Kazahsztán csökkentené a kitettségét az orosz olajútvonalaknak, de ez a folyamat lassú és drága. A Kaszpi folyosó menekülő út lehet, a kínai kapcsolat pedig lehetőség és kockázat. Asztana mozgástere ezért ma azon múlik, milyen gyorsan épülnek ki a Moszkvát elkerülő kapacitások.

Kazahsztán az eurázsiai közlekedési és energiaviták egyik fontos szereplője, és mivel az ország jelentős olajexportőr és a Kína–Európa közötti szárazföldi kereskedelem egyik kulcsterülete, ezért az útvonalak kérdése közvetlenül érinti a gazdasági önállóságát.

A kazah gazdaság sebezhetőségét jól mutatják a számok: 2024-ben 87,7 millió tonna kőolajat termelt, ebből 68,6 milliót exportált, amelynek a döntő része orosz infrastruktúrán keresztül hagyta el az országot. Vagyis ez azt jelenti, hogy Asztana energiapolitikai értelemben erősen kötődik Moszkvához.

Az orosz vezeték a fő sebezhetőség

A legfontosabb útvonal a Kaszpi-tengeri Csővezeték-konzorcium (CPC) vezetéke, amely 2024-ben 54,9 millió tonna kazah olajat vitt Novorosszijszk felé, míg az Atyrau–Szamara-útvonal további 8,8 milliót kapcsolt az orosz rendszerhez, vagyis az ország sebezhetősége több oldalról jelentkezik. Ez békeidőben is megnöveli Moszkva lehetőségeit, háborús környezetben pedig még nagyobb kockázattá válik.

Az ukrajnai háború ezt a problémát még inkább felnagyította, miután tavaly februárban dróntámadás érte a CPC-hez tartozó Kropotkinszkaja szivattyúállomást Oroszország déli részén, ami miatt a kazah olaj világpiacra juttatása is kockázatossá vált, mivel a javításokat akkor két hónaposra becsülték. Novemberben újabb támadások zavarták meg a novorosszijszki térséget: előbb a CPC fekete-tengeri terminálja függesztette fel ideiglenesen a rakodást egy dróntámadás után, majd 29-én egy tengeri drón rongálta meg a Juzsnaja Ozerejevka terminál egyik tankerbetöltő bójáját, az SPM–2-t. Mivel a CPC a kazah olajexport mintegy 80 százalékát biztosítja, egy oroszországi katonai kockázat azonnal kihat Kazahsztán exportbiztonságára. A támadás után a vezeték csak korlátozott kapacitással működött, sőt a Reuters szerint a helyreállás december közepéig is elhúzódhatott.

A Kaszpi útvonal kis kapacitású, de stratégiai jelentőségű

Kazahsztán számára a Kaszpi irány azért fontos, mert Törökország és Európa felé nyújt összeköttetést, csakhogy a gond az, hogy ezek az alternatívák ma még jóval alacsonyabb kapacitásúak az orosz útvonalaknál. 2024-ben az Atasu–Alashankou-vezeték 1,2 millió tonna kazah olajat vitt Kína felé, az Aktau–Baku pedig 3,6 milliót.

A Baku–Tbiliszi–Ceyhan-vezeték stratégiai jelentősége nagy, de rövid távon nem tudja kiváltani az orosz tranzitot. A kazah olajból 2024-ben csak 1,4 millió tonna áramlott át ezen az útvonalon, ami jól mutatja, hogy az irányváltás politikailag indokolt, a fizikai kapacitás viszont korlátozott.

A középső folyosó felértékelődése ezért a logisztikán túl szuverenitási kérdés is, azaz minél több út vezet a Kaszpi-tengeren, Bakun és Törökországon keresztül Európa felé, annál kisebb lesz Moszkva hatása a tranzitra, és ezzel Kazahsztán fokozatosan növelheti a mozgásterét.

Kína lehetőség és kitettség is

Kazahsztán szerepe Kínában is felértékelődött, mivel az a Hormuzi- és a Malaka-szoros kockázatai miatt nagyobb jelentőséget tulajdonít a szárazföldi energia- és árufolyosóknak, ezért Kazahsztán a kínai ellátásbiztonság egyik szárazföldi csatornája lehet.

A kínai irány ugyanakkor egyelőre kérdéses, mivel az Ataszu–Alasankou-vezeték névleges kapacitása évi 20 millió tonna, ami azt jelenti, hogy komoly fejlesztéseket igényel annak érdekében, hogy stratégiai alternatívává váljon. Csakhogy mindez pénzt, időt és politikai megállapodásokat igényel.

Ez Asztana fő dilemmája, hiszen a Baku felé vezető Kaszpi útvonal lassan bővíthető, a kínai irány pedig növelheti az ország keleti függését. Kazahsztán ezért az exportútvonalak keresése helyett azt próbálja eldönteni, hogyan őrizheti meg az önállóságát az orosz háborús kockázatok és a kínai infrastruktúra-építés között.

Foto: Dreamstime

Kapcsolódó: