Az Egyesült Államok négy éve próbálja elzárni Kínát a legfejlettebb mesterségesintelligencia-chipektől, ám a tiltólistás Nvidia-rendszerek ma már háromszoros áron, nemzetközi csempészhálózatokon keresztül jutnak el kínai MI-laborokba. Tehát az amerikai exportkorlátozások inkább csak megdrágítják, de nem akadályozzák a technológia áramlását.
Az amerikai exportkorlátozások immár négy éve próbálják megakadályozni, hogy Kína hozzájusson a világ legfejlettebb mesterségesintelligencia-processzoraihoz, valójában azonban a korlátozások soha nem érték el az eredeti céljukat. Az Nvidia meghatározó szereplője maradt a kínai MI-ökoszisztémának, mégpedig a „hagyományos” kitérővel: a hivatalos export helyét egy nemzetközi, rendkívül szervezett feketepiac vette át.
Az Nvidia tiltólistán lévő DGX B300 mesterségesintelligencia-szerverét például az Egyesült Államokban 360–500 ezer euró közötti áron értékesítik, míg Kínában már körülbelül 8 millió jüanért, vagyis közel egymillió euróért cserél gazdát. Mindössze fél évvel korábban ugyanennek az eszköznek még mintegy 4 millió jüan volt a feketepiaci ára. Az ekkora mértékű áremelkedés egyrészt az exportkorlátozási szigorításokat jelzi, másrészt azt, hogy csupán pénz kérdése kijátszani azokat. A kínai mesterségesintelligencia-fejlesztők számára még ez a felár is elfogadhatónak számít, hiszen ha egy csúcskategóriás Nvidia-rendszert háromszoros áron vásárolnak meg, az még mindig kisebb veszteséget jelent, mint lemaradni a fejlesztési versenyben. E gondolatmenet miatt a vezető kínai MI-modellek mintegy 60 százaléka jelenleg is Nvidia-hardveren fut, ezért a vállalat becslések szerint még mindig az MI-chippiac 55 százalékát birtokolja Kínában.
Az elmúlt év során legalább egymilliárd dollár értékű Nvidia MI-chip került illegálisan Kínába, és ezek az útvonalak jellemzően Tajvanon, Malajzián, Szingapúron és Vietnámon keresztül vezetnek. A hálózatok működése sokkal inkább emlékeztet nemzetközi kereskedelmi vállalatokra, mint hagyományos csempészbandákra: bármikor helyettesíthető és „újraalkotott” közvetítőcégek, viszonteladók és logisztikai vállalkozások alkotják azt a rendszert, amely képes kijátszani az amerikai exportellenőrzéseket, melynek hatóságai ugyan több jelentősnek ígérkező akciót is végrehajtottak, ezek azonban inkább csak a probléma méretére világítottak rá. Tavasszal például letartóztatták a Super Micro társalapítóját, Ji-Sjan „Wally” Liavot, akit azzal vádolnak, hogy mintegy 2,5 milliárd dollár értékű chipet irányított át tiltott piacokra. Emellett a hatóságok további két, összesen körülbelül 330 millió dolláros illegális kereskedelmet bonyolító hálózatot is feltártak. Ez a három ismert ügy együtt közel 3 milliárd dolláros dokumentált forgalmat jelent, ám valószínűleg csupán a teljes piac egy kisebb szeletét fedi le, csepp a tengerben.
Nincs megoldás
A kijátszási rendszer kifinomult és meglepően eredményes az exporttilalom alá eső MI-hardvereket a leggyakrabban hétköznapi elektronikai termékként papírozzák, a berendezések módosított sorozatszámokat kapnak, majd amerikai és ázsiai fedőcégeken keresztül jutnak tovább a végfelhasználóikhoz. A megfelelőségi ellenőrzések kijátszása is professzionális szintre fejlődött: egyes cégek külön kamu tesztrendszereket tartanak fenn arra az esetre, ha hatósági vizsgálat érkezne, holott az exportkorlátozás alá eső hardvereket már rég máshová szállították.
Washington elsősorban a fizikai hardver mozgását próbálja ellenőrizni, a piac azonban egy másik irányból is előzni tudja az igyekezetét, miután sok kínai vállalat egyszerűen külföldi adatközpontokból bérel számítási kapacitást. A ByteDance például szingapúri adatközpontokban működő Nvidia-rendszereket ér el távoli hozzáféréssel, ebben az esetben már nem is maga a chip, csak az internetes adatforgalom lépi át a kínai határt.
Az amerikai kongresszus jelenleg épp egy erősnek szánt chipvédelmi törvény elfogadását készíti elő, amely különféle technológiai megoldásokat tartalmazna, például processzorokba épített nyomkövető rendszereket, valamint az exportált chipek földrajzi helyzetének monitorozását. Bár ezek a lépések megnehezíthetik az illegális viszonteladást, aligha szüntetik meg a virágzó alternatív piacot. Tovább nehezíti a dolgot az amerikai exportpolitika kiszámíthatatlansága. Az Nvidia H20-as gyorsítója például néhány hónap alatt tiltólistára került, majd ismét engedélyezték, később aztán újra szigorítottak rajta. Ez a bizonytalanság hosszú távon törvényszerűen megrendíti az amerikai beszállítók iránti bizalmat.
Ezalatt a kínai mesterséges intelligencia globális szerepe is gyorsan növekszik: az idei első negyedévben a világ MI-tokenforgalmának már a 32 százalékát kínai modellek adták – egy évvel korábban ez az arány mindössze 5 százalék volt. Bár a legfejlettebb amerikai modellek – különösen az Anthropic és az OpenAI rendszerei – jobban teljesítenek az összetett logikai feladatokban és programozási kihívásokban, a hétköznapi felhasználás során a kínaiak alacsonyabb ára versenyelőnyt jelent. Sok vállalat számára ugyanis gazdaságosabb többször futtatni egy olcsóbb kínait, mint egyszer használni egy lényegesen drágább tengerentúli csúcsmodellt.
Az amerikai exportintézkedések tehát csupán a hozzáférés költségeit emelték meg, azonban létrehoztak egy rendkívül jövedelmező globális feketepiacot. Legfontosabb mellékkövetkezményként (csökkentve a saját beszállítóik megbízhatóságát) felgyorsították Kína chipiparának a fejlődését. Hosszabb távon így könnyen előfordulhat, hogy Washington végül a saját pozícióját is gyengíti azon a piacon, amelynek a technológiai fejlődését eredetileg lassítani kívánta.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Dreamstime
