A lítium, a kobalt és a nikkel ára felpattant a 2024–2025-ös mélypontokról, ami elsősorban a bányavállalatok fegyelmezettségéből adódott – írja a Reuters anyaga. A Kongói Demokratikus Köztársaság tavaly február óta korlátozza a kobaltexportot, Indonézia kvótákkal fékezi a nikkelbányászatot, Kínában pedig felfüggesztették a hatalmas Csienhsziavo lítiumbánya működését. A szűkülő kínálat miatt a lítiumkarbonát ára a múlt év közepe óta közel háromszorosára nőtt.

Ez a drágulás viszont egyes hálózati tárolóprojekteknél a nyereségküszöböt súrolja, ami magában hordozza a keresletrombolás kockázatát.

Törésvonalak és regionális különbségek

Az alapanyagok drágulnak, az elektromos járművek (EV) iránti igény pedig korántsem egyenletes.

Bár a lítiumion-akkumulátorok globális kereslete tavaly már a hatszorosa volt a 2020-as szintnek, és az autószektor adja a 70 százalékát, az EV-értékesítés az idén mégis jelentősen lelassult.

Emögött komoly földrajzi különbségek találhatók. Észak-Amerikában az adókedvezmények szeptemberi megszűnése miatt 25 százalékkal estek vissza az eladások, ahogy Kínában is 15 százalékos zsugorodás látható. Ezzel szemben Európában 26 százalékos növekedést mértek, a világ többi részén tapasztalható 89 százalékos bővülés pedig a kínai export erőteljes nyomulását tükrözi.

Az új növekedési motor

Az autóipar mellett felnőtt egy önálló keresleti szegmens is, a hálózati energiatárolás, amely alágazat öt év alatt több mint a hússzorosára bővült, Kína például a következő évig 180 gigawattra tervezi duplázni a tárolókapacitását. Ez a terület egyelőre szinte kizárólag lítium-vas-foszfát (LFP-) akkumulátorokat használ, amelyek nem tartalmaznak sem kobaltot, sem nikkelt. Az LFP mára az EV-akkumulátorpiac felét meghódította, ám a nyugati autógyártók vonakodnak elköteleződni a kínai dominanciájú technológia mellett. Ráadásul

a nátriumion-akkumulátorok közelgő érkezése pár éven belül újraoszthatja a lapokat.

A kobalt és a nikkel járművekben való átlagos felhasználása stagnál, a lítiumé viszont áprilisban 7 százalékkal nőtt.

Magyarországi kilátások

A globális folyamatok közvetlen hatással vannak a hazai gazdaságra, egyfelől az európai EV-piac 26 százalékos növekedése kifejezetten kedvez a jelentős beszállítói és összeszerelő kapacitásokkal ellátott magyarországi gyártóbázisnak, másfelől az LFP-kémia technológiai dominanciája komoly kockázatot hordoz. Mivel

ez a technológia alapvetően kínai fejlesztésű és irányítású, fennáll a veszélye annak, hogy a hazai akkumulátorgyártás tartósan alacsonyabb hozzáadott értékű, licencfüggő pozícióban ragad, a valódi innováció viszont Kínában, esetleg Koreában marad.

A nyugati autógyártók LFP-vel kapcsolatos óvatossága ugyanakkor esélyt is adhat, ha ugyanis Európa saját, kevésbé Kína-függő akkumulátorkémiai alternatívákat próbál felépíteni, abban a magyarországi gyárkapacitások stratégiai szerephez juthatnak.

Az összeszerelésen túl

A nyersanyagárak megugrása, főleg a lítium árának közel háromszoros emelkedése költségkockázatot jelent a hazai gyártóláncra nézve. Ha ugyanis a magas árak miatt világszerte beragadnak a projektek, a beruházások megtérülési számításai könnyen felborulhatnak. Mindez azt jelzi, hogy a magyar iparpolitika nem alapozhat kizárólag a gyártási kapacitások bővítésére. A középtávú versenyképesség kulcsa a technológiai szuverenitás elérése és a beszállítói lánc mélyítése lesz, különösen a kevésbé Kína-függő akkumulátorkémiák és a teljesítményelektronika területén.

Kapcsolódó:

Borítókép: Chat GPT