Európa hőségproblémája már közegészségügyi, lakás- és iparpolitikai kérdés. A kontinens gyorsan melegszik, az ingatlanok és a városok jelentős része mérsékelt nyarakra készült, a hűtési piacot pedig főként a kínai gyártók szolgálják ki.

Európa felkészülése a hőségre egyre kevésbé szezonális időjárási ügy. A Financial Times összefoglalója szerint a kontinens több mint kétszer olyan gyorsan melegszik, mint a globális átlag, a mostani hőhullámok pedig a kontinens több országában is 40 Celsius-fok körüli hőmérsékletet hoztak. A hatás már emberéletekben, az egészségügyet érő terhelésben, erdőtüzekben és a városok működési zavaraiban is tetten érhető.

Az FT ábrája azt mutatja, hogy a júniusi hőhullám több európai országban, köztük Magyarországon is megdöntötte a tavaly júniusi hőmérsékleti rekordokat, több helyen már a történelmi csúcsokat közelítve.

A június 20. és 28. közötti hőhullám alatt Franciaországban, Belgiumban és Hollandiában legalább 3700 többlethalálesetet regisztráltak, ebből Franciaországban 2025-öt. Elsősorban az idősebb korosztály volt érintett, de a hőség a kórházakban, iskolákban lévőket, az idősotthonok lakóit és a szabadtéri munkát végzőket sem kímélte. A hőség elleni védekezés így ma már egyre inkább válságkezelési kérdés.

Klímamenedékek és tóvízhűtés: Európa keresi a választ

Az FT európai körképe azt mutatja, hogy a hőséghez való alkalmazkodási megoldások nagyon eltérők:

Spanyolországban és Görögországban klímamenedékekkel, hőségügyi felelős kinevezésével és helyi riasztási rendszerekkel próbálják védeni a lakosságot. Svájc a tavak vízére épülő városi hűtési hálózatokba fektet, Párizs és Berlin ugyanakkor a régi épületállománnyal, a kevés zöldfelülettel és az alacsony légkondicionáló-elterjedettséggel küzd.

Itt jelenik meg a „hűtési szakadék” problémája: a jól szigetelt, árnyékolt vagy hűthető lakásokban élők sokkal kisebb egészségügyi kockázatnak vannak kitéve, mint a rosszul szellőző felső emeleti lakásokban, bérleményekben vagy idősek otthonában lakók. Németországban a háztartások mindössze 6 százalékában van légkondicionáló, pedig a szakértők szerint a kórházakban, az idősotthonokban és a hőségnek igencsak kitett lakásokban szükség lenne rá.

A légkondicionáló piaca geopolitikai jelzés

A hőség elleni védekezés piaci oldala igen érdekes: az Asia Times szerint Kína légkondicionáló-exportja az Európai Unióba az év első felében 3,76 milliárd dollárra nőtt, ami 43,2 százalékos éves bővülés. A hordozható készülékek kivitele több mint 70 százalékkal ugrott, a kereslet pedig főként az olyan kínai gyártóknál jelent meg, mint a Midea, a Haier, a Gree és a Dreame.

Ennek az oka az, hogy az európai háztartások csak körülbelül az ötödének van légkondicionálója, pedig sok lakást egyhébb éghajlati körülményekre terveztek. A régi épületeknél problémát jelent, hogy homlokzati és örökségvédelmi korlátok nehezítik vagy tiltják a kültéri egységek telepítését, a bérbeadók sokszor ellenállnak, kevés a szerelő, a telepítés költsége pedig gyakran meghaladja a gép árát.

Kína gyártási előnye itt is megjelenik

A kínai fölény a teljes gyártási ökoszisztémából fakad: a The Wall Street Journal összefoglalója szerint az ázsiai óriás adja a globális légkondicionáló-export nagyjából 40 százalékát, a már említett Midea, a Haier és a Gree terjeszkedik Franciaországban, Spanyolországban, Németországban és az Egyesült Királyságban. A kínai gyártók ráadásul gyorsan igazodtak az európai igényekhez, a Midea PortaSplit például kifejezetten könnyebb telepítést kínál és az európai városi környezetre készült.

Peking piaci eszközökkel is erősíti a háztartásigép-gyártói méretgazdaságosságát. A Reuters adatai alapján Kína ez évre 62,5 milliárd jüant, vagyis 8,94 milliárd dollárt különített el a fogyasztási cikkek cseréjét támogató program első körére. A nagy háztartási gépeknél 15 százalékos támogatás járhat, legfeljebb 1500 jüan értékig termékenként, ami erősíti a belső keresletet, gyorsítja a termékcserét és stabil gyártói hátteret ad az exporthoz.

Ez Európa számára azért kényelmetlen, mert Brüsszel egyszerre aggódik a kínai túlkapacitás, támogatáspolitika és az ázsiai országtól való függőség miatt, de a hőhullámok idején épp a kínai klímák iránt nő a kereslet.

A hűtés így ugyanabba a kategóriába kerülhet, mint a napelem vagy az akkumulátor: a gyors klímaadaptációhoz olcsó és nagy tömegben elérhető technológia kell, az iparpolitikai önállóság viszont saját gyártási, szerviz- és szabványrendszert igényel.

A hűtés energiakérdés is

A légkondicionálók gyors terjedése egyrészt több áramfogyasztást, másrészt veszélyesebb nyári csúcsokat jelent. Egy Németországra készített esettanulmány szerint, ha a háztartások légkondiellátottsága 19-ről 35 százalékra nőne egy tavaly júliushoz hasonló hőhullámban, az új mobil klímák több mint 12,9 gigawattal emelhetnék a csúcsterhelést. Ez olyan, mintha a legforróbb órákban egyszerre nagyjából 13 nagy erőművi blokk teljesítményére lenne szükség pluszban, kizárólag a lakossági hűtés miatt. Ez az energiaigény nagyjából hat-hét paksi atomerőműnyi beépített teljesítmény, csak itt a folyamatos termelés helyett néhány forró órában jelentkező többletigényről van szó.

A legforróbb városi területeken az extra terhelés elérheti az 5,2 megawattot négyzetkilométerenként, azaz a hőség nem egyenletesen terheli a rendszert: a sűrűn beépített, rosszul szellőző területeken egyidejűleg nő az egészségügyi kockázat és a hálózatra helyezkedő nyomás.

A hűtés ezért nem oldható meg pusztán több készülék vásárlásával, ehelyett árnyékolásra, több fa telepítésére, fehér vagy hővisszaverő tetőkre, hűthető középületekre, lakásfelújításokra, hatékony gépekre, alacsony felmelegedési potenciálú hűtőközegekre és hálózatfejlesztésre van szükség.

Az Asia Times is erre figyelmeztet: a jó hűtési politika csökkenti az igényt ott, ahol lehet, illetve célzottan hűti azokat a területeket, ahol a legnagyobb az egészségügyi kockázat.

Magyar szempontból ez azért fontos, mert Budapest és a nagyobb városok hőszigethatása, a panellakások nyári túlmelegedése, az idősotthonok és kórházak hűtése, valamint az elektromos hálózat nyári csúcsterhelése ugyanannak a problémának a része. Ha Európa késve reagál, akkor a hőségre adott válaszból egy importfüggő piac lesz, ha viszont időben szervezi meg a hűthető várost, a lakásfelújítást és az energiahatékony hűtési piacot, akkor a klímaadaptációs ágazatból iparpolitikai előnyt kovácsolhat.

Kapcsolódó: