószínűleg megengedőbb hitelező lenne egy esetleges adósságátalakítás során, ezáltal ez a hitelsegítség elkerüli a nem stabil államokra vonatkozó, kamatemeléssel járó szankciós mechanizmust, illetve közvetetten hatástalanítja a segítségnyújtási tilalmat (az AEU-szerződés 125. cikke). A terhet jelenleg még viszonylag stabil államok viselik, mint például Németország, amelyeknek nincs szükségük ezekre a „kölcsönzött” hitelfeltételekre, viszont de facto az EU-költségvetés keretében felelnek az EU-kötvények visszafizetéséért, valamint legmagasabb hitelminősítésüket térítés nélkül bocsátják a többi tagállam rendelkezésére, ami hosszú távon esetleg visszahat a saját hitelkamatukra.

Ezt követően az unió adósságot vállal, hogy a pénzeszközöket „vissza nem térítendő támogatások” formájában az EU-tagállamoknak jóváhagyott célokra juttassa. Itt máris a nemzeti adósságok helyettesítésére kerül sor, a források felhasználása pedig részben alig ellenőrzött módon a tagállamoknál marad. Végül az EU programjainak megvalósítására szolgáló közösségi adósságok elkerülik a nemzeti források bevonását és a hitelfelvételt.

Az EU adósságállománya gyorsan növekszik

E sokféle formájú EU-kötvényeket „eurókötvényeknek” nevezik. Sajnos sem a Bizottság, sem az Európai Számvevőszék nem tesz közzé olyan dokumentumot, amely szisztematikusan lebontaná az unió költségvetési szempontból releváns adósságállományát, illetve előrejelzést adna a kapcsolódó adósságszolgálat alakulásáról a következő két hétéves időszakra, 2041-ig.

A mannheimi Leibniz Európai Gazdaságkutatási Központ (ZEW) legfrissebb tanulmánya szerint 2024 végén a fennálló közösségi adósság 810 milliárd eurót tett ki. A jövőbeli, 2028–2034-es MFR tervezési szakaszban lévő, legfeljebb 661 milliárd euró összegű hitelkereteivel az unió adósságállománya a meglévő megállapodások alapján a 2034-es költségvetési időszak végéig akár 1809 milliárdra is szökhet. Az EU-adósságot hivatalosan „európai közjavakkal” indokolják (Draghi-jelentés, 2024), vagyis olyan, határokon átnyúló haszonnal járó projektekkel, mint a védelem vagy a transzeurópai energiatápláló vonalak.

2024-ben ennek az adósságnak a 62 százaléka a tagállamoknak átadott, gyakorlatilag támogatott hitelekből állt, amelyeket többek között a rövidített munkaidőre vonatkozó támogatásokra (98 milliárd euró) és a koronavírus gazdasági következményeinek enyhítésére (109 milliárd) hagyták jóvá: 24 százalékát a tagállamoknak nyújtott, vissza nem térítendő támogatások tették ki, elsősorban a koronavírus-helyreállítási programból (198 milliárd). További 6 százalékot az Ukrajnának nyújtott támogatások tettek ki (31 milliárd), míg körülbelül 8 százalékot azok a hitelek jelentettek, amelyeket speciális uniós programokra (70 milliárd) fordítottak.

Gazdasági összefüggés alig áll fenn

Ennek megfelelően az uniós hiteleket elsősorban a gazdaságélénkítő intézkedésekre fordították, amelyek azonban elsősorban nemzeti szinten fejtenek ki hatást. Ehhez hozzátartozik, hogy a koronavírus-források kiadása a pandémiától hosszas időbeli eltolódással történik, így alig áll fenn gazdasági kapcsolat. Ez alapján csupán az Ukrajnának nyújtott támogatások és a hadiipari projektek felelhetnek meg az „európai közjavak” követelményének.

Az Európai Számvevőszék ezért már a 2024-es uniós költségvetésről szóló éves jelentésében arra figyelmeztetett, hogy „a jövőbeli hosszú távú pénzügyi keret fenntarthatóságának biztosítása érdekében figyelembe kell venni a forrásfelvétellel kapcsolatos kötelezettségekből eredő növekvő terhet, a megfelelő garanciák rendelkezésre állását, valamint annak szükségességét, hogy elegendő forrást biztosítsanak az uniós programok végrehajtásához”. Végül „a kötvények visszafizetési ütemterve … hatással lehet a jövőbeli többéves pénzügyi keretekre rendelkezésre álló teljes kifizetési forrásokra”.

Fiskális integráció?

Ha az EU a közös hitelfelvétel irányába mozdul el, az mélyíti a fiskális integrációt, ami hosszabb távon erősítheti az unió cselekvőképességét az olyan területeken, mint a védelem, az energia vagy Ukrajna támogatása. Ugyanakkor ez politikai feszültségeket kelthet az északi, fiskálisan konzervatív tagállamok és a magasabb adósságállományú déli országok között.

Az tehát nem kérdés, hogy nő-e az uniós adósság, az viszont igen, hogy azt mire használják fel. Ha a források európai szintű stratégiai célokat, például a védelmi ipart, az energetikai infrastruktúrát vagy a technológiai versenyképességet javítják, akkor a közös hitelfelvétel erősítheti az EU pozícióját. Ha pedig főként nemzeti kiadások finanszírozására szolgál, akkor nőhet a tagállamok közötti politikai konfliktusok esélye. Ugyanakkor az adósságszint nem duzzasztható olyan mértékig, mint az USA-é, mivel az uniót az euró nem tudja úgy megtámasztani, mint Amerikát a dollár annak globális tartalékvaluta-szerepe miatt.

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons