A Bruegel intézet friss elemzése arról számol be, hogy 1980 és 2024 között az Európai Unió jelenlegi országaiban közel 832 milliárd eurónyi közvetlen kár keletkezett időjárási katasztrófák miatt, ráadásul ennek a hatalmas összegnek a negyede az utolsó négy évre koncentrálódott. A gazdaságkutatók ma már az egyes esetek egyedi kiadásai helyett azt a dominóeffektust vizsgálják, ahogyan a csapások a gyárleállásokon, a hitelminősítéseken és az adóbevétel-kieséseken keresztül gyűrűznek tovább, átírva a kontinens amúgy sem rózsás növekedési kilátásait a 2030-as évekre.

A kár megsokszorozódik

Amikor ugyanis egy árvíz elönt egy gyárat, az nem csak az adott üzemnek jelent anyagi kárt, mivel a mai gazdaság szereplői ezer szállal kapcsolódnak egymáshoz. Intő példa erre

a 2023-as szlovéniai árvíz, amely az ország GDP-je 16 százalékának megfelelő nagyságú kárt okozott.

Az akkori katasztrófa ráadásul megszakította az ott áthaladó autóipari beszállítói láncokat, így az olyan óriáscégek, mint a Volkswagen is leállították a több ezer kilométerrel arrébb lévő gyáraikat. Az ilyen közvetett veszteség miatt az eredeti kár akár az ötszörösére is növekedhet.

Elszívó hatások

A közvetlen károk mellett létezik egy kevésbé feltűnő, de rendkívül veszélyes időbeli hatás is: az Európai Központi Banknak a tavaly nyári hőségek idején született kutatása szerint egy hőhullám azonnali gazdasági hatása egy régióban körülbelül 1 százalékos visszaesést jelent, két évvel később azonban ez a szám 1,5 százalékra nő. A vállalatok ugyanis a hőség után a jövőbeli növekedés helyett a túlélésre összpontosítva a klímavédelemre és az alkalmazkodásra kénytelenek költeni. Ebből alakul ki az állami-klíma adósságspirál, melyben a katasztrófák csökkentik az adóbevételeket, növelik az újjáépítések költségét, ez pedig rontja az államok hitelminősítését, drágítja a finanszírozást és elszívja a pénzt a jövőbeli megelőző beruházások elől.

Mire készüljön Európa?

A most futó modellek szerint a következő évtized sokkal rosszabb lesz, ahogy a felmelegedés globális átlaga megközelíti a 2 fokot.

A halmozódó katasztrófák 4,7, a globális ellátási láncok zavarai pedig további 1,8 százalékkal vethetik vissza Európa éves GDP-jét 2030-ig.

Egy a 2015–2018-as nagy aszályhoz hasonló esemény megismétlődése az EU összesített GDP-jének több mint 5 százalékát emésztené fel. Sőt, egy 25 évente egyszer előforduló súlyos aszály a teljes európai gazdasági kibocsátás közel 15 százalékát sodorhatja veszélybe.

Az Allianz Trade pár hete közzétett elemzése alapján a hősokknak, az aszályoknak, az árvizeknek, illetve az erdőtűzeknek leginkább kitett országokban a kumulált GDP-veszteség 2030-ig elérheti az 5-7 százalékot. Ez Franciaországnak 209 milliárd, Olaszországnak 128 milliárd, Németországnak 114 milliárd, Spanyolországnak pedig 104 milliárd euró kiesést jelenthet.

Mely ágazatok a leginkább érintettek?

A kockázatok bizonyos szektorokban már most érezhetők: a mezőgazdaság a legkiszolgáltatottabb, mivel a hozamok a 90-es évek óta stagnálnak a klímaváltozás miatt, a 2022-es aszály idején pedig a leginkább sújtott régiókban a termés 15–30 százalékkal esett vissza az előző öt év átlagához képest. Az energiaszektor sebezhetősége is komoly, hiszen Franciaországban 2019-ben és 2022-ben is korlátozni kellett az atomerőművek teljesítményét, mert a folyók vízszintje túl alacsony, a hőmérséklete pedig túl magas volt a hűtéshez. Eközben

minden egyfokos melegedéssel az áramigény körülbelül 1,2 százalékkal nő a légkondicionálás miatt, ami a villamosenergia-piacon áremelkedéshez és ellátási zavarokhoz vezethet.

A humán tényező is fontos: a fizikai munkát végzők termelékenysége 30 fok felett minden további egy Celsius-fokkal körülbelül 3 százalékkal csökken. Végül minden probléma az államháztartásba gyűrűzik be: a klímakárok miatti éves adóbevétel-kiesés Franciaországban elérheti az 1,8, Olaszországban és Spanyolországban az 1,3 százalékot, a költségvetési hiányok pedig átlagosan a GDP 0,5 százalékával romolhatnak évente, folyamatosan a maastrichti kritériumok megsértésének szélén tartva a déli államokat.

Covid vs. klímaválság

A Covid-válság 2020-ban egyetlen év alatt körülbelül 6 százalékkal zsugorította az eurózóna GDP-jét, ami egy V alakú sokk volt, igen gyors, közel 6 százalékos 2021-es visszapattanással. A klímakár nagyságrendileg hasonló tartományban mozog – az említett 5-7 százalékos kumulált veszteség nem esik messze a járványétól –, a döntő különbség viszont az, hogy ez a hatás elnyújtva, évről évre halmozódva jelentkezik, automatikus felívelés nélkül. Hiszen

egy elárasztott gyárat újra lehet építeni, de a tartósan alacsonyabb mezőgazdasági terméshozamot vagy az instabil energiarendszert nem lehet állami segélycsomagokkal gyorsan meggyógyítani.

A jelenlegi rendszerben ráadásul nincsenek jó megoldások a károk finanszírozására. Európában a klímakárok mindössze körülbelül negyedét fedezi magánbiztosítás, a többit az államok állják végső, amolyan szükséghelyzeti biztosítóként. Az eseti tűzoltás teljesen fenntarthatatlan, helyette közös uniós kockázatmegosztásra, a magánbiztosítások kötelező bővítésére, valamint a megelőző, magas megtérülésű alkalmazkodási beruházások finanszírozására van szükség, hogy a katasztrófák ne torkolljanak költségvetési összeomlásba.

Kapcsolódó:

Borítókép: Chat GPT