A Világbank hivatalosan is eltörölte azt a vállalását, hogy a hiteleinek 45 százalékát klímaprojektekre fordítja. E döntés mögött elsősorban az amerikai kormányzat nyomása áll, és jól mutatja, hogyan rendeződik át a nemzetközi fejlesztéspolitika prioritási sorrendje.
A nemzetközi pénzügyi rendszer egyik fontos sarokköve mozdult el a helyéről, miután a Világbank bejelentette, hogy „nyugdíjazza” azt a célszámot, amely a hitelportfólió csaknem felét klímacélokhoz kötötte volna. A 2023-ban, még a Biden-adminisztráció ösztönzésére bevezetett 45 százalékos célt és a korábbi, 35 százalékos bázist is végleg levették a napirendről. E lépés hátterében
a felerősödő amerikai kormányzati nyomás áll, amely részben a bank belső működését alakítja át, részben pedig éles törésvonalakat is felszínre hoz a fejlett nyugati és a feltörekvő gazdaságok között.
A Bessent-doktrína érvényesül
A mostani fordulat nem előzmények nélküli, hiszen Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter már a tavalyi hivatalba lépése óta rendszeresen bírálta a Bretton Woods-i intézményeket, vagyis a Világbankot és a Nemzetközi Valutaalapot, mondván, hogy eltávolodva az eredeti küldetésüktől a gazdasági fejlesztés, az infrastruktúra-építés, valamint a pénzügyi stabilitás helyett túlzottan a klímacélokra koncentrálnak.
Bár az Európai Unió felől erős zöldirányvonal (az élén Franciaországgal) az utolsó pillanatig próbálta megvédeni a zöldvállalásokat, a Világbank legnagyobb részvényese, vagyis
az Egyesült Államok akarata érvényesült az igazgatótanácsban.
A szavazás a jelenlegi geopolitikai erőviszonyokat tükrözte: Franciaország és további 18 állam a klímacélok megtartása mellett állt ki, Amerikán kívül Oroszország, Szaúd-Arábia és Kuvait a célszám eltörlését szorgalmazta, India és Japán pedig pragmatikus megfontolások miatt tartózkodott.
Inputok helyett outputok
Ajay Banga, a Világbank elnöke – akit eredetileg a klímafinanszírozás maximalizálásával bíztak meg – a szavazást követően kénytelen volt újragondolni az intézmény stratégiáját, amely a számszerű célokról (inputok) a tényleges fejlesztési eredményekre (outputok) tolódik át. A Világbank ezt nevezi smart development, vagyis okos fejlesztési modellnek, amelynek a lényege, hogy
a projekteket ezt követően a zöldmivoltuk helyett a gazdasági és társadalmi hasznosságuk alapján értékelik.
A különbség a régi és az új megközelítés között az, hogy míg a Biden-érában a 45 százalékban rögzített kvóta és az elköltött összeg számított, addig a mostaniban nincs fix százalékos célszám, a hangsúly pedig a ténylegesen elért gazdasági hatásra helyeződött.
A korábbi prioritás, a dekarbonizáció és az emissziócsökkentés helyett a munkahelyteremtés és az alapvető infrastruktúra fejlesztése áll a középpontban,
az ideológiailag vezérelt zöldfókuszt így egy alkalmazkodásra és növekedésre épülő, pragmatikusabb szemlélet váltja fel. Ez persze nem jelenti azt, hogy a bank teljesen elfordulna a fenntarthatósági projektektől – szárazságtűrő mezőgazdasági technológiákat vagy viharálló infrastruktúrát jelenleg is finanszírozhat –, csak ezeket immár a helyi munkahelyteremtéshez és a szegénység csökkentéséhez, nem pedig a klímahatásukhoz kötik.
Mit jelenthet mindez?
A gazdaságkutatók úgy vélik, hogy a Világbank visszalépése strukturális mozgásokat indíthat el a globális tőkepiacokon és a fejlődő országok finanszírozásában. A multilaterális fejlesztési bankok klímakvótái korábban afféle zöld jelzésként szolgáltak a magánbefektetők, köztük az ESG-alapok számára, így
a fix célszám eltörlése csökkentheti a fejlődő piaci zöldkötvények iránti keresletet.
A fosszilis és hibrid energetikai projektek is rehabilitálódhatnak: a fejlődő világ, különösen Afrika és Dél-Ázsia egyes országai erős keresletet mutatnak az olcsó, stabil energiaellátás iránt, a banki rugalmasság növekedésével pedig
a földgázalapú és más átmeneti energetikai beruházások is nagyobb teret nyerhetnek.
Formális maradt az akcióterv
A 2016 óta futó Klímaváltozási Akcióterv (Climate Change Action Plan, CCAP) formálisan megmaradt, ám azt az úgynevezett Független Értékelési Csoport (Independent Evaluation Group, IEG) szigorú felülvizsgálat alá vonja.
A bank az átláthatóság jegyében nyomon követi a projektek üvegházhatásúgáz-kibocsátási mutatóit, ezek azonban a jövőben már nem jelentik a hitelezések korlátait.
A 45 százalékos klímacél eltörlése tehát a nemzetközi reálpolitika győzelmét jelzi a doktriner zöldfinanszírozással szemben, illetve világosan mutatja, hogy az Egyesült Államok pénzügyi és politikai súlya képes maradt egyoldalúan felülírni a multilaterális intézmények irányvonalát. A szakértői konszenzus szerint ezzel véget érhet az az időszak, amikor a fejlődő világ finanszírozását merev fenntarthatósági kritériumokhoz kötötték – a most meghirdetett növekedés-központú, piaci alapú megközelítés rövid távon könnyebbséget hozhat a hitelfelvevő országoknak, hosszabb távon viszont mélyítheti a globális klímastratégiák széttöredezettségét.
Kiemelt kép: Freepik
Kapcsolódó:
