A napelemes boom után most a szélnek kell behoznia a lemaradást. A kormányzat a védőtávolság lazításával és gyorsított engedélyezési övezetekkel próbálja felpörgetni a beruházásokat, amelyet egy közel 870 milliárd forintos EU-s forrás is elősegít. Az óriási beruházásokért európai és kínai gyártók versenyeznek majd.
Itthon mára 9000 megawatt fölé nőtt a napelemes kapacitás, a szélturbinák teljesítménye viszont még mindig alig haladja meg a 330 megawattot. Ez az aránytalanság egyre komolyabb terhet ró a hálózatra, hiszen napközben túltermelés, este pedig hirtelen termeléshiány jellemzi a rendszert, ami megnöveli a csúcsidőszaki villamosenergia-árakat. A kormány most azzal próbál egyensúlyt teremteni, hogy 2030-ig a mai tízszeresére, mintegy 4000 megawattra bővítené a szélenergia-kapacitást, amihez a becslések szerint 3–5 év alatt akár 4000 milliárd forintnyi tőke mozdulhat meg.
Másfél évtizedes leállás
A hazai szélenergia-ipar évekig gyakorlatilag egy helyben topogott: az első nagyobb turbinák még 2000-ben, Inotán épültek fel, majd 2011-re már 330 megawattnyi kapacitás állt rendelkezésre. Ezután azonban 2016 végén életbe lépett egy szabályozás, amely
12 kilométeres védőtávolságot írt elő a lakott területektől, ami a sűrűn lakott térségekben ellehetetlenítette az új projekteket.
A fordulat 2024 elején jött el, amikor ezt a távolságot 700 méterre csökkentették, és megszűnt a kötelező pályáztatás is, majd ez év elején ezt egy újabb jogszabály követte, gyorsított engedélyezésű, úgynevezett könnyített térségeket kijelölve.
A napokban a kormányzat négy energiatörvény módosítását is kezdeményezte, hogy hozzáférhessen a szélenergia-fejlesztésekre szánt 868 milliárd forintos uniós helyreállítási forráshoz.
Kétszáz méteres tornyok?
Nemrégi a WWF Magyarország és a HUN-REN Energiatudományi Kutatóközpont szakmai modellezéséből kiderült, hogy nem csak a Kisalföld alkalmas a szélenergia-termelésre,
a közép-alföldi régiónak is jelentős a kiaknázatlan szélenergia potenciálja.
Ehhez viszont nagyobb, magasabb, modernebb szélturbinákra van szükség: a korábbi 80-90 méteres tornyok helyett 120-140 méteres agymagasságú, a lapátcsúccsal együtt akár közel 200 méteres berendezéseket építenének, hogy azok elérjék a gazdaságos üzemeltetéshez szükséges szélsebességet.
Európai vagy kínai gyártók?
A napelemes piaccal ellentétben, ahol szinte kizárólag kínai beszállítók vagy jobbára kínai alkatrészekből dolgozó európaiak domináltak, a szélenergia terén komoly esélye van az európai gyártóknak is – a német Siemensnek, a Nordex Groupnak, valamint a dán Vestasnak. Ennek részben gazdasági oka van: a nagy méretű, nehezen szállítható berendezéseknél számít a helyszíni összeszerelés és a közeli beszállítói háttér. Ugyanakkor
a kínai nagy szélturbinagyártók, mint a Goldwind, a Mingyang vagy az Envision, akár feleannyiért kínálják a turbináikat, sőt folyamatosan nő az uniós piaci részesedésük
– ez a feszültség már 2024-ben uniós vizsgálatot indított el a kínai állami támogatások ügyében.
Mikor termelhetnek?
A következő lépés egy augusztus 31-ig meghirdetendő tender lesz, amely több helyszínen, több parkkal legalább 700 megawattnyi, egymilliárd eurós kapacitásbővítést céloz, kiegészülve egy 1,5 milliárdos hálózatfejlesztési programmal. A gyártói várólisták, az egyéves madár- és denevérmegfigyelést is magában foglaló környezetvédelmi engedélyezés, valamint a hálózati kapacitáshiány miatt azonban
az első turbinák kereskedelmi üzembe állítása legkorábban 2029-re várható.
A szakértők arra is felhívják a figyelmet, hogy jelenleg kevés a kijelölt könnyített térség, több kiváló széladottságú terület, például Kapuvár, Kőszeg vagy Pápa környéke egyelőre kimaradt a kedvezményes telepítési szabályozásból.
Kapcsolódó:
Borítókép: Chat GPT
