Tajvan tőzsdéje történelmi csúcsokat ostromol, emögött azonban mindössze egyetlen elmélet áll: a mesterséges intelligencia korlátlan növekedési ígérete, amelyet a szigeten a világ chipbérgyártója, a TSMC dominanciája betonoz be. Erre épül minden. A sziget gazdasága egy globális fogadóirodára hasonlít, ahol az összes befektetési döntés a mesterséges intelligencia vetületében értelmezhető.
A világ legnagyobb chipipari bérgyártója, a TSMC részvényeinek idei eddigi 46 százalékos ugrásával Tajvan egy gigantikus brókerirodává változott a mesterséges intelligencia piacán. A növekedésnek köszönhetően Tajvan megelőzve Indiát a világ ötödik legnagyobb tőzsdéjévé vált, amelyet a befektetői őrület és a chipgyártási dominancia táplálta mesterségesintelligencia-bumm hizlalt kisgömböcre. A katalizátor TSMC a hátán cipeli a piacot, ezzel az egész gazdaságot. A vállalat a teljes tajvani részvénypiac 42 százalékát teszi ki, amelynek piaci értéke mára 4,95 ezermilliárd dollárra duzzadt, ami azt is jelenti, hogy ha a TSMC részvényei emelkednek vagy zuhannak, az szinte önmagában meghatározza, hogy az ország gazdasági mutatói merre mozdulnak el.
Tőzsdei szinten Tajvant csak az Egyesült Államok, Kína, Japán és Hongkong előzi meg. Menetelése azonban megállíthatatlannak tűnik – egészen addig, ameddig az MI-befektetési őrület változatlan tempóban növekszik. Figyelmeztető jelek már most felbukkannak: Tajvan exportnövekedése áprilisban 39 százalékra „lassult” éves szinten, s bár ez messze elmaradt a piaci előrejelzésektől, senki nem foglalkozott vele érdemben, mivel a márciusi növekedés viszont 62 százalékos volt. Sőt, az év első négy hónapjában a sziget 263 milliárd dollár értékben exportált árut, ami viszont majdnem 48 százalékos növekedést jelent az egy évvel korábbihoz képest. Az erős chipkereslet eredménye: Tajvan GDP-je az első negyedévben 13,7 százalékkal bővült, ami egy harminckilenc éves rekordot döntött meg. A sziget ezzel Dél-Koreával fej fej mellett szinte minden más gazdaságnál jobban teljesített azon országok közül, amelyek az MI-re építik a jövőbeli gazdaságukat. A TSMC a gazdaság szíve-lelke, ez a fajta centralizáció azonban azt feltételezi, hogy az MI-lufi pusztán legenda, a buborék pedig a végtelenségig nőhet.
A tű az ázsiai lufi mellett
A tajvani részvénypiaci és ipari „csoda” valós súlyának megértéséhez érdemes nem önmagában, inkább regionális összehasonlításban vizsgálni a jelenséget, különösen Dél-Korea és Japán példáján keresztül, ahol a mesterséges intelligencia által fűtött félvezetőrobbanás ugyanazt eredményezte, csak eltérő intézményi és makrogazdasági következményekkel.
Dél-Korea szinte letükrözi Tajvant, legalábbis a piaci dinamika szintjén. A KOSPI index tavaly már a globális mezőny élére ugrott, mintegy 75–76 százalékos éves emelkedéssel, amit 2026 első felében újabb, 80 százalék feletti rali követett, egészen a 8476 pontos történelmi csúcsig. A hajtóerő itt is egyértelműen az MI-vezérelt chipőrület volt: a Samsung és az SK Hynix látványos értékrobbanást produkált, az utóbbi részvényei egyetlen év alatt közel 345 százalékos emelkedést mutattak, ami már a pénzügyi elemzői szféra gondolkodásában is a buborékelméletek felé tolódik – amíg azonban a tű nem közelít a lufihoz, addig a gazdasági optimizmus hol természetesen, hol kissé erőltetettebben, de töretlen. A makrogazdasági következmények mindenesetre már most láthatók. A piaci bumm például közvetlenül stabilizálta a dél-koreai állami nyugdíjalapot: az eszközállománya a 2024 végi 805 milliárd dollárról 970 milliárdra emelkedett: ez átmenetileg enyhítette az elöregedő társadalom miatt egyébként folyamatosan romló nyugdíj-fenntarthatósági aggodalmakat is. Ugyanakkor számos piaci elemző már most arra figyelmeztet: a ciklikusság nem hazudtolja meg önmagát.
A technológiai forradalmak történetében a túlzott várakozások rendre spekulatív túlértékeltséghez vezettek, legyen szó az 1920-as évek rádióbummjáról, a 90-es esztendők dotkomlufijáról, vagy az 1929-es tőzsdei összeomlás előtti eufóriáról. Egyelőre nem világos, hogy a régióban tapasztalható erősödés a jelenlegi buborék kipukkanásához vagy egy új korszakba való rizikós átmenethez vezet-e.
Japán egy kissé eltérő, de ugyanebből a globális MI-bummból táplálkozó pályát mutat: a Nikkei 225 index idén történelmi magasságokba emelkedett 65 800 körüli szintekkel. Itt a rali azonban szélesebb ipari spektrumnak köszönhető: az elektronikai, gépipari és banki szektorok egyszerre játszottak szerepet. A piaci emelkedést ráadásul a gazdasági környezet számos eleme is támogatja. Az elmúlt években a japán vállalatok jelentős vállalatirányítási reformokat hajtottak végre: nagyobb nyomás nehezedett rájuk a részvényesi érték növelésére, nőtt a részvény-visszavásárlások száma, javult a tőkehatékonyság, a vállalatok pedig mind nagyobb hangsúlyt fektetnek a nyereség hatékony felhasználására.
Emiatt a mostani bumm sok elemző szerint stabil alapokon áll, vagyis nem fenyegeti a tű a lufit.
Csakhogy ez a stabilitás erősen kitett a külső behatásoknak. Japán energiaimport-függősége a Közel-Kelettől mintegy 96 százalékos, a jen reál effektív árfolyama (REER) pedig történelmi mélypontok közelében mozog – utoljára 1973-ban látott szinteket érintve. Ez ugyan rövid távon támogatja az exportot, hosszabb távon viszont sérülékennyé teszi a gazdaságot egy dollárerős környezetben.
A három kelet-ázsiai szereplő összevetése sajátos mintázatot rajzol ki. Tajvan a leginkább koncentrált, tisztán chip- és MI-függő növekedési modell, Dél-Korea ennek nagyobb, pénzügyileg erősen tőkeáttételes változata, ahol a nyugdíj- és intézményi alapok is közvetlenül ki vannak téve a piacnak, míg Japán egy diverzifikáltabb, reformokkal támogatott, de külső energia- és valutasokkokra érzékeny pályán mozog. A közös nevezőjük mégis egyértelmű: a mesterséges intelligencia köré szerveződő globális tőkepiaci újraárazás, amely gazdaságilag egyszerre emeli fel és teszi őket sebezhetővé egy esetleges fordulat esetén.
Egy sziget mind felett
A tajpeji szabályozási változások még jobban felpörgetik a TSMC piaci értékét. A legfőbb pénzügyi szabályozó hatóság, a Pénzügyi Felügyeleti Bizottság (FSC) érdemben megemelte a hazai részvényalapokra vonatkozó befektetési korlátokat. A döntés értelmében a helyi pénzügyi és befektetési alapok az eddigi 10 százalékos limit helyett nettó eszközértékük akár 25 százalékát is egyetlen vállalat részvényeibe fektethetik, ez a kedvezmény kizárólag olyan cégekre vonatkozik, amelyek súlyozása a tajvani tőzsdén meghaladja a 10 százalékot. Mivel jelenleg a TSMC az egyetlen vállalat, amely megfelel ennek a kritériumnak, a jogszabály-módosítást egyedileg rá szabták, tovább fújva a lufit.
Ez a trend mindaddig fenntartható, amíg az MI-bumm kitart. Komoly kockázatot jelent azonban, ha a mesterséges intelligencia iránti piaci lelkesedés alábbhagy, és a jelenlegi – rendkívül magas – cégértékelések összeomlanak egy pánikszerű eladási hullám következtében. A befektetőknek és a pénzügyi zsonglőröknek ezért minél hamarabb a gazdaság más területeire és problémáira (is) kellene koncentrálniuk. Vagyis Tajvannak (Japánnal és Dél-Koreával egyetemben) arra kellene használnia az MI által generált profitot, hogy végrehajtsák a régóta halogatott strukturális reformokat. Tény, hogy az export, a beruházások és számos gazdasági mutató rekordokat dönt.
Az optimista gazdasági forgatókönyv azonban egyedül abból indul ki, hogy Tajvan hosszú távon is folyamatosan élvezni tudja az MI-bumm előnyeit, ami viszont korántsem biztos.
Az egyik veszélyt az jelenti, hogy a globális chipgyártás rendkívül összetett nemzetközi ellátási láncokra épül. A legjobb példa a mostani: ha a Közel-Keleten feszültség alakul ki, majd a világ egyik legfontosabb tengeri útvonala, a Hormuzi-szoros lezárul, az közvetlenül érinti a chipgyártókat is. A félvezetők előállításához ugyanis csúcstechnológián kívül rengeteg speciális nyersanyag is kell, például hélium, bróm vagy kén. Ha ezekből hiány alakul ki, a gyártás lelassulhat vagy akár le is állhat. Tajvan azért sérülékeny ezen a téren, mert már (és ez a második veszély) az energiaszükségletének is több mint 95 százalékát külföldről szerzi be, nagymértékben függ az importált földgáztól és más energiahordozóktól, sőt viszonylag kevés tartalékkal rendelkezik. Egyes becslések szerint átlagosan körülbelül 10 napra elegendő energiatartalék áll rendelkezésére. Tajvan esetében a kockázat így az aránytalanságokhoz kötődik. Egyetlen geopolitikai feszültség, egy nyersanyag- vagy energiaellátási zavar, vagy akár a befektetői hangulat gyors fordulata ebben láncreakciót indíthat.
És van még valami, amiről Tajvanon nem szívesen beszélnek: a befektetők többsége abból indul ki, hogy a sziget félvezetőipari dominanciája hosszú évekre be van betonozva, viszont a technológiai verseny másik oldalán gyorsuló ütemben épül ki egy új chipuniverzum. Kína az amerikai exportkorlátozások hatására minden korábbinál nagyobb erőforrásokat mozgósított a technológiai iparának fejlesztésére. A Huawei Ascend-sorozatú gyorsítói, az SMIC fejlett gyártástechnológiái, valamint az államilag támogatott adatközpont- és MI-fejlesztések éppen azt a célt szolgálják, hogy megszüntessék a függőséget az Nvidia, a TSMC és általában a nyugati félvezetőipari termékeitől. Peking több százmilliárd dolláros programokkal növeli azt a mesterségesintelligencia-infrastruktúrát, amelynek a hardverigényét döntően hazai gyártású chipekkel kívánja kielégíteni. Eközben az olyan szereplők, mint a DeepSeek, a ByteDance, az Alibaba vagy a Tencent fokozatosan építik ki a független MI-rendszereiket. A Huawei már ma a kínai MI-piac meghatározó szereplője, a részesedése rohamosan nő, azonban az Nvidia piaci pozíciója a kínai piacon nagymértékben zsugorodik.
Ez pedig Tajvan szempontjából különösen fontos, hiszen a sziget jelenlegi gazdasági sikere arra a feltételezésre épül, hogy a világ élvonalbeli MI-chipjeihez vezető út jelenleg is a TSMC gyártósorain keresztül vezet. Ha azonban a következő években a kínai félvezetőipar eljut arra a pontra, hogy a chipjei teljesítményben és megbízhatóságban megközelítik a tajvani gyártású Nvidia-termékekét, akkor az egyeduralom rendkívül gyorsan megszűnhet. Ebben az esetben mindegy, milyen háború, válság vagy ellátási sokk rázza meg éppen a világot: a tajvani lufit Kína képében maga a piaci verseny fogja kipukkasztani.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Dreamstime
