Az európai napelemparkok egyik legfontosabb alkatrésze eddig többnyire műszaki részletnek számított, most viszont geopolitikai viták középpontjába került.
Az inverter, vagyis az egyenáramot a hálózatban használható váltóárammá alakító berendezés ma már internetkapcsolattal, távoli frissítéssel és folyamatos adatcserével működik, amely nélkül a megtermelt villamos energia nem jut megfelelő formában a hálózatba, a digitális hozzáférése pedig külső beavatkozási lehetőséget teremthet. Brüsszel ezért a kínai beszállítói fölényt kiberbiztonsági és gazdasági szuverenitási kérdésként kezeli.
Az inverterből stratégiai kiszolgáltatottság lett
Az Európai Bizottság az uniós forrásból támogatott napenergia- és energiatárolási projektekben korlátozza a Kínából, illetve más magas kockázatúnak minősített országokból származó invertereket és energiaátalakító rendszereket. A kiinduló helyzetet az olcsó, széles körben elérhető kínai eszközök uralma jellemezte. A Reuters becslése szerint Kína az európai inverterpiac körülbelül 70 százalékát adja, míg a Wood Mackenzie a tavalyi európai importon belül 80 százalék feletti kínai részesedést mért. A két adat eltérő mérési alapot használ, közös következtetésük viszont ugyanaz: Európa egyik alapvető energetikai eszközénél rendkívül szűk beszállítói körre támaszkodik.
A Bizottság aggodalma abból fakad, hogy a modern inverter már digitális vezérlőpont. A gyártó távolról telepíthet firmware-frissítést (az eszköz belső vezérlőszoftverének módosítását), hozzáférhet működési adatokhoz és bizonyos helyzetekben az egész berendezés működésére hatással lehet. Az uniós energiadigitalizációs stratégiai ütemterv a nap- és szélerőműveket kiemelt kiberbiztonsági kockázati területként kezeli. A dokumentum az áramtermelés manipulálását, az üzemi adatok jogosulatlan elérését és a távolról kiváltható áramszünet lehetőségét is számításba veszi. A Bizottság idén átfogó kockázatértékelést készít a napelemes rendszerekről, a kiberbiztonsági jogszabály felülvizsgálata pedig később a finanszírozás módjától független, szélesebb korlátozás előtt is megnyithatja az utat.
A szabályozás első körben a közpénzből támogatott beruházásokat érinti. A Wood Mackenzie úgy véli, hogy a 2026 és 2030 közötti európai napelemes kereslet 14 százalékánál kellhet más beszállítót választani, ami több mint 28 GWdc (egyenáramú napelemes kapacitás), vagyis a mintegy 200 GWdc-s teljes időszaki kereslet számottevő része. Az energiatárolási telepítések 12 százaléka szintén érintett lehet. A Bizottság azt is kéri a tagállamoktól, hogy a költségvetési programjaikban kövessék ugyanezt az irányt, ami a jelenlegi becslésnél jóval nagyobb piacot terelhet el a kínai gyártóktól.
A biztonság ára Közép-Európában
A másik oldalon a beruházók és az iparági szervezetek állnak, amelyek szerint a beszállítóváltás lassíthatja a zöldátállást. Az inverter cseréje az egész beruházás műszaki és pénzügyi szerkezetét érinti. A terveket, a hálózati engedélyeket, a garanciális feltételeket és a szervizelést is hozzá kell igazítani az új eszközhöz. Az olyan kínai cégek, mint a Huawei és a Sungrow, kiterjedt helyi értékesítési és szervizhálózatot építettek ki, több országban helyi anyanyelvű támogatással.
Az árkülönbség önmagában kezelhetőnek tűnhet, a beruházások szűk nyereséghatárán azonban komoly következménye lehet. A Reuters által idézett iparági adatok alapján az európai inverterek 20–40 százalékkal kerülhetnek többe a kínai eszközöknél, míg a Wood Mackenzie a teljes projekt költségében 2–8 százalékos emelkedést vár a piaci szegmenstől függően. Ez olyan, mint amikor egy épület biztonságosabb zárrendszere csak kis részét adja a teljes felújításnak, a pluszkiadás mégis eldöntheti, hogy a tulajdonos most kezdi el a munkát, vagy évekkel későbbre halasztja.
A terhek földrajzilag egyenlőtlenül oszlanak meg: Románia, Bulgária, Csehország, Görögország és a balti államok erősebben támaszkodnak uniós támogatásra, ezért a korlátozás náluk közvetlenebbül érinti a projektfinanszírozást. A Reuters által megismert, július 7-én kelt levélben a megújulóenergia-projektekben érdekelt 36 vállalati és befektetői szereplő arra figyelmeztette Ursula von der Leyent, hogy a szabályozási bizonytalanság befagyaszthat befektetési döntéseket azokban az országokban, amelyek már eleve lassabban haladnak a fosszilis energiahordozók kiváltásával. Nyugat-Európa könnyebben fizeti meg a biztonsági felárat, Közép- és Kelet-Európa viszont ugyanazt a célt kisebb pénzügyi mozgástérből próbálja elérni.
„Ezért a közös szabály könnyen kétsebességű zöldátállást hozhat létre.”
A már beépített függőség és a magyar mozgástér
A jelenlegi korlátozás főként az új és folyamatban lévő, közpénzzel támogatott projektekre vonatkozik, azonban az Európai Solar Manufacturing Council becslése szerint már több mint 200 GW telepített európai napelemes kapacitás kapcsolódik kínai gyártású inverterekhez. Nagyságrendi viszonyításként ez az EU tavaly év végén elért 406 GW-os teljes napelemes állományának közel felével egyenértékű, bár a két adat területi és időbeli lefedettsége részben eltér.
„Ez rámutat a szabályozás egyik gyenge pontjára: az új ajtókra erősebb zár kerül, a régi épület számos bejárata továbbra is a korábbi rendszerrel működik.”
Litvánia már korlátozta a kínai beszállítók távoli hozzáférését egyes energetikai vezérlőrendszerekhez, Lengyelország pedig további nemzeti intézkedéseket mérlegel. Az uniós vita következő szakasza ezért várhatóan a már telepített eszközök ellenőrzéséről, a hozzáférési jogosultságokról és a kötelező biztonsági frissítésekről szól majd.
Magyarország azért érdekelt a kiegyensúlyozott megoldásban, mert a hazai napenergia-termelés gyors bővülése, az akkumulátoros tárolók terjedése és a hálózati rugalmasság fejlesztése immár számos digitálisan vezérelt berendezést kapcsol össze. Egy hibás szabályozási lépés drágíthatja vagy késleltetheti a beruházásokat, miközben a biztonsági kockázatok figyelmen kívül hagyása hosszú időre beépítheti a külső hozzáférést a kritikus infrastruktúrába. A beszerzési ár mellé ezért oda kell tenni a szoftverfrissítések ellenőrizhetőségét, az adatok tárolási helyét, a távoli kapcsolat megszakíthatóságát és a hosszú távú szervizhátteret.
A magyar érdekhez a kockázatalapú szabályozás illeszkedik a legjobban. A nagy hálózati jelentőségű napelemparkoknál és tárolóknál szigorúbb audit (független biztonsági ellenőrzés), európai adatkezelés és korlátozott gyártói hozzáférés indokolt. A kisebb rendszereknél az egységes műszaki tanúsítás és a gyors hibajelentési kötelezettség csökkentheti a kockázatot. Emellett több európai és ázsiai beszállító bevonása, valamint a hazai szerviz- és tesztelési kapacitás kiépítése mérsékelheti az egyoldalú függést. A cél tehát olyan szabályozás kialakítása, amely lehetővé teszi a biztonsági kockázatot jelentő berendezések célzott leválasztását vagy cseréjét, így egyetlen eszköz vagy beszállító problémája miatt nem kell a teljes naperőművet vagy beruházási programot leállítani.
Az inverterek körüli vita végső soron az európai zöldátállás egyik alapellentmondását tárja fel, miszerint a gyors telepítéshez olcsó és nagy mennyiségben elérhető technológia szükséges, a biztonságos működéshez pedig ellenőrizhető beszállítói lánc és saját beavatkozási képesség. Brüsszel most menet közben próbálja megerősíteni a hidat, amelyen már hatalmas forgalom halad át. A döntés sikere azon múlik, hogy a korlátozások mellé kerül-e elegendő európai gyártás, szerviz, finanszírozást elősegítő tőke és közös biztonsági szabvány, amelyek nélkül a gazdasági szuverenitás ára lassabb zöldátállás lehet, megfelelő iparpolitikai háttérrel viszont az EU csökkentheti a kockázatot úgy, hogy közben megőrzi az energetikai céljainak hitelességét.
Kapcsolódó:
