Az autonóm eszközök korszaka már a víz alatti hadviselést is elérte: Oroszország a repülőgép-hordozók elleni drónrajokban gondolkodik, az Egyesült Államok és szövetségesei szintén gyorsítják a pilóta nélküli tengeri rendszerek fejlesztését.

Az orosz Vzgljad cikke abból indul ki, hogy az amerikai repülőgép-hordozó csapásmérő csoport a világ egyik legvédettebb katonai célpontja. A szovjet haditengerészet korábbi számításai szerint a 80-as években egy ilyen kötelék semlegesítéséhez három rakétahordozó repülőezredre lett volna szükség, ezredenként 30 Tu–16, később Tu–22M3 géppel, ám a becsült veszteség a repülők 80 százalékát is elérhette volna, a siker esélyét viszont csak 55 százalékra tették.

A víz alatti támadás sem egyszerűbb, hiszen ha át is jutna egy tengeralattjáró a hordozókötelék védelmén, majd torpedótámadást indítana, utána aligha tudna elmenekülni. A Vzgljad cikkéből azonban kiderül, hogy ezért lehet érdekes a víz alatti drónraj, hiszen ezzel több kisebb, személyzet nélküli eszköz különböző irányból közelítené meg a köteléket, így túlterhelhetné annak tengeralattjáró-elhárító védelmét.

Mit mondanak az oroszok?

Az írás kiindulópontja Andrej Baranov, a Rubin tervezőiroda vezérigazgató-helyettesének a nyilatkozata volt, amely szerint cége és

az Egyesült Hajóépítő Vállalat egy olyan technológián dolgozik, amelyben mesterséges intelligencia hangolná össze a víz alatti eszközök mozgását – a lap szerint egy ilyen raj 10–100 drónból állhatna.

Ez persze nem egy kész orosz csodafegyver, egyelőre csupán koncepcióról van szó, működő rendszer és kiforrott alkalmazási stratégia nélkül. A felvetés mégis fontos, mert illeszkedik a mostani háborúkban látott mintákhoz: az olcsóbb, személyzet nélküli eszközök akkor is komoly nyomást gyakorolhatnak, ha egyenként gyengébbek a hagyományos fegyverrendszereknél.

A Rubin már mutatott víz alatti eszközöket

A Rubin korábban is bemutatott autonóm víz alatti járműveket, például az Argus–D-t, amely szenzorokat vagy tengerfenéki mérőberendezéseket tud telepíteni. Körülbelül 20 órás az üzemideje, 1 kilométer mélyre merülhet, sőt a későbbi változatok 3-ra is lemehetnek.

Bár az Argus–D nem támadó drón, jól mutatja, hogy milyen irányban fejlődik a technológia: az eszköz 8,9 méter hosszú, körülbelül 5,5 tonnás, akadályelkerülő rendszerrel, szonárokkal és navigációs berendezésekkel szerelték fel, ezenkívül egy szabványos 40 lábas, azaz kb. 12 méteres konténerben szállítható. A Rubin az Argus családot víz alatti olaj- és gázmezők fejlesztéséhez, illetve víz alatti infrastruktúra védelméhez is felhasználhatónak tartja.

Az amerikaiak is ebbe az irányba tartanak

A víz alatti autonóm eszközökben nem csak az oroszok gondolkodnak, a Reuters azt írja, hogy az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Ausztrália az AUKUS keretében szintén pilóta nélküli víz alatti járművek fejlesztését indította el, sőt akár már jövőre be is indulhatnak a szállítások. A program célja a felderítési, a csapásmérő, a tengeralattjáró-elhárító, a felszíni célok elleni és az elektronikai hadviselési képességek erősítése.

Emellett a dél-koreai Hanwha és az amerikai Vatn Systems is ilyen drónokat fejleszt az amerikai haditengerészet számára. A Reuters szerint ezek körülbelül 75 ezer dolláros, torpedóformájú eszközök lehetnek, amelyek felderítésre vagy csapásmérésre is alkalmasak, ami azt mutatja, hogy a nagy, drága rendszerek mellett immár nagyobb szerepet kapnak az olcsóbb, gyorsabban gyártható autonóm eszközök.

Hogyan védjük a vízi és energetikai rendszereket?

Magyarországnak is megvan a vízi és energetikai sérülékenysége, hiszen a hidak, a folyami áruszállítás, az üzemanyag-logisztika, a vízművek, a Pakshoz kapcsolódó rendszerek és a regionális energia-infrastruktúra esetében a hagyományos védelem kevés lehet az olcsó autonóm eszközök bevetése során. A kérdés ezért az, hogyan lehet a folyami és energetikai infrastruktúrát olcsóbb szenzorokkal, gyors felderítéssel, redundáns működéssel és helyreállítási stratégiákkal ellenállóbbá tenni.

A védekezés súlypontját ezért a korai észlelésre, az olcsó szenzorhálózatokra, a gyors helyzetértékelésre és a helyreállítási képességre kell helyezni. Hazánk iparpolitikai lehetősége lehet a vízi szenzortechnikának, az autonóm felderítésnek, a folyami infrastruktúra monitoringjának, a kritikus létesítmények védelmi digitalizációjának és a NATO-kompatibilis adatfeldolgozó rendszereknek a fejlesztése.

Foto: Rubin

Kapcsolódó: