Kuba olyan gazdasági nyitás előtt áll, ami néhány éve elképzelhetetlennek tűnt. A Kubai Kommunista Párt ugyanis egy 176 intézkedésből álló gazdasági csomagot hagyott jóvá, amely szélesebb teret ad a magánvállalkozásoknak, megkönnyíti a külföldi tőke bevonását, valamint részben piaci logikára állítaná át az állami vállalatok működését.
A lépés történelmi jelentőségű, mert szigetország gazdasága 1961 óta az állami, központilag irányított kommunista modellre épült. Most viszont a kormány a rendszer több alapvető elemét is rugalmasabbá tenné, ezzel elindítva a privatizációs folyamatokat.
A fordulat hátterében Kuba mély gazdasági válsága áll. Az eleve erősen szankcionált országot a koronavírus-járvány miatt a turizmus visszaesése, az energiaellátási gondok és az orosz–ukrán háború egyszerre „ütötték meg”. Az utóbbi azért, mert Havanna korábban számíthatott Moszkva gazdasági és energetikai támogatására, ám annak figyelmét és erőforrásait ma már nagyrészt a háború köti le.
Kuba így súlyos energiahiánnyal, magas inflációval, élelmiszer- és gyógyszerhiánnyal, valamint tartósan visszaeső termeléssel küzd. Az ország devizabevételei az elmúlt években mintegy 30 százalékkal estek, a mezőgazdaság, az állattenyésztés és a bányászat teljesítménye öt év alatt 53,4, a feldolgozóiparé pedig 23 százalékkal csökkent.
Az utóbbi évtizedben ráadásul az országot a lakosság ötöde elhagyta.
A gazdaság erősen importfüggő, a turizmus a már említett Covid óta nem tért vissza a korábbi mértékére, az amerikai szankciók pedig tovább szűkítik a mozgásterét.
Így az országban szinte mindennaposak az áramszünetek, az élelmiszer drága, sőt olykor üresek a boltok.
A magánszektor azonban már korábban is egyre fontosabbá vált. Az egyéni vállalkozók száma a 2010-es évek elején megugrott, majd az évtized végére 600 ezer fő körülire emelkedett. Sőt, 2024-ben a magánszektor először előzte meg az államot a kiskereskedelmi értékesítés értékében a forgalom 55 százalékával. Ez azt mutatja, hogy a gazdasági változás részben már megtörtént, csak nem voltak meg a szabályozott keretei. Ennek ellenére az emberek sok alapvető termékhez informális csatornákon keresztül jutottak csak hozzá. A mostani szabályozás ezért a beismerése annak, hogy az állam már nem képes egyedül ellátni a gazdaságot, ezért kénytelen nagyobb szerepet adni a piacnak.
A legérzékenyebb pont a pénzügyi rendszer. A nem állami pénzügyi intézmények megjelenése azért fontos lépés, mert a bankrendszer eddig az állami kontroll egyik központi eszköze volt. Ha azonban a reform működni kezd, az több hitelt és beruházást hozhat, valamint átalakíthatja a vállalati szektort. A kubai cégek számára eddig az egyik legnagyobb akadály éppen az volt, hogy nehezen jutottak tőkéhez és megbízható pénzügyi szolgáltatásokhoz.
A nyitás ezért leginkább a kínai vagy vietnámi típusú piacosításhoz hasonlítható amelynek lényege, hogy az állam nem adja fel a politikai kontrollt, viszont nagyobb teret enged a magánvállalkozásoknak és a külföldi tőkének.
Kína a hetvenes évek végétől fokozatosan engedte be a piacot az állami rendszer mellé, különleges gazdasági övezeteket hozott létre, külföldi beruházásokat vonzott, ami az állami vállalatokat is versenyképesebb működésre kényszerítette. Kuba most ehhez hasonló logikát próbál követni, vagyis a gazdasága túlélése érdekében egy olyan rendszert szeretne kiépíteni, ahol a piac feladata a növekedés és a tőkebevonás megteremtése.
A nyitás külső üzenete is fontos, hiszen a szigetország ezzel azt jelzi a külföldi befektetőknek, hogy kész rugalmasabban kezelni a tulajdont és a vállalkozásokat. Ez különösen a külföldön élő kubaiak számára lehet vonzó, akik eddig gyakran pénzküldéssel támogatták a családjukat, de most akár vállalkozásokba is beszállhatnak. Emellett Kuba abban is bízhat, hogy a piacbarátabb gazdasági irány javíthatja az Egyesült Államokkal való viszonyát, sőt a szankciós nyomás is enyhülhet.
A legnagyobb kérdés az, hogy a reformokból valódi nyitás lesz-e, vagy ez csak egy válságkezelő engedmény.
A karibi ország korábban is tett piacosító lépéseket, majd később visszafogta vagy túlszabályozta azokat. A vállalkozók számára ezért az a lényeges, hogy mennyire lesz kiszámítható a jogi környezet.
A kommunista állam most azt próbálja elérni, hogy a piac segítsen megmenteni azt, amit a központi rendszer már nem tud fenntartani. Ha a reformok valóban működni kezdenek, a kubai gazdaság egyik legnagyobb átalakulása indulhat el a forradalom óta, megmentve ezzel Castro örökségét.
Kép: Dreamstime
