Az olcsó támadódrónok ellen nem mindig a legdrágább fegyver a legjobb védekezési mód. Litvániában régi androidos telefonokból építenének hangalapú riasztórendszert, Ukrajna pedig már bizonyította, hogy az ilyen drónfelderítés működhet a gyakorlatban is.

A drónháború egyik legfontosabb tanulsága, hogy a védekező félnek ki kell találnia valamit a kiadásai megfékezése érdekében, hiszen egy olcsó, tömegesen indított Sahed-típusú drón ellen nem lehet mindig millió dolláros rakétával védekezni. Ha a cél időben észlelhető, akkor egy olcsóbb mobil tűzcsoport, egy gépágyú, egy könnyebb elfogóeszköz vagy egy zavarórendszer is elegendő lehet.

A Sahedet nemcsak látni, hallani is lehet

Erre épül a litván Mainline és a Drone Radar kezdeményezése. Az ötlet egyszerű: a rendszerbe bevont önkéntesek régi androidos telefonokat kapcsolnak be az otthonukban, az ablak közelébe helyezik őket, az alkalmazás pedig folyamatosan figyeli a környezet zaját. A rendszer a Sahed-típusú drónok alacsony frekvenciájú motorhangját keresi, és ha több közeli eszköz ugyanazt érzékeli, azzal be tudják azonosítani a cél helyét és mozgásirányát.

A litván megoldásnak nem az a célja, hogy kiváltson egyetlen drága katonai radart, inkább egy új, olcsó érzékelőréteg kiépítése.

A projekt első körben több száz telefont kapcsolna, később pedig 10 ezer aktív felhasználót vonna be a Baltikumban és Lengyelországban, majd a lakossági kamerák hangját és mobilszolgáltatói tornyokra telepített érzékelőket is bevonnának.

Ukrajna már kipróbálta a módszer katonai változatát

A litván modell nem a semmiből jön, hiszen Ukrajna már működtet egy Sky Fortress néven ismert hangalapú hálózatot, amely nagyjából 9500 szenzort használ. Ezek nem régi telefonokból álló civil eszközök, hanem kifejezetten katonai célú érzékelők, de az alapelvük ugyanaz: a rendszer hang alapján próbálja idejében felismerni az alacsonyan repülő drónokat.

Amerikai katonai beszámolók szerint a hálózat adatait központi rendszer dolgozza fel, majd a berepülő drónok útvonalát mobil tűzcsoportok kapják meg egy tableten. Egy esetben a rendszer 84 beérkező drónt észlelt, és az ukrán védelem ezek közül 80-at megsemmisített. A szenzorok ára 400–500 dollár körül mozog, így egy országos érzékelőhálózat nagyságrendekkel olcsóbb, mint néhány nagy értékű légvédelmi rakétáé.

A megoldás másik előnye, hogy nem bocsát ki rádiójelet, ezért nehezebb felderíteni és zavarni. Ez különösen ott lehet hasznos, ahol az alacsonyan repülő célok radaros észlelése nehéz, vagy ahol a radarjelet madarak, járművek és tereptárgyak zavarják. Bár a hangalapú hálózat nem tekinthető önálló légvédelemnek, olcsó előre jelző rendszerként kiegészítheti a radarokat és a vizuális megfigyelést.

Tanulság: olcsó szenzor, drága célpont

Magyarország számára a kérdés az, hogy a kulcsfontosságú infrastruktúrák körül lehet-e olyan olcsó, passzív és gyorsan telepíthető érzékelőréteget építeni, amely korábban jelzi az alacsony magasságú drónokat. Repterek, energiatermelő létesítmények, ipari parkok, katonai objektumok, lőszergyárak és logisztikai csomópontok esetén ez különösen fontos lehet.

Mindebben a legfontosabb az ár, hiszen

a támadó akkor lesz előnyben, ha egy olcsó eszközzel drága védelmi reakciót kényszerít ki, míg a védekező akkor, ha a drága elfogórendszerek elé olcsó érzékelő-, riasztó- és célkijelölő megoldásokat telepít.

A hangalapú drónfelderítés pedig jól illeszkedik abba az új légvédelmi stratégiába, amelyben a szenzorhálózat legalább olyan fontos, mint maga az elfogóeszköz.

A litván kezdeményezés ezért nem technológiai kuriózum, hiszen a jövő légvédelme nem kizárólag nagy, központi rendszerekből áll, hanem sok olcsó, hálózatba kötött, civil technológiára is támaszkodó érzékelőből. Aki ezt időben integrálja a katonai parancsnoki rendszerbe, az nemcsak olcsóbban, hanem gyorsabban is reagálhat a tömeges drónfenyegetésre.

Kapcsolódó: