Tizenöt évvel a sorkötelezettség felfüggesztése után Németország ismét a kötelező katonai szolgálat visszaállításán gondolkodik, aminek a hátterében a Bundeswehr súlyos létszámhiánya áll. Az új önkéntestoborzási rendszer első eredményei messze elmaradtak a várakozásoktól: a közel 300 ezer megkeresett fiatalból eddig mindössze 530-an vállaltak szolgálatot.

Az ukrajnai háború előtt a legtöbb európai ország úgy gondolta, hogy (köszönhetően elsősorban az amerikai védőernyőnek) elegendő egy viszonylag kis létszámú, professzionális hadsereg, amit modern technológiával szerelnek fel. Az elmúlt évek azonban teljesen felülírták ezt a megközelítést. A NATO, legalábbis annak keleti szárnya, jelenleg egy nagy intenzitású, hosszú ideig tartó európai konfliktus lehetőségére készül, amihez azonban rengeteg katonára van szüksége.

Németország, amely a második világháború utáni pacifista külpolitikáját sutba dobva agresszív fegyverkezésbe és haderőfejlesztésbe kezdett, immár évek óta küzd a Bundeswehr létszámfeltöltési problémáival. A kötelező katonai szolgálatot 2011-ben törölték el, azóta önkéntes alapon igyekeznek a hadseregbe csábítani a fiatalokat – a lehető leggyengébb eredménnyel. Idén januártól – Friedrich Merz kancellár és Boris Pistorius védelmi miniszter felváltva lebegteti a kötelező katonaság visszaállításának a lehetőségét – némileg bekeményített a vezetés, ugyanis a 18 és 25 év közötti férfiak számára kötelezővé tették a katonai alkalmassági vizsgálatot, valamint egy szolgálati hajlandóságot vizsgáló kérdőív kitöltését.

Az eredmény azonban egy újabb csúfos kudarc lett, mivel a közel 300 ezer kiküldött kérdőívből 96 százaléknyi érkezett vissza, ami (lévén kötelező volt) annyira nem adott okot az örömre. Azt, hogy a válaszok elsöprő többsége elutasító, a megszólítottak fizikai és mentális állapota pedig finoman szólva is megkérdőjelezhető volt, jól jelzi: mindössze 1500 alkalmassági vizsgálatot tudtak elindítani, ebből is csupán 530 fiatal vállalt tényleges katonai szolgálatot.

Ez valóban katasztrofális eredményként értelmezhető, főleg, ha összevetjük a Bundeswehr céljaival. A német hadseregnek jelenleg körülbelül 184 ezer aktív katonája van, és a hivatalos cél 2035-re 255–270 ezer fő, ami közel 40 százalékos bővülést jelentene. Boris Pistorius azonban ennél is tovább ment, és a NATO új haderőtervei alapján már egy 460 ezres teljes katonai állománnyal számol, amelyből mintegy 200 ezer tartalékos lenne. Ez nem mást jelentene, mint hogy Németország néhány év alatt újjáépítené a hidegháború utáni időszakban megszüntetett mozgósítási képességeit. Látva az eddigi eredményeket, a terv több mint merész.

Ha nem megy szép szóval…

A német kormány jelenlegi álláspontja szerint, ha az önkéntes rendszer nem működik (márpedig nem működik), akkor jövőre a kabinetnek és a törvényhozásnak döntenie kell a sorkötelezettség visszaállításáról. A jelenleg életben lévő törvény már elő is készítette a terepet a lehetőségnek, amikor kimondja, hogy amennyiben a kitűzött létszámcélok nem teljesülnek, bevezethető az úgynevezett „szükség szerinti kötelező szolgálat” (Bedarfswehrpflicht), vagyis az állam „kényszerítő jelleggel” hívhat be fiatalokat sorkatonai szolgálatra, amely 6-tól 23 hónapig terjedhet. Ennek az életbe léptetéséhez ugyan a Bundestagnak egy külön törvény elfogadásával kell döntenie, de a jelenlegi szabályozásból világosan leszűrhető, hogy a jogi kereteket máris létrehozták arra az időpontra, amikor a törvényhozás egy protokolláris gombnyomással aktiválja azt.

A probléma gyökere szinte már közhelyszámba megy: a demográfiai hanyatlás Németországot ugyanúgy sújtja, mint a többi európai államot, vagyis eleve kevesebb fiatalból kellene feltöltenie a hidegháborús létszámot. Ennél azonban van egy sokkal prózaibb ok: a fiatalok elsöprő többsége nem tud azonosulni az ötlettel, hogy Németország ismét Európa központi fegyveres hatalmává váljon, azzal pedig végképp nem, hogy mindezt egy Oroszország elleni háború miatt tegye. A Menjen Merz a frontra! rigmus állandóvá vált a fiatalok háború és sorkatonaság elleni tüntetésein, amelyek egyébként egyre szélesebb társadalmi támogatottságot élveznek. A mai húszéves generáció jelentős része ráadásul egy olyan Európában nőtt fel, ahol a háború évtizedeken át elképzelhetetlennek tűnt. Egy professzionális katonai életpálya ezért sokak számára kevésbé vonzó, mint a civil karrier.

Persze nem Németország az egyetlen, amely újragondolja a sorkötelezettséget, az elmúlt években több állam is részben visszahozta vagy kibővítette a kötelező katonai szolgálatot, illetve megerősítette a tartalékos rendszereit. Az indok mindenhol ugyanaz: a romló biztonsági környezet és a professzionális hadseregek toborzási nehézségei. Ha Berlin is erre az útra lép, annak különös súlya lesz, hiszen Európa legnagyobb gazdaságáról, a NATO európai pillérének immár és újra meghatározó országáról van szó.

***

Kapcsolódó

Fotó: Dreamstime