Kína a vámok mellé jogi és ellátásilánc-eszközöket állít, amelyek a nyugati szankciókat követő vállalatokat kínai eljárásoknak tehetik ki. A rendszer Délkelet-Ázsiában válhat igazán jelentőssé, ahol a kínai tőke és technológia már az amerikai piacra termelő ipar alapja.
A Makronóm Intézet tavaly, a vámháború elindulásakor részletesen bemutatta, hogy Peking miként építette ki az amerikai gazdasági nyomásgyakorlásra válaszoló eszköztárát. Ennek része a külföldi vállalatok kínai kereskedelmét és beruházásait korlátozó, megbízhatatlannak nevezett szervezetek listája, a harmadik országok extraterritoriális intézkedéseinek végrehajtását akadályozó rendszer, valamint a külföldi szankciók elleni törvény. Emellett exportengedélyekkel szabályozhatja a kulcsfontosságú ásványok és a kettős felhasználású termékek kivitelét, valamint kiberbiztonsági és versenyjogi vizsgálatokkal is nyomást gyakorolhat a külföldi cégekre. A bevezetett tarifatörvény pedig külön jogalapot teremtett a viszonossági alapon kivetett vámoknak.
Ezen eszközök korai alkalmazását fokozott óvatosság jellemezte. Peking gyakran amerikai védelmi vállalatokat vagy nagyobb cégek elkülöníthető leányvállalatait vette célba, ügyelve arra, hogy ne tudjanak nagyobb kárt okozni a kínai gazdaságnak.
A szabályozások egy része hosszú ideig főként elrettentő és tárgyalásokat elindító szerepe volt, vagyis bár jelezte a lehetséges válaszlépést, teret hagyott a politikai alkuknak. Az utóbbi években az exportellenőrzések gyorsabbá váltak, ráadásul mind több vállalat került bele, Kína pedig egyre inkább az ellenfél érzékeny ipari függőségeire összpontosít.
Az új rendeletek a végrehajtást erősítik
A tavasszal elfogadott szabályok ezt a korábban részben tesztelésre használt arzenált szélesebb körben alkalmazhatóvá alakítják. Az áprilisban kihirdetett 834. számú államtanácsi rendelet 18 cikkben szabályozza az ipari és ellátási láncok biztonságát, és egy olyan vizsgálati eljárást hoz létre, amely alapján kínai hatóságok külföldi államokkal, nemzetközi szervezetekkel, vállalatokkal vagy magánszemélyekkel szemben is felléphetnek, amennyiben azok veszélyeztetik a termelési láncaik működését.
A szabályozás tág értelmezési lehetőséget ad Pekingnek, ezáltal vizsgálhatóvá válhat egy olyan külföldi üzleti döntés is, amely megszakítja egy kínai vállalat hozzáférését valamely technológiához, berendezéshez vagy stratégiai nyersanyaghoz.
Egy amerikai exportkorlátozás végrehajtása, egy kínai beszállító kizárása vagy a termelés Kínán kívülre helyezése így ellátásilánc-biztonsági ügy lesz. A jogszabály hivatalosan a termelés és az ipari alapanyagok védelmét szolgálja, az alkalmazási köre azonban lehetőséget ad a külföldi vállalatok megfelelési döntéseinek politikai vizsgálatára is.
A 835. számú rendelet pedig húsz cikkben részletezi, hogyan léphet fel Kína a külföldi államok jogellenesnek minősített extraterritoriális intézkedéseivel szemben. Létrehoz egy úgynevezett rosszhiszemű szervezeteket tartalmazó listát, megtilthatja a külföldi szankciók kínai végrehajtását, illetve lehetővé teszi, hogy a károsult kínai szereplők bírósághoz forduljanak. Az érintett külföldi vállalatokat pénzbírság, vagyonbefagyasztás, vízumkorlátozás, befektetési tilalom, import- és exportkorlátozás sújthatja. Peking saját joghatóságot is alkalmazhat, amennyiben megfelelő kapcsolatot lát az ügy és Kína között.
A jogi eszköztár tovább bővülhet: a kínai törvényhozás júniusban tárgyalta annak a lehetőségét, hogy az ügyészségek pert indíthassanak külföldi szervezetek és magánszemélyek ellen, amennyiben azok jogellenesnek minősített tevékenysége sérti Kína nemzeti vagy társadalmi érdekeit. A javaslat még nem hatályos, az elfogadása esetén a közigazgatási ellenintézkedések mellé önálló peres mechanizmus társulna. Az elsőfokú ügyek jelentős részét helyi bíróságok tárgyalhatnák, ami az eljárások földrajzi körét is kiszélesítené.
A vállalatok két jogrend közé kerülnek
Peking már megkezdte az új rendszer alkalmazását, ennek keretében májusban első alkalommal tiltotta meg kínai vállalatoknak, hogy végrehajtsák az Egyesült Államok öt kínai olajfinomító ellen bevezetett szankcióit. Washington iráni kőolaj vásárlásával vádolta a cégeket, köztük a Hengli Petrochemicalt. A kínai döntés után egy üzleti partner az amerikai szabályok betartásával kínai jogi kockázatot vállalhatott, a korlátozások figyelmen kívül hagyása pedig amerikai másodlagos szankciók veszélyét hordozta.
Néhány héttel később az Európai Unió is közvetlenül szembesült ezzel, Kína ugyanis megtiltotta a belföldi cégeknek, hogy együttműködjenek az EU Nuctech elleni vizsgálattal. Peking az uniós adatkéréseket indokolatlan extraterritoriális jogalkalmazásnak minősítette, míg az Európai Bizottság szerint a vizsgálat a szabályozás szokásos és diszkriminációmentes alkalmazása volt. Ez volt az első eset, amikor a 835. számú rendeletet egy uniós eljárással szemben vetették be.
A változás gazdaságpolitikai jelentősége az, hogy a vállalatok számára a jogkövetés válhat konfliktusforrássá. Egy bankot az amerikai szabályok arra kötelezhetnek, hogy ne finanszírozzon egy kijelölt kínai ügyfelet, Kína ugyanennek a lépésnek a végrehajtását azonban szankciós együttműködésként értékelheti. Hasonló helyzet alakulhat ki a biztosításban, az energiahordozók kereskedelmében vagy a fejlett technológiák exportja terén. A multinacionális cégeknek ezért sokszor el kell dönteniük, hogy melyik piacon vállalják a szabályozási és üzleti veszteséget.
Peking valószínűleg szelektíven fogja alkalmazni az eszközöket, hiszen a széles körű és kiszámíthatatlan megtorlás gyorsíthatná a külföldi beruházások kivonulását, illetve erősítené a nyugati ellátásilánc-leválasztást. Ez persze ettől még lehetőséget teremt az önálló nyomásgyakorlásra: már az eljárás lehetősége is óvatosságra késztetheti a kínai piacon érdekelt cégeket. A rendszer célja így részben a büntetés, részben a vállalati döntések előzetes befolyásolása lehet.
Délkelet-Ázsia a második kínai sokk köztes tere
A kínai jogi és gazdasági eszközök súlya Délkelet-Ázsiában válhat igazán láthatóvá. A régió tavaly több mint 500 milliárd dollár értékben importált árut Kínából, a közös kereskedelmi hiánya pedig mintegy 290 milliárdot tett ki. A jelenlegi kínai exporthullám szerkezete eltér a 2000-es évek első „kínai sokkjától”: az ázsiai óriás ma nagy arányban alkatrészeket, termelőberendezéseket és ipari technológiát értékesít, amelyek más országok exporttermelésébe épülnek be.
A délkelet-ázsiai kínai import körülbelül 90 százaléka köztes termék vagy tőke, és a kínai feldolgozóipar közvetlen befektetéseinek az értéke 2019 és 2024 között 5,7-ről 15,4 milliárd dollárra emelkedett, a közvetlen és portfólióbefektetések együttes állománya pedig megközelítette a 75 milliárdot. A térség exportja 2019 óta 54 százalékkal nőtt, vagyis Délkelet-Ázsia eddig jelentős részben együtt bővült a kínai ipari rendszerrel.
A kedvező összkép mellett egyes ágazatok tetemes veszteségeket szenvedtek el. Indonézia textiliparában 2024-ben mintegy 80 ezer állás szűnt meg a kínai importverseny miatt, Thaiföldön pedig több japán autógyártó zárt be üzemeket vagy csökkentette a termelését. A térség országai ezért egyszerre próbálják bevonzani a kínai gyártási beruházásokat és védeni a hazai iparágakat az olcsó késztermékektől.
A geopolitikai semlegesség ára emelkedik
Délkelet-Ázsia a kínai–amerikai kereskedelmi konfliktus egyik legfontosabb köztes termelési térségévé vált. Kínai alkatrészek, gépek és tőke segítségével a vietnámi, malajziai vagy thaiföldi üzemek az Egyesült Államok és Európa piacára termelhetnek. Washington ugyanakkor a közvetett kínai függőség miatt szigorúbb eredetvizsgálatokkal és helyi hozzáadottérték-követelményekkel korlátozhatja az átrakodást és a minimális feldolgozásra épülő vámkikerülést. A kínai szabályozás ugyanakkor kockázat azoknak, akik amerikai nyomásra szakítják meg a kínai beszállítói kapcsolataikat.
A térség jövőjét az dönti el, hogy a kínai beruházásokból képes-e saját technológiai és beszállítói kapacitást felépíteni. Az összeszerelésre és importált alkatrészekre támaszkodó növekedés gyors exportbővülést hozhat, ám a magasabb hozzáadott érték, a szellemi tulajdon és a stratégiai inputok kínai ellenőrzés alatt maradhatnak. Délkelet-Ázsia tehát addig őrizheti meg a mozgásterét, amíg ipari központként működik, és elkerüli az amerikai piacra vezető egyszerű tranzitszerepet.
A kínai szankcióellenes rendszer a kereskedelmi háború mélyebb átalakulását jelzi, a verseny súlypontja a vámokról az ellátási láncok, a joghatóságok és a vállalati megfelelés ellenőrzésére helyeződik át. A vállalatok és a közvetítő államok számára szűkül az a tér, és egyszerre kell megfelelniük az amerikai biztonsági elvárásoknak és a kínai piac követelményeinek. A következő időszak világgazdaságát így egy olyan párhuzamos kényszerítő rendszer alakíthatja, amelynél a kettő közti választás költsége emelkedik.
Kapcsolódó:
