A német kormánykoalíció által elfogadott, harmincnégy pontból álló átfogó gazdaságélénkítő csomag kísérletet tesz arra, hogy a jövő évre átlendítse az országot az egy százalékos növekedési küszöbön.
A reformcsomag időzítése a romló makrogazdasági kilátások következménye. A német kormányzat áprilisban kénytelen volt a korábbi várakozásokhoz képest a felére, mindössze 0,5 százalékra visszavágni az idei évre vonatkozó GDP-növekedési előrejelzését, míg a jövő évi bővülést csupán 0,9-re becsülik. Ebben a nyomott konjunkturális környezetben a csomag legnagyobb újdonsága az, hogy a hónapok óta belső vitákkal terhelt kormánykoalíció egyáltalán képes volt megegyezésre jutni és cselekvőképességet demonstrálni. A pénzügyi piacok és a befektetők reakciója is elsősorban ennek az újonnan felmutatott, egységes gazdaságpolitikai iránynak szólt, nem pedig a konkrét szakpolitikai elemek azonnali átütő erejének. Míg a vállalati szektor kitörő örömmel fogadta az irányváltást, a szakszervezeti oldal azonnal a munkavállalói jogok csorbítását és a rugalmasítási tervek veszélyeit hangsúlyozta.
A tehercsökkentés álcája
A csomag leginkább kommunikált pillére az szja-terhek mérséklése, ami papíron évente mintegy tízmilliárd eurós tehermentesítést ígér a lakosságnak.
A célcsoportot hivatalosan az alacsonyabb és közepes jövedelműek, valamint a gyermekes családok jelentik, azonban a valós gazdasági hatás meglehetősen alacsony.
A Handelsblatt elemzése a reformot szemfényvesztésnek nevezi, a számítások szerint ugyanis egy évi hetvenezer eurót kereső egyedülálló munkavállaló mindössze 210 euróval visz haza többet egy teljes év alatt, ami havi szinten elhanyagolható, 17,5 eurós többletet jelent. Az alacsonyabb jövedelmi sávokban ez az előny még tovább zsugorodik, hiszen egy ötvenezer eurós jövedelemmel rendelkező dolgozó éves szinten csupán 178 euró nyereséget könyvelhet el.
A családoknak szánt nagyobb összegű könnyítések ráadásul nagyrészt nem is a jelenlegi adórendszer átalakításából erednek, hanem a gyermekek után járó támogatások olyan kötelező emeléséből, amelyeket a jogszabályok alapján a kormánynak az új csomagtól függetlenül is végre kellett volna hajtania.
A lakosság gazdasági helyzetét tovább rontja, hogy a kormányzat nem kezeli az infláció okozta rejtett adóemelkedést. Mivel a tervek szerint sem jövőre, sem 2028-ban nem igazítják kellő mértékben az adósávokat a bérek emelkedéséhez, a dolgozók hiába keresnek papíron többet, automatikusan magasabb adókulcsba esnek majd, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy bizonyos csoportok a jövőben ugyan kapnak fizetésemelést, a valóságban mégis kevesebb a bevételük a magasabb adóteher miatt. Az alapvető problémákat súlyosbítja, hogy a reform nem teszi kifizetődővé a túlórázást vagy a pluszmunkát, ha ugyanis valaki a rendes munkaidején felül többet dolgozik, a pluszban megkeresett pénzéből az állam egyre nagyobb arányt von el.
Munkaerőpiaci szigorítások
A reformcsomag talán legfontosabb mondanivalója az, hogy Németország a gazdasági stagnálás kényszerítő ereje alatt kénytelen volt adócsökkentésbe csomagolt szigorításokat tenni. A telefonos táppénz eltörlése és a szociális juttatások szigorítása annak a beismerése, hogy ezek a túlzott engedmények súlyosan rontották a versenyképességet és a munkaerőpiaci aktivitást, aminek orvoslására a berlini vezetés komoly megszorításokra szánta el magát:
a betegszabadság első napjától kezdve kötelezővé teszik a személyes orvosi igazolást, szélesítik a határozott idejű foglalkoztatás jogi lehetőségeit, valamintlazítják a legjobban kereső munkavállalókra vonatkozó felmondási szabályokat, ezzel is érdemben rugalmasabbá téve a munkaerőpiacot.
Ezek a kínálatoldali lépések a bürokrácia csökkentésével párosulnak: a kormány ígérete szerint a közigazgatásban átfogó szervezeti átalakítások és digitalizáció révén mérsékli a terheket, emellett pedig eltörli azokat a nemzeti szintű, kizárólag a hazai bürokrácia által megkövetelt vállalati jelentéstételi kötelezettségeket, amelyeket sem alkotmányos, sem európai uniós előírás nem tesz feltétlenül szükségessé. A nagy ellátórendszerek stabilitása és a nyugdíjrendszer fenntarthatósága érdekében pedig egy szakértői bizottság korábbi ajánlásainak törvényi átültetését is napirendre vették.
A tüneti kezelés korlátai
Hiába a politikai konszenzus és a letett intézkedéscsomag, a német kormány túlságosan elveszik az apró részintézkedések tengerében, a növekedést valóban beindító, átütő erejű és rendszerszintű lépések azonban még mindig hiányoznak. A német versenyképességi válság ugyanis alapvetően nem olyan természetű, amelyet néhány száz eurós éves adókönnyítéssel vagy pontszerű közigazgatási korrekciókkal véglegesen meg lehetne oldani.
A csomag szinte teljesen érintetlenül hagyja azokat a mélyebb problémákat, amelyek az ország gazdasági modelljét évek óta hátráltatják.
Egyszerre szorítja a német gazdaságot a tartósan magas energiaárak sokkja, a túlzott szabályozási terhek súlya, ezenkívül a rendkívül gyenge beruházási dinamika, továbbá a demográfiai okokból fakadó krónikus munkaerőhiány, az ipari termelés folyamatos és trendszerű visszaesése, valamint az amerikai–kínai iparpolitikai verseny. A régi német növekedési modell, amely az évtizedek során az olcsó energiára, az erős exportpiacokra, az erőteljes ipari bázisra és a kiszámítható nemzetközi kereskedelemre épült, a jelenlegi formájában működésképtelenné vált. A most bejelentett berlini intézkedések azonban csak tüneteket képesek enyhíteni, de nem vetik meg egy modern, az új globális rendhez alkalmazkodó növekedési modell stabil alapjait.
Made in Germany
A program világossá teszi, hogy Berlin a jövőben az eddiginél aktívabb költségvetési, munkaerőpiaci és iparpolitikai eszközökkel fog harcolni az ipari pozícióinak és ellátási láncainak megőrzéséért. A hazai piac védelme és a megrendült befektetői bizalom helyreállítása érdekében a kormány szövetségi szinten tiltja meg a nagy ingatlankezelő vállalatok tartományi szintű államosítását, véget vetve a korábbi évek bizonytalanságot szülő politikai vitáinak. Az elvándorló tőke pótlására és a magántőke bevonzására pedig egy új, úgynevezett stratégiai befektetési alapot hoznak létre. Kiemelt állami fókusz és célzott támogatás irányul a jövő gazdaságát meghatározó technológiáira: az akkumulátorgyártásra, a globális kitettségű félvezetőiparra, az önvezető járművek fejlesztésére, valamint a mesterséges intelligenciára.
Ez valójában egy megkésett válasz az amerikai Inflation Reduction Act és a kínai Made in China 2025 programokra.
A legfontosabb külgazdasági üzenetet azonban egyértelműen a csomag kereskedelempolitikai része hordozza magában. A német vezetés immár nyíltan, minden korábbi fenntartását félretéve, teljes mellszélességgel beállt az európai uniós szubvenció- és dömpingellenes intézkedések mögé, amivel Berlin hivatalos kormányzati szinten is csatlakozott ahhoz a keményvonalas védővám-politikához, amely a keleti, elsősorban ázsiai ipari kapacitások európai térnyerését hivatott megfékezni.
Fotó: Wikimedia Commons
