A prediction marketek néhány év alatt az egyik leggyorsabban növekvő online piaccá váltak, amely platformokon a sporteseményeken kívül most már választásokra, háborús fordulatokra vagy akár Elon Musk napi posztjainak a számára is lehet fogadni. Júniusban a heti kereskedési volumen először haladta meg a 10 milliárd dollárt, míg egy évvel korábban ennek csak a töredéke volt.
Az utóbbi két évben a prediction marketek (például a Polymarket és a Kalshi) berobbanva a köztudatba elképesztő népszerűségre tettek szert. A növekedésük üzletileg is feltűnő:
a Polymarket januárban vezette be a kereskedési díjakat bizonyos piacokon, majd alig 70 nap alatt több mint 11,2 millió dolláros bevételt gyűjtött.
A heti forgalma közben 1,84 millió dollárra emelkedett, ami jól mutatja, hogy mennyire komoly fogadási platform lett.
A hagyományos fogadóirodák jellemzően sporteseményekre épülnek szigorúbb engedélyezési és fogyasztóvédelmi szabályok mellett, a prediction marketek ezzel szemben sokkal szélesebb terepen mozognak: a politikai, gazdasági és geopolitikai eseményeket is kereskedhető termékké alakítják.
A rendszer lényege, hogy az árak elvileg azt mutatják, hogy a résztvevők mekkora valószínűséget adnak egy esemény bekövetkezésének, vagyis a piac maga árazza be a jövőt.
Ez elsőre hasznos előre jelző eszköznek tűnhet, a gyors növekedése viszont számos kockázatot hoz felszínre. Mivel a terület gyorsan nőtt, a szabályozás pedig csak lassan követi, a prediction marketek ma sokszor a szabályozások szürkezónájában működnek.
A probléma ott kezdődik, hogy pénzügyi ösztönzőt kapcsolnak olyan eseményekhez, amelyeknek komoly társadalmi vagy politikai következményei vannak, amitöbb okból veszélyes, az első az bennfentes kereskedelem problémája.
Ha ugyanis valaki döntéshozói információkhoz fér hozzá, vagy előre tud egy politikai bejelentésről, akkor előnybe kerülhet a többi piaci szereplővel szemben.
Egy amerikai katona ellen például az igazságügyi minisztérium vádat emelt, mert a gyanú szerint minősített információk alapján több mint 400 ezer dollárt keresett a Nicolás Maduro elfogására irányuló amerikai művelet időzítésére kötött prediction marketes fogadásokkal. A tőzsdén az ilyen jellegű információ használata szigorúan szabályozott, ezeknél a piacoknál viszont sokkal homályosabb, hogy pontosan ki milyen információval és milyen következmények mellett kereskedhet.
A második probléma az ösztönzőrendszer: ha valaki pénzt kereshet egy politikai válságon vagy egy háborún, akkor a közéleti események elveszíthetik az eredeti súlyukat. A felhasználó számára a kérdés már nem az lesz, hogy egy esemény mit jelent a társadalomnak, inkább az, hogy azt jól árazta-e be a piac, ezzel a politika szinte kaszinóvá válik.
A harmadik kockázat a manipuláció: ha a piacokat elkezdik a közvélemény mérésére használni, akkor a prediction marketek amellett, hogy előre jelzik a politikai hangulatot, vissza is hathatnak rá. Egy jelölt például esélyesebbnek tűnhet, ha a piacon többen fogadnak rá, ez pedig nagyobb médiafigyelmet és akár valós politikai előnyt is hozhat neki.
Éppen erre példa a Polymarket körüli friss botrány. A The Wall Street Journal (WSJ) vizsgálata alapján a platform fizetett tartalomgyártókkal olyan videókat készíttetett, amelyekben a szereplők látszólag valódi fogadásokat kötöttek és nagy nyereményeket értek el – az egyikben egy 145 videós fogadás közel 410 ezer dollárnyi ügyletnek tűnt, de a WSJ szerint egyik sem történt meg. A videók megrendezettek voltak, ám a nézők számára úgy tűnhetett, mintha valódi Polymarket-ügyleteket látnának. Ezzel lényegében ezeknek a piacoknak a legfőbb pillére sérült, ugyanis a prediction marketek egyik legfontosabb ígérete az átláthatóság, ugyanis azt állítják magukról, hogy tisztább képet adnak a valós várakozásokról, mint a szakérői vélemények vagy közvélemény-kutatások. Ha viszont a platform a növekedése érdekében megtévesztő tartalmakat állít elő, akkor a modell hitelessége sérül.
A WSJ másik elemzése arra is rámutatott, hogy a prediction marketek nyeresége erősen koncentrálódhat, azaz
a hagyományos fogadóoldalakkal szemben a felhasználók a ház helyett egymás ellen játszanak, ezáltal ahhoz, hogy valaki nagyot nyerjen, az kell, hogy sok fogadó veszítsen, így a profit jelentős részét a botokat használó vagy belső információkat tudó kereskedők viszik el.
A piac szabályozása ezért egyre fontosabb, ha ugyanis ezeket a platformokat pénzügyi piacnak tekintjük, akkor náluk átláthatósági, bennfentes kereskedési és fogyasztóvédelmi szabályokra lenne szükség. Ha pedig szerencsejátékként kezeljük, akkor a megtévesztő reklám és a kiskorúak védelme kerül előtérbe.
Csakhogy a gond éppen az, hogy a prediction marketek ma több országban egyik kategóriába sem illeszkednek tisztán, a pénzügyi piacok és az online fogadás szabályozási határterületén működnek.
Mások mellett Magyarország és Franciaország is korlátozta vagy megtiltotta egyes ilyen oldalak működését, a gyakorlatban azonban ezek a platformok könnyen elérhetők.
Éppen ezért minél előbb világos szabályozásra lenne szükség, vagyis tisztázni kellene, milyen eseményekre lehet fogadni, milyen reklámokat használhatnak a platformok és hogyan kell kezelni a bennfentes információval való visszaélést. A prediction marketek hasznos közvéleményjelző eszközök lehetnének, de ha szabályozatlanul nőnek tovább, akkor könnyen a fogadási piac „vadnyugatává” válhatnak, ahol nincsenek következmények.
Kép: Dreamstime
