A mesterséges intelligencia körüli felfordulás az amerikai pénzügyi elit körében a jövőbeli dominancia megszerzéséért folytatott, tőkeáttételes, magas kockázatú pozícióépítéssé vált, Európában pedig puszta demográfiai és versenyképességi kényszerpálya lett. Ennek a makrogazdasági kettősségnek a megértése elengedhetetlen a gazdasági folyamatok irányának azonosításához.

A leggyorsabban fúvódó tőkepiaci lufi

A mesterségesintelligencia-beruházások volumene és sebessége mára egy olyan történelmi léptékű pénzügyi buborékot hozott létre, amelynek esetleges kipukkanása igencsak nagy kockázatot jelent a világgazdaságra. A Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) jelentésének adatai szerint az amerikai vállalatok MI-hez köthető beruházásai mindössze három év alatt 4,5-szeresére nőttek.

Ez a tőkebeáramlási sebesség minden korábbi ipari és technológiai forradalom mutatóját túlszárnyalja.

A gazdaságtörténet eddigi legnagyobb fellángolásai is eltörpülnek mellette: az 1830-as évek brit csatornaépítési láza öt év alatt 4,1-szeres, majd az 1840-es évek vasútépítési hulláma négy év alatt 2,7-szeres növekedést produkált. Az olyan nagy részvénypiaci hajszák pedig, mint az 1920-as évek rádió- és autóipari bummja vagy a 90-es évek dotkomlufija öt év alatt mindössze 1,9-szeres beruházási növekedést mutatott fel.

A mai, soha nem látott ütemű növekedést egy koncentrált tőkepiac gerjeszti, hiszen az öt legnagyobb amerikai technológiai vállalat tavaly és idén összesen több mint ezermilliárd dollárt költött MI-infrastruktúrára. A folyamatot egy átláthatatlan, körkörös finanszírozási modell fűti, ahol az olyan chipgyártók, mint az Nvidia dollármilliókkal tőkésíti fel az olyan fejlesztőcégeket, mint az Anthropic, amelyek a kapott tőkéből az Nvidia saját hardvereit vásárolják meg a fejlesztéseikhez. A pénz ezzel egy szűk körben áramlik, mesterségesen felpumpálva a techóriás árbevételeit.

A működéshez elengedhetetlen szerverközpontokat azonban többnyire külsős ingatlanfejlesztők húzzák fel hatalmas bankhitelekből, majd a technológiai cégek bonyolult, hosszú távú szerződésekkel bérlik vissza.

Ezzel a módszerrel a felhalmozott adósság és a beruházási kockázat kikerül a techcégek mérlegéből, elfedve a piac és a bankrendszer elől a hálózat sérülékenységét.

Ez a finanszírozási hálózat azonban sérülékeny, hiszen egy vártnál alacsonyabb technológiai megtérülés vagy a kamatkörnyezet hirtelen megváltozása (például egy nem várt kamatemelés) pillanatok alatt tőkekivonást indíthat el. Ráadásul a lakosság részvénykitettsége évtizedes csúcson van, vagyis egy hirtelen eszközár-korrekció a vagyoni hatáson keresztül súlyos fogyasztáscsökkenést, majd globális hitelpiaci sokkot okozhat.

A szoftveres túlélés

Amíg az Egyesült Államokban a hardveres infrastruktúra közvetlen, spekulatív hajszolása zajlik, addig az európai gazdaság teljesen más úton jár: a német reálgazdaság lehet erre a példa, hiszen ebben az évben az ottani vállalatoknak már a 67 százaléka alkalmazza a technológiát, ami jókora ugrás a tavalyi 44-hez képest.

Ez valójában azért szükségszerű, mert a német munkaképes lakosság 2070-ig várhatóan 25 százalékkal csökken.

Az európai modell sajátossága, hogy a drága csúcskategóriás hardverek helyett már a meglévő hardvereken futtatott alacsony költségű szoftveres megoldásokkal is jelentős hatékonyságnövekedést képes elérni. Az adminisztratív folyamatok felgyorsításával a szoftverek használata hatalmas mennyiségű emberi erőforrást szabadít fel a termelés számára, ami önmagában évi 0,2 és 0,7 százalékpont közötti többletnövekedést hozhat a német gazdaságnak a következő évtizedben.

Munkaerőpiaci átrendeződés

A mesterséges intelligencia munkaerőpiaci hatását téves lenne egy univerzális munkanélküliségi hullámként elképzelni, hiszen az inkább kiegészíti a munkaerőt. Az adaptáció sebességét az emberi tényezők is erősen befolyásolják, a végső kimenetelt pedig alapvetően a feladatok iránti gazdasági kereslet jellege határozza meg. A becslések szerint az amerikai munkavállalók 27 százaléka erősen kitett az automatizációnak, ám az ő sorsuk három eltérő irányt vesz.

Véges keresletű rutinmunkák: a rutinszerű adminisztratív feladatoknál a kereslet véges, hiszen itt a technológiai hatékonyság ugrása munkaerő-leépítést okoz. A multinacionális nagyvállalatok szolgáltatóközpontjaiban végzett optimalizálható adminisztratív munkák a leginkább veszélyeztetettek. Szintén globális kockázat az ilyen környezetben a betanuló feladatokat végző szintek (gyakornoki és pályakezdő pozíciók) megszűnése, ami elvágja a szakmai utánpótlás kinevelésének lehetőségét az irodai hierarchiában.

Végtelen keresletű innováció: a tudományos és innovációs területeken a felszabaduló idő és energia a felhalmozott munka gyorsabb elvégzését eredményezi, mivel ezeken a területeken az emberi problémamegoldó képesség igénye végtelen.

Versengő szférák: a jogi vagy értékesítési piacon, ahol relatív pozíciókért harcolnak a szereplők, egy zéróösszegű verseny indul el, ahol a gépesítés nem csökkenti a munkaidőt, csupán a munkaterhelést növeli a pozíciók megőrzése mellett.

Ennek a szétszakadásnak az a legfőbb makrogazdasági következménye, hogy a versengő és az innovációs szektorok foglalkoztatási stabilitása a statisztikákban elfedi a rutinmunkák akut munkahelyvesztéseit. Különösen igaz ez az Egyesült Államokra, ahol paradox módon az automatizációnak leginkább kitett réteg 66 százaléka a legfelső jövedelmi harmadba tartozik, így az ő esetükben az új szoftverek elbocsátás helyett jelentős termelékenység- és jövedelemnövekedést hoznak.

A fizikai korlátok és a szűk keresztmetszet

Bármennyire is gyors a szoftverek elterjedése, a folyamat globális térnyerését jelenleg fizikai gátak lassítják, hiszen az informatikai szerkezetváltás előtt átmeneti haladékot biztosítanak az adatközpontok építési korlátai és az információfeldolgozó berendezések árainak emelkedése, ami hardverhiányt idéz elő.

Ez a fizikai korlát különösen a felzárkózó és közepesen fejlett régiók, például Közép-Európa számára jelent stratégiai kérdést.

A Világbank előrejelzése szerint az MI alkalmazása 2035-re akár 12 százalékkal is növelheti egy olyan regionális gazdaság, mint Lengyelország gazdasági teljesítményét, ami megteremtheti az érdemi felzárkózás lehetőségét a világ leggazdagabb államaihoz. Ez a modellváltás azonban jelenleg az alacsony bérköltségekre építő korábbi versenyelőnyök eltűnését és a működési kiadások emelkedését vonja maga után.

A sikeres átállás feltétele a technológia által kínált termelékenységnövekedés gyors integrálása, valamint a célzott külföldi befektetések vonzása, amit egyelőre az energia- és az infrastruktúrabeli hiányosságok korlátoznak. A lengyel gazdaság esetében például a 12 százalékos növekedési cél elérésének legfőbb akadályát az energia-infrastruktúra szénfüggősége jelenti. Ez a tényező uniós összevetésben is rendkívül drágává teszi a villamos energiát, ami közvetlenül gátolja az energiaigényes technológiai ambíciók megvalósítását.

Fotó: Dreamstime

Kapcsolódó: