Az amerikai részvénypiac ismét történelmi magasságban jár, mivel az MI-láz néhány technológiai óriás köré gyűjti a globális tőkét. Ennek a kockázata túlmutat a Wall Streeten: az MI-hez fűzött reményekre adatközpontok, chipgyárak és energetikai hálózatok épülnek.

A Deutsche Bank grafikonválogatásának az egyik legerősebb üzenete, hogy az amerikai részvénypiac ismét ritkán látható magas értéket mutat. A Shiller-féle CAPE-ráta az S&P 500 árfolyamát a megelőző tíz év inflációval korrigált átlagos vállalati nyereségéhez viszonyítja, vagyis egyetlen negyedév profitadatai helyett hosszabb ciklust mér. A Multpl aktuális adatai szerint a mutató 41,97-en áll, noha a történelmi átlag 17,39, a medián 16,10, a korábbi csúcs pedig 44,19 volt 1999 decemberében.

A Shiller-féle CAPE-ráta alapján az amerikai részvénypiac ismét történelmi szélsőséget közelít. A mutató nem időzíti a fordulópontot, de jelzi, hogy a magas MI-várakozásokra épülő ciklus sérülékenyebb.

A CAPE nem mutatja meg a piaci fordulópont idejét, de fontos figyelmeztető jel, mivel a nagyon magas értékeltségi szintek után gyakran gyengébb hosszú távú részvénypiaci hozamok következtek, mert a befektetők előre beárazzák a jövőbeli profitok jelentős részét. A mostani helyzet azért érzékeny, mert ez a dotkomkorszakot idéző beárazottság egyszerre találkozik az MI-beruházások gyors felfutásával, a technológiai profit koncentrációjával és az amerikai tőkepiac globális dominanciájával.

A mostani ciklus fizikai infrastruktúrát épít

A korábbi technológiai túlértékeltségi időszakokhoz képest az MI-ciklus egyik sajátossága, hogy a piaci várakozások mögött hatalmas gazdasági beruházások állnak. Adatközpontok, félvezetőkapacitások, szerverparkok, hűtőrendszerek és energiahálózati fejlesztések épülnek a várható mesterségesintelligencia-kereslet kiszolgálására, ami azt jelenti, hogy a tőzsdei árazás és az ipari beruházási ciklus mind szorosabban kapcsolódik össze.

A Reuters által idézett Bridgewater-elemzésben látható, hogy az Alphabet, az Amazon, a Meta és a Microsoft az idén mintegy 650 milliárd dollárt fordíthat MI-infrastruktúrára, szemben a tavalyi 410 milliárddal. Greg Jensen, a Bridgewater társbefektetési igazgatója szerint ez a beruházási hullám veszélyesebb szakasza, mert a számítási kapacitás iránti igény gyorsabban nő, mint amennyit a vállalatok a hagyományos finanszírozási megoldásaikkal kényelmesen kezelni tudnak.

Néhány vállalat működteti a piacot

A másik kockázatot a piaci koncentráció jelenti. Az MI-láz ugyanis nem egyenletesen emeli a teljes részvénypiacot, ehelyett néhány technológiai és félvezetőipari vállalat köré sűríti a befektetői várakozásokat. A Reuters Open Interest összefoglalójában az olvasható, hogy a Magnificent Seven, azaz a hét legnagyobb technológiai cég már az amerikai piac értékének a 33, az MSCI USA indexnek pedig a 37,5 százalékát adja. Ázsiában is hasonló a koncentráció: a Samsung a dél-koreai index körülbelül 20, a TSMC pedig a tajvaninak mintegy 40 százalékát képviseli.

A globális részvénypiacok kitettsége jórészt néhány technológiai és chipipari óriás teljesítményétől függ: a Magnificent Seven az amerikai piac mintegy harmadát, a TSMC pedig a tajvani index 40 százalékát adja, ami az MI- és félvezetőciklus pénzügyi koncentrációját is jelzi.

Ez a szerkezet látszólag erős, hiszen a vezető vállalatok profitabilitása, tőkeereje és technológiai pozíciója valóban kiemelkedő. Csakhogy a sérülékenység ugyanebből fakad, mivel egy széles amerikai index ma sok befektető számára diverzifikált kitettségnek tűnik, a hozam jelentős része pedig néhány vállalat teljesítményétől függ. A Reuters azt írja, hogy az S&P 500 és a Nasdaq értéke főleg attól függ, hogy az MI-vel kapcsolatos várakozások teljesülnek-e.

A korrekció már túlmutatna a tőzsdén

Abban széles körű a piaci és az iparpolitikai egyetértés, hogy az MI hosszú távon fontos technológia lesz, a kockázatot az időzítés és az árazás jelenti: a piac nagyon gyorsan előrehozta a jövőbeli profitokat, noha a beruházások több év alatt térülhetnek csak meg. Ha azonban az MI-alapú bevételek lassabban érkeznek, vagy a cégek kevesebbet költenek mesterséges intelligenciára, akkor a kiigazítás egyszerre érintheti a technológiai részvényeket, a chipek iránti keresletet, az adatközponti beruházásokat és az energetikai fejlesztéseket.

Épp ez különbözteti meg a mostani ciklust a pénzügyi túlértékeltségtől, ugyanis az MI-várakozásokhoz gyárak, adatközpontok, villamosenergia-vásárlási szerződések, hűtési rendszerek és beszállítói kapacitások kapcsolódnak. Emiatt pedig egy esetleges piaci átárazódás részint a befektetők vagyonának az elvesztését okozhatja, részint a beruházások megtérülését, hitelpiaci kockázatokat és ipari kapacitásokat is érinthet.

Európának is számolnia kell vele

Európa és Magyarország szempontjából az amerikai MI-tőzsdei ciklus távolinak tűnhet, de a hatása gyorsan megjelenhet a gazdaságban. Az európai ipar ugyanis függ az amerikai technológiai ciklustól, az ázsiai félvezetőellátástól, a globális tőkeáramlásoktól és a saját energia-infrastruktúrájától. Ha az MI-beruházási hullám tartós marad, az egy jó lehetőség az adatközpontok megépítői, az energetikai fejlesztők és a fejlett ipari beszállítók számára. Ám amennyiben nem igazolódnak be a piaci várakozások, akkor a beruházások üteme, a kockázati tőke és az exportpiaci kereslet gyorsan visszafogottabbá válhat.

A tanulság az, hogy az MI-láz nem csupán technológiai vagy tőzsdei jelenség, a mostani ciklusban a pénzügyi beárazottság, a technológiai dominancia és a fizikai infrastruktúra-építés egyetlen nagy beruházás. A korábbi CAPE-szintek óvatosságra intenek, a koncentráció pedig azt jelzi, hogy a globális piacok immár jórészt néhány technológiai óriás eredményeitől és az MI megtérülési ígéretétől függnek.

Kapcsolódó: