Kína semlegességet hirdet Ukrajnában, de a kiszivárgott iratok szerint Peking és Moszkva titokban együttműködik, hogy összegyúrja a fronttapasztalatokat a kínai technológiával. A cél a Starlink és az amerikai légifölény kiiktatása érdekében egy közös hadiipari ökoszisztéma felépítése.
Kína hivatalosan semleges az ukrajnai háborút illetően, és a kommunikációjával is igyekszik ezt erősíteni. Azonban egy a Spiegelhez került iratanyag rávilágít arra, hogy a háttérben 2023 óta alakul egy orosz–kínai katonai együttműködés.
A titkos iratok tehát felfedik, hogy az úgynevezett Katonai-Technikai Együttműködési Fórum keretében legalább három éve zajlanak az egyeztetések, amelyeken hivatalosnak tekinthető haditechnikai megállapodások születtek többek között közös fegyverkezési projektekről és a védelmi rendszerek fejlesztéséről. Több nemzetközi platformon már 2023-ban megjelent, hogy az orosz védelmi minisztérium kamikazedrónok vásárlásáról tárgyal egy kínai vállalattal – amiről akkor a kínai vezetés igyekezett elterelni a figyelmet –, a mostani dokumentumok viszont azt igazolják, hogy ennél sokkal többről van szó. A háttérben ugyanis nem csupán holmi drónvásárlások vagy kettős felhasználású technológiák szállítása körül forognak az egyeztetések, hanem a nyugati katonai, kommunikációs és űrinfrastruktúrák esetleges semlegesítéséről is. Továbbá számos európai hírszerző szolgálat szerint Peking részt vesz az orosz katonák kiképzésében a pilóta nélküli kínai eszközök használata során legalább hat kínai helyen, ahonnan a résztvevők közül mintegy kétszázan vissza is tértek az ukrajnai frontra.
A Starlink-mumus
A Spiegel szerint a fórumok fő célja az amerikai katonai és technológiai hegemónia megtörése. Az egyik 2023-as kantoni találkozón a kínai repülőgép-fejlesztés egyik vezető alakjának az előadása szerint az Egyesült Államok „körbevette” Kínát és Oroszországot, és a Nyugat részéről „fokozódik a katonai fenyegetés”, amivel szemben Pekingnek és Moszkvának össze kell fognia, hogy közösen számolják fel az amerikai légifölényt. Az előadó emellett megemlítette a két ország szárazföldi haderőinek lemaradását, főleg a legújabb nyugati páncélozott harckocsik – mint az amerikai Abrams X, a német KF51 „Párduc” vagy a német–francia EMBT – terén.
Kiderült azonban, hogy a Starlink műholdak ennél is jobban aggasztják az orosz–kínai tengelyt. Mihajlo Fedorov ukrán védelmi miniszter (akkor még Ukrajna digitális átalakulásért felelős miniszter) már a háború elején arra kérte Elon Muskot, hogy bocsássa országa rendelkezésére a technológiát, így a kantoni találkozó idejére már több mint 40 ezer ilyet szállítottak le Kijevnek, amelyek a kommunikációs infrastruktúra alapjává váltak. Az ukrán hadsereg ezekre építi a drónok irányítását, az életmentő evakuációkat és az orosz célpontok felderítését.
Ha egy háborúban a kommunikáció és az információszerzés a hadsereg vérkeringése, akkor ebben az esetben a Starlink Ukrajna szíve.
Kína ebben a helyzetben attól tart, hogy egy esetleges tajvani konfliktus során a magáénak követelt sziget ugyanígy alkalmazhatja a SpaceX eszközeit, éppen ezért a kínai űripari és védelmi cég, az Aerospace Science and Technology Corporation munkatársai egy orosz–kínai „Starlink-ellenes szövetséget” javasoltak.
A kiszivárgott dokumentum szerint a vállalat kutatói felhívták a figyelmet arra is, hogy Musk Starship indítórendszerei „aszimmetrikus szállítási előnyt” biztosítanak az USA-nak egyebek mellett a műholdak kilövése során, ezért azt javasolták, hogy ezt Moszkva és Peking számolja fel olyan közös kutatási és fejlesztési projektek segítségével, amelyek „nagy teljesítményű, újrafelhasználható folyadéküzemű rakétahajtóművek” tervezésére irányulnak.
Figyelmet szenteltek a Starlinkeknek köszönhető ukrán harctéri előnyöknek is, kiemelve, hogy az eszközöknek köszönhetően az orosz jelzavarások sem képesek kellő mértékben akadályozni az ukrán kommunikációt. A német lap arról ír, hogy
a Starlink-technológiáról irigykedve beszéltek a találkozón, amit meg kell zavarni, le kell lassítani vagy – ha máshogy nem megy – „az űrben kell elpusztítani”.
A megbénításuk a kínai szakemberek szerint kibertámadásokkal megvalósítható lenne, például a „spoofing” – azaz jel-, helyzet- vagy azonosítóhamisítás – révén történő hozzáféréssel, illetve víruskódok betáplálásával. Az információk szerint kínai részről ezen stratégiák és intézkedések kidolgozása azóta is zajlik, és a megjelent publikációk a többi között lézeres és mikrohullámú megoldásokról szólnak, míg az oroszoknál is napirenden van a műholdas kommunikáció elleni képességek fejlesztése.
A kommunikációs képességek hiányának fájó élményét az orosz hadsereg megtapasztalhatta, amikor februárban a SpaceX és az ukrán hatóságok lekapcsolták az általuk illegálisan használt, nem hitelesített Starlink-terminálokat a frontvonal mentén. Moszkva számára ez ismét rámutatott arra, hogy számukra mennyire sürgető lenne alternatív kommunikációs és drónirányítási megoldásokat találni, részben kínai technológiai és elektronikai háttérre támaszkodva. A Starlink-rendszerek megbénítása több nyugati haderőnél is jelentős következményekkel járna, és egy amerikai katonatiszt is beismerte, hogy ezek annyira mélyen integráltak a hadsereg rendszereiben, hogy a lekapcsolásuk súlyos kommunikációs és stratégiai problémát jelentene.
Tapasztalatért technológiát, technológiáért tapasztalatot
Az orosz–kínai katonai együttműködés egy munkamegosztáson alapuló rendszer, ahol a két fél igyekszik pótolni egymás hiányosságait. Az oroszok a friss harctéri tapasztalataikat osztják meg, a kínaiak pedig az elektromos eszközöket, a félvezetőket és számos gépet biztosítanak. Amit tehát Moszkva Ukrajnában tanul, azt Peking fel tudja használni a különböző fejlesztések során, majd az elkészült rendszereket tesztelni is tudják a fronton.
A találkozók a ballisztikus rakéták elleni „integrált fegyverrendszerek” közös fejlesztésével is foglalkoztak, és egy 2023. május-júniusi moszkvai üléssorozat végén egy „a lég- és rakétavédelmi együttműködést”, valamint „az átfogó stratégiai partnerséget” megerősítő dokumentum is született.
A belső iratok alapján a kínai oldalon a hadsereg legfelső és legzártabb döntéshozatali köreihez kapcsolódó tisztviselők és az állami hadiipari vállalatok képviselői vesznek részt a fórumokon. A Spiegel által idézett iratok szerint a kínai Központi Katonai Bizottság katonai eszközök tervezéséről, kutatásáról, teszteléséről és beszerzéséről rendelkező osztályának vezetője, Tong Hsziaofeng ezredes volt a delegációk vezetője, illetve a kiszivárgott feljegyzésekben visszatérően szerepel a Rong név is, ami Rong Hsziaojang, a China Precision Machinery Import and Export Corporation oroszországi képviselőjére utal. Az amerikai szankciók alatt álló fegyverexportőr vállalat egyebek mellett légvédelmi rendszereket értékesít, ami erősíti azt a gyanút, hogy Moszkvában olyan kínai szereplők jelentek meg, amelyek fegyverrendszerek tervezésével, exportjával és a kapcsolódó technológiák fejlesztésével foglalkoznak. Emellett légvédelmi és katonai kommunikációs projektek is futnak a kezük alatt.
Az orosz oldalon hasonló súlyú szereplők ültek az asztalhoz: a Roszoboronexport állami fegyverexportőr mellett az uniós szankciók alatt álló és az orosz légvédelmi rendszerek jelentős részét gyártó Almaz-Antej képviselői is részt vettek az egyeztetésen. A kínai delegációt elvitték a Moszkva melletti Zsukovszkijban működő Tyihomirov Kutatóintézetbe is, ahol vadászgépekhez és szárazföldi légvédelmi rendszerekhez fejlesztenek radarokat és egyéb rendszereket.
A tárgyalások egy következő generációs lég- és rakétavédelmi rendszer közös fejlesztéséről szóltak, amit manőverező ballisztikus, sőt hiperszonikus rakéták elfogására szánnának.
A cél egy olyan integrált rendszer létrehozása, amely földi indítású rakéták parancsnoki és irányítási infrastruktúráját, valamint egy nagy manőverezőképességű légvédelmi rakétát fogna össze, és akár 40 kilométeres magasságig, illetve 4000 kilométeres hatótávolságú közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták ellen is bevethető lenne. Nyugati mércével ehhez leginkább az amerikai Patriot legfejlettebb változatai vagy a THAAD-rendszer hasonlítható, vagyis egy sikeres orosz–kínai fejlesztés a jelenleg rendszerben álló képességeiket is meghaladná.
Az információk szerint Moszkva és Peking együttműködése az ukrajnai tapasztalatok hasznosításán túl egy 2030-ra bevethető, az amerikai nagy hatótávolságú precíziós csapásmérő képességeket ellensúlyozó katonai megoldás kialakítására irányul.
Azóta is tartanak a megbeszélések
A kiszivárgott információk szerint az együttműködés mélysége azért meglepő, hiszen Moszkva korábban a lég- és rakétavédelmi rendszereit, illetve a radartechnológiáit szigorúan titokban tartotta. Pavel Luzin orosz katonai szakértő szerint ez volt a Szent Grál, amit sem Oroszország, sem elődje, a Szovjetunió nem akart megosztani. Ehhez képest most a Kreml hajlandó ilyen technológiákról is tárgyalni Pekinggel.
A 2023-as moszkvai egyeztetés ráadásul nem az első ilyen találkozó volt: a dokumentumok egy korábbi ülésen már előkészített tervezetre is utalnak, amit a „kínai fél módosított követelményeihez” igazítva finomítottak tovább. Bár a projekt ekkor korai szakaszban járt, a felek már ekkor prototípusok építéséről, munkacsoportok felállításáról és egy legalább negyedévente megtartott videókonferenciákról állapodtak meg. A végleges szerződéses tárgyalásokat 2023 utolsó negyedévére tervezték Pekingben, vagyis a folyamat ekkorra már túllépett a politikai szándéknyilatkozatok szintjén. Hogy azóta meddig jutottak, az a dokumentumokból nem rekonstruálható, de a két oldal képviselőinek gyakori utazásai arra utalnak, hogy a csatorna nem zárult le.
Az orosz tárgyalások egyik kulcsszereplője, a Roszoboronexportnál dolgozó Andrej Kovaljov 2023 decembere és 2025 januárja között nyolcszor repült Oroszország, Peking és Hongkong között, míg Csao Tingting, egy kínai fegyveripari vállalat magas rangú munkatársa a moszkvai találkozó után további tíz alkalommal utazott az orosz fővárosba. Legutóbb június 21-én járt ott, ami arra utal, hogy az egyeztetések folytatódtak. A Spiegel és az Insider információi szerint a következő, immár hatodik titkos orosz–kínai találkozót az idei év utolsó negyedében tarthatják, ezúttal Szentpéterváron.
Mindez a NATO számára egy új stratégiai helyzetet teremt, mert hiszen amíg Peking drónokkal, kiképzéssel, kettős felhasználású technológiákkal és közös fegyverfejlesztésekkel segíti Moszkvát,
egyre inkább összecsúszik az a két válságtér, amit a Nyugat eddig hajlamos volt külön kezelni: Ukrajna és Tajvan, Európa és Ázsia.
A tanulság pedig éppen ez: Moszkvának és Pekingnek nem feltétlenül kell formális katonai szövetséget kötnie ahhoz, hogy közös stratégiai blokkot alkossanak, elég, ha ugyanazokat tekintik ellenfélnek, és ugyanazokra a nyugati képességekre keresnek közös ellenszert.
Kapcsolódó:
Címlapfotó: MTI/Pavel Birkin
