Amíg a chatbotokra és a chipgyártókra figyelünk, a háttérben egy veszélyesebb folyamat zajlik: a nagy techcégek soha nem látott mértékben adósodnak el, hogy kifizessék az MI-láz költségeit. Ez az ügy most már a tőzsdei MI-buborék helyett a kötvénypiacról szól, ahol a tétek jóval nagyobbak.
Az Amazon, a Meta, az Alphabet, a Microsoft és az Oracle évtizedeken át azzal büszkélkedhetett, hogy annyi készpénzt termel, amennyiből kigazdálkodja a növekedését – ennek most vége. Az év első öt hónapjában
ez az öt cég együttesen 159 milliárd dollárnyi kötvényt bocsátott ki – 47 százalékkal többet, mint egy évvel korábban.
Önmagában az Amazon márciusban 54 milliárd dollárt vont be egyetlen kibocsátással, ami tavasszal arra kényszerítette a Bank of America elemzőit, hogy felfelé módosítsák az egész éves előrejelzésüket.
Az elképesztő számok mögött egyetlen közös cél áll: az adatközpontok, a chipek és az energiaellátás finanszírozása. A legnagyobb amerikai MI-szolgáltató óriások idei együttes MI-kiadása elérheti a 770 milliárd dollárt is, ami mintegy duplája a tavalyinak – írja a The Wall Street Journal minapi anyaga. Intő jel, hogy a bankokat lehagyva a technológiai szektor
ma már a legnagyobb szeletet hasítja ki az amerikai befektetési fokozatú kötvénypiacból.
A biztonság csak látszat
A felszínen ez a jó hitelminősítésű, azaz prémiumként rangsorolt kötvényadósság biztonságosnak tűnik, a befektetők tülekednek érte, a kockázati felárak pedig történelmi mélyponton vannak, csakhogy épp ez a nyugalom a probléma. Egy friss kutatás is arra jutott, hogy a vállalatok túlnyomó többsége eddig valójában semmilyen érdemi megtérülést nem látott a generatív MI-beruházásaiból. Maga az Oracle is beismerte az éves jelentésében, hogy az adatközponti kiadások kockázatosak, mivel csúsznak a kivitelezések, drágulnak az építkezések, sőt nem garantált, hogy a nagy ügyfelek hosszú távon fizetni fognak.
Ez a kombináció – hatalmas, gyorsan felhalmozott adósság és bizonytalan megtérülés – klasszikus buborékgyanús helyzet. Amíg a befektetői bizalom tart, addig minden működik, de ha csak egy nagyobb szereplőnél megbicsaklik az ügy – egy csúszó adatközpont, egy visszalépő ügyfél, egy csalódást keltő negyedéves jelentés –, a hitelfelárak megugorhatnak, így a kötvénytulajdonosok jelentős veszteségeket könyvelhetnek el.
Mivel ráadásul mindössze néhány óriáscég adja a piac gerincét, egy efféle bizalomvesztés nem maradna helyi jelenség.
Mire érdemes odafigyelni?
A legfontosabb jelzés az adósság nagyságán túl az, hogy a hitelminősítők és a befektetők mikor kezdenek el kérdéseket feltenni a megtérülésről. Ha egy-egy negyedéves jelentésben csalódást keltő bevételi számok jelennek meg egy óriási MI-cégnél, az gyorsan begyűrűzhet a kötvényfelárakba is. Ezért érdemes figyelni az Oracle, az Amazon és a Meta soron következő beszámolóit, illetve azt, hogy a nagy hitelminősítők – a Moody’s és az S&P – tartják-e a jelenlegi, kedvező besorolásokat.
Szintén árulkodó lehet, ha a kötvénykibocsátások mérete vagy gyakorisága visszaesik, mert az a befektetői kereslet gyengülésére utalna. Európai és hazai szempontból pedig hasunos követni a kontinentális adatközpont-beruházások ütemét, hiszen ez az első terület, ahol egy amerikai hitelpiaci megingás begyűrűzhetne. A következő két-három negyedév sokat elárul majd arról, hogy valódi, tartós átalakulásról van-e szó, vagy valóban arról, amiről a nemzetközi lapok jó ideje cikkeznek: egy túlfűtött MI-beruházási ciklus végéről.
Miért nem csak amerikai ügy?
Elsőre mindez távolinak tűnhet, de az MI-lufi kipukkadása valójában idehaza is érezhető lenne, mivel az európai adatközpont-fejlesztések nagy része ugyanazoktól az óriáscégektől és ugyanattól a tőkepiaci hangulattól függ.
Ha az amerikai techóriások hitelpiaci helyzete megrendül, az azonnal lassíthatja a kontinentális felhőkapacitások bővülését, valamint megdrágíthatja azt a technológiai importot, amire a digitális modernizáció épül.
Ebből a szempontból bölcs stratégia lehet, ha az európai és benne a hazai gazdaságpolitika a spekulatív tőkeáramlásoktól függetlenebb, regionálisan megalapozott digitális kapacitásokat építene, továbbá konkrét, gyakorlati – ipari, mezőgazdasági, logisztikai – alkalmazásokra helyezné a hangsúlyt, olyanokra, amelyek helyi megoldásokkal is működnek. A mesterséges intelligencia forradalma valós, de a mostani finanszírozási módja inkább egy hitelre épülő, kaszinóban tett fogadásra hasonlít – érdemes résen lenni.
Kép: Freepik
Kapcsolódó:
