Finnország ma az Európai Unió egyik leggyengébben teljesítő gazdaságává vált: magas munkanélküliség, romló költségvetési helyzet és elhúzódó stagnálás jellemzi. Az ország válságát nem egy klasszikus pénzügyi összeomlás váltotta ki, ezért is maradthatott a háttérben. Az ország gazdasága évek óta alig növekszik, a munkanélküliség meredeken emelkedett, a lakáspiac gyengélkedik, az államháztartás romlik, a hosszú távú növekedési motorok pedig kifulladtak.

A számok sokat elárulnak: a finn jegybank szerint a múlt évi növekedés mindössze 0,2 százalék lehetett, idén pedig 0,8 százalékos bővülés várható. A reál-GDP csak nagyjából mostanra érte el újra a pandémia előtti szintet, amiazt jelenti, hogy a gazdaság lényegében több mint hat éve egy helyben áll. Mivel közben a népesség nőtt, az egy főre jutó teljesítmény még kedvezőtlenebb képet mutat, ha pedig 2008-tól nézzük a folyamatot, a kép még rosszabb: a globális pénzügyi válság óta Finnország egy főre jutó GDP-je gyakorlatilag nem nőtt.

A munkaerőpiac mutatja meg legélesebben a gondot: a Trading economics európai munkanélküliségi rangsora szerint ez év tavaszán Finnország egész Európában az első helyre került: márciusban 11,5 százalékos munkanélküliségi rátát mértek, amellyel Spanyolországot is megelőzte.

Forrás: Trading Economics

Mi okozta a pandémia utáni visszaesést?

Finnország földrajzilag és gazdaságilag hosszú ideig szorosabban kapcsolódott Oroszországhoz, mint sok más nyugat-európai állam. Az ukrajnai háború, a szankciók, az orosz kereskedelem visszaesése és a határmenti gazdasági kapcsolatok megszakadása tartósan rontotta több finn régió helyzetét. A háborúval az ország gazdaságilag elveszítette a keleti piacát és a tranzitkapcsolati rendszerét.

A háborút következménye a fokozott fegyverkezés lett szerte Európában, ezért Finnország is növelte az orosz fenyegetés miatt a katonai költségvetését: a védelmi kiadások tavaly már a GDP 2,5 százalékát tették ki, sőt 2030-ra 3,2 százalékra emelkedhetnek. Ez stratégiailag indokolható, viszont extra terhet is ró a gazdaságra. A hadiipari megrendelések önmagukban nem biztosítanak széles körű ipari fordulatot, különösen akkor, ha nem társul hozzájuk elég kutatás-fejlesztés.

A második ok a lakáspiaci válság. A finn ingatlanpiac a pandémia előtt viszonylag magas árakkal és élénk építkezéssel működött, azonban a gazdasági növekedés már akkor sem volt erős. Amikor az Európai Központi Bank 2022-ben kamatemelésbe kezdett, a finn háztartások gyorsan megérezték a változást, mert Finnországban a lakáshitelek nagy része változó kamatozású. A törlesztőrészletek megugrottak, a kereslet visszaesett, az árak csökkentek, az építőipar pedig erős nyomás alá került.

A harmadik tényező a költségvetési szigor. A gyenge növekedés miatt az adóalap nem bővült érdemben, az állami kiadások viszont emelkedtek. Finnország 2009 óta szinte folyamatosan hiánnyal működik, az államadósság pedig meredeken nőtt: a 2008-as 35 százalék körüli GDP-arányos szintről a múlt évre közel 90 százalékra emelkedett. A kormány ezért kiadáscsökkentésekkel és adóemelésekkel próbálja stabilizálni az államháztartást, ami pénzügyileg érthető, rövid távon azonban fékezi a fogyasztást és a növekedést.

A hosszú stagnálás mélyebb okai

A finn probléma azonban nem 2022-ben kezdődött: a mélyebb gond az, hogy Finnország 2008 óta nem talált új növekedési pályát, aminek az egyik oka a beruházási és innovációs gyengeség. A finn gazdaság aranykorában a Nokia nem csupán egy sikeres vállalat volt, hanem az egész nemzeti innovációs rendszer központi szereplője. A 2000-es évek végén a Nokia a finn kutatás-fejlesztési kiadások több mint egyharmadát adta. Amikor az iPhone és az okostelefonos korszak átírta a piacot, a finn cég mobiltelefonos ökoszisztémája összeomlott, vele együtt az ország egyik legfontosabb növekedési motorja is eltűnt.

A Nokia után Finnország technológiai szektora ugyan nem tűnt el, de a régi húzóerőt nem sikerült teljesen pótolni. A kutatás-fejlesztési ráfordítások visszaestek, a termelékenységi növekedés lelassult, a lakáspiaci fellendülés pedig sok tőkét szívott el a termelő beruházások elől. Ez különösen nagy gond egy kis, nyitott gazdaságban, ahol a hosszú távú növekedéshez folyamatos innovációra, exportképes vállalatokra és magas hozzáadott értékű beruházásokra lenne szükség.

A másik mélyebb probléma a humántőke. Finnország lakossága gyorsan öregszik, sőt ez a folyamat ott korábban kezdődött, mint sok más európai ország ban. A munkaképes korú népesség aránya már a 2010-es években csökkenni kezdett, tíz év alatt 10 százalékkal nőtt az időskorú függőségi hányad, ami rontja a növekedési kilátásokat és növeli a jóléti állam finanszírozási nyomását. Az északi modell magas foglalkoztatottságot, erős termelékenységet és bővülő adóalapot igényel. Ha kevesebb a munkaképes korú ember, a gazdaság pedig alig nő, a rendszer nehezen finanszírozható.

Ehhez társul az oktatási teljesítmény romlása: Finnország hosszú ideig a világ egyik oktatási mintája volt. A 2000-es évek PISA-felméréseiben a finn diákok hosszú ideig Európa élén szerepeltek, az iskolarendszert pedig sok ország próbálta követni. Az elmúlt másfél évtizedben azonban a teljesítmény visszaesett.

A finn diákok még mindig nemzetközi átlag felett teljesítenek több területen, de a trend egyértelműen romló.

A válság legfontosabb tanulsága, hogy a jó intézmények önmagukban nem garantálják a növekedést. Stabil és fejlett országról van szó, ahol az állam működik, a korrupció alacsony, az oktatási és szociális intézmények erősek, mégis kialakult egy olyan gazdasági pálya, ahol a növekedés gyenge és a munkanélküliség magas. Finnország esete ezért Európa számára is figyelmeztetés, miszerint egy ország lehet gazdag, jól szervezett és nemzetközileg elismert, de ha elveszíti a növekedési motorjait, ha az oktatási előnyök elolvadnak, illetve ha a demográfia növekvő terhet rak a gazdaságra, akkor a stagnálás tartóssá válhat.

A következő években Finnország fő kérdése az lesz, hogy képes-e új növekedési modellt építeni. Ehhez több innovációra, jobb R&D-hasznosulásra és egy munkaerőpiaci fordulatra is szüksége lesz. Ha ez nem sikerül, akkor tartósan az EU egyik leggyengébben növekvő fejlett gazdasága maradhat.

Kapcsolódó:

Fotó: Dreamstime