Rupert Lowe független parlamenti képviselő és a Reformból kivált Restore Britain párt alapítója nyilvánosságra hozott egy megrázó, 219 oldalas független jelentést, amely részletesen bemutatja, hogy az 1950-es évek óta legalább 250 ezer fiatal, többségében fehér brit lányt esett áldozatául szexuális kizsákmányolásnak túlnyomórészt pakisztáni muszlim bandák által.

Egy az X-en közzétett videóban Lowe ezeket a bűncselekményeket „céltudatos és gátlástalan gonoszságnak” nevezte, és elmondta, hogy a jelentés részletesen felvázolja, hogy mi és miért történt, és hogy mit kell tenni annak érdekében, hogy ez ne fordulhasson elő újra.

Az áldozatok által vezetett, több mint 20 ezer nyilvános adományból finanszírozott Rape Gang Inquiry (Csoportos nemi erőszak vizsgálat) a sorstársaik, a bejelentők és a szakértők tanúvallomásait gyűjti össze. Dokumentálja azokat a koordinált hálózatokat, amelyek legalább 149 helyi önkormányzati körzetben műkötek, ami az Egyesült Királyság területének közel 40 százaléka. Ezek kábítószer-használattal, csoportos nemi erőszakkal, emberkereskedelemmel, különböző kínzásokkal, felvételekkel való zsarolással és kényszerterhességekkel is gyanúsíthatók.

A vizsgálat szerint az elkövetők kihasználták a különböző otthonokban és az iskolákban tanuló sebezhető fiatalokat, és a jelentés ebben felveti a rendőrség, a szociális szolgálatok, a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat és a rasszizmus vádjától tartó politikusok bűnrészességét is. Kiemeli a kulturális és vallási tényezőket, beleértve az iszlám tanok olyan értelmezéseit, amelyek lehetővé teszik a nem muszlimokkal szembeni ellenséges hozzáállást, és bírálja a háború utáni bevándorláspolitikákat, amelyek lehetővé tették mindennek a kialakulását.

Lowe kijelentette, hogy ez szerinte bevándorlási probléma, nem pedig rasszizmussal, éppen ezért büntetőeljárások indítását, kiutasításokat és szigorú büntetések kivetését szorgalmazta. Miután a hivatalos vizsgálatok eddig nem vezettek eredményre, az egyik áldozatot, Sammy Woodhouse-t és Esther McVey parlamenti képviselőt is magában foglaló szakértői testület állt a kezdeményezés élére.

A jelentés egy sor sürgős ajánlást vázol fel a bandák működését lehetővé tevő jogi hiányosságok orvoslására, az áldozatok számára igazságszolgáltatás biztosítására, valamint a jövőbeli visszaélések megelőzésére, ideértve a gyermekek szexuális kizsákmányolásában megjelenő etnikai-vallási minták kötelező nyilvántartását, szigorúbb ítéleteket és büntetéseket (szélsőséges esetekben beleértve a halálbüntetés visszaállítását), valamint a külföldi és a kettős állampolgárságú elkövetők kiutasításának felgyorsítását. Emellett elszámoltathatóságot követel a brit intézményektől, valamint új törvényeket hozatna a gyermekek sérelmére a bandák által elkövetett szexuális kizsákmányolás ellen az áldozatok tanúvallomásainak nyilvánosságra hozatalával együtt.

Rendszerszintű probléma

Mindez túlmutat egy egyszerű bűnügyi eseten és rendszerszintű problémát jelez, mivel az Egyesült Királyságban egyre inkább így is kezelik ezeknek a „grooming bandáknak” a kérdését. Ha a jelentés állításai igazolást nyernek, az megingathatja a rendőrségbe, a szociális ellátórendszerbe és a politikai elitbe vetett bizalmat, mivel azt sugallja, hogy ezek évtizedeken át nem léptek fel hatékonyan a visszaélésekkel szemben. Politikai szempontból mindez várhatóan tovább erősíti a bevándorlásról, a multikulturalizmusról és az integrációról szóló vitákat, miközben muníciót ad a bevándorláskritikus és rendszerellenes politikai erőknek, nevezetesen a Nigel Farage-féle Reform UK-nek. Európai szempontból az ügy azért fontos, mert rámutat arra a dilemmára, hogy a nyugati demokráciák miként tudják egyszerre érvényesíteni a jogállamiságot, védeni a kisebbségeket és kezelni az etnikai vagy kulturális hátterű bűnözést anélkül, hogy a közbeszédet ezzel kapcsaolatban szélsőségek uralnák. A jelentés így nemcsak egy brit botrány, hanem a nyugat-európai társadalmak kohézióját érintő politikai kérdés is.

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons