Az okostelefon a modern hadszíntér egyik legnagyobb sebezhetőségévé vált, amire jó példa, hogy Irán és szövetségesei nemrég mobilhálózati kérésekkel és hirdetési adatbázisokkal próbálták követni az amerikai katonák mozgását a Közel-Keleten.
A Financial Times beszámolója szerint az Öböl-térségben szolgáló amerikai katonai személyzet több tagját az okostelefonos aktivitásán keresztül vettek célba. Az iráni szolgálatok többféle módszerrel azonosították be egyes amerikai tisztviselők és katonák mobiltelefonját, méghozzá ún. SS7-kérésekkel, amelyek bizonyos telefonok roamingadatai alapján képesek a helymeghatározásra, illetve az iraki kurd területeken valószínűleg a hirdetési adatbázisokat használták fel. Utóbbi esetén a reklámipar által gyűjtött helyadatokból és azonosítókból lehet meghatározni, hogy egy-egy készülék kihez tartozik, illetve hol található.
Az ilyen jellegű követési kísérletek februárban szaporodtak meg, miután Izrael és az Egyesült Államok megtámadta Iránt. Ezt követően a regionális telekommunikációs hálózatok SS7-kérések sorát hárították el, ami arra utal, hogy szervezett és összehangolt művelet történt az amerikai személyzet készülékeinek beazonosítására. Ebből az is kiderült, hogy
Irán és szövetségesei feltehetőleg a helyi telefonszolgáltatókkal kötött roamingszerződéseket használják fel bizonyos személyek lenyomozására és megfigyelésére.
Emellett az üggyel foglalkozó tisztviselők szerint, ahogy említettük, az iraki kurd területeken valószínűleg a hirdetési adatbázisokat is ilyen célokra alkalmazták. Ez a módszer a mobilalkalmazások, például az időjárás-, térkép-, kupon-, játék- vagy fitneszappok által megszerzett adatok elérésére irányul. Ezeknek a programoknak a hirdetési technológiái annak érdekében, hogy személyre szabott reklámokat jeleníthessenek meg, olyan adatokat továbbítanak, mint az eszköz típusa, az alkalmazások használata, a hozzávetőleges vagy pontos helyadat, illetve a mobilhirdetési azonosító, vagyis a Mobile Advertising ID. Ezek elvileg nem tartalmazzák a felhasználó nevét, csak egy visszaállítható eszközazonosítót, ám alkalmasak lehetnek arra, hogy ugyanannak a telefonnak a mozgását több alkalmazáson és időponton keresztül összekapcsolják. A Google Ad Manager Help leírása szerint a mobilalkalmazások ezeket az azonosítókat használják hirdetési célú követésre, célzásra és mérésre, a California Privacy Protection Agency pedig éppen ezért arra figyelmeztet, hogy az adatbrókerek ezek segítségével követhetik a felhasználói szokásokat és a helyadatokat, majd értékesíthetik azokat.
A gyakorlatban ez úgy működhet, hogy valaki nem egy konkrét névre keres rá, csupán földrajzi és viselkedési mintákat elemez, például kijelöl egy katonai bázist, nagykövetséget, kikötőt vagy szállodát, majd megnézi, hogy milyen mobilhirdetési azonosítók jelentek meg ott rendszeresen. Ha egy telefon napközben egy amerikai katonai létesítménynél, este ugyanabban a hotelben bukkan fel, majd másnap egy másik érzékeny helyszín környékén jelenik meg, akkor név nélkül is értékes következtetés vonható le a készülék tulajdonosának szerepéről, mozgásáról és tartózkodási helyéről. A célzott hirdetések helyadatait kormányzati szereplők is felhasználhatják megfigyelésre, illetve léteznek olyan kereskedelmi eszközök is, amelyekkel egy térképen kijelölt területeken belül visszamenőleg is elemezhető, hogy milyen mobileszközök fordultak meg ott. Az amerikai szakértők szerint Teheránnak vannak ilyen eszközei és képességei, így nem meglepő, hogy alkalmazza is azokat.
Leküzdhetetlen kihívás?
Irán és a szövetségesei a háború kezdetekor számos csapást mértek olyan iraki és bahreini szállodákra, ahol a feltételezéseik szerint az amerikai hadsereg alkalmazottai és katonái tartózkodtak, akik több ilyen esetben sérülést is szenvedtek. Bahreinben például egy rakéta eltalálta a Manama Crowne Plaza szállodát, amely – az amerikai kormányzati kiadások adatbázisa szerint – több szerződést is kötött a védelmi minisztériummal elszállásolásra, valamint mosodai és egyéb szolgáltatások nyújtására.
Azt nem tudni, hogy az ilyen akciók közül melyek alapultak digitális megfigyelésre, illetve azoknak mekkora volt a szerepe ezekben a műveletekben, de bizonyára több ilyen is volt, mivel az USA központi parancsnoksága, a Centcom több figyelmeztetést is kapott erről, és „példátlan erősségű védelmi intézkedéseket” hozott a csapatok biztonsága érdekében. Egy amerikai tisztviselő cáfolta, hogy ezek az akciók adatalapú nyomkövetésre épültek volna, az viszont kétségtelen, hogy az SS7-kérések sérülékenységet jelentenek a telekommunikációs hálózatok esetében, és egyes szakértők úgy vélik, hogy Teherán az egyik fő olyan entitás, amely ezeket igyekszik kihasználni az amerikaiakkal szemben.
Az Egyesült Államokban több szenátor és képviselő is régóta foglalkozik ezzel a problémával – van, aki kísérletet tett olyan törvények meghozatalára is, amelyek segítenek bezárni ezeket a digitális kiskapukat például megakadályozva, hogy a techcégek eladják az amerikai kormányzati alkalmazottak digitális lábnyomát. A védelmi minisztérium főfelügyelői hivatala által 2024-ben elindított vizsgálat szerint
az USA-nak nem sikerült megszüntetnie a biztonsági rést azokban a mobiltelefonokban, amelyeket a hadsereg alkalmaz, pedig több mint tíz éve küzdenek a problémával.
Egy sörözés is nemzetbiztonsági kockázat lehet
Az ilyen jellegű kockázatok nem csupán az amerikai hadseregre nézve jelentenek veszélyt. Az idén például a francia Charles de Gaulle repülőgép-hordozó helyzetét sikerült beazonosítani egy tiszt Strava-aktivitása alapján. Ugyanez a sportalkalmazás 2024-ben lehetővé tette azt is, hogy a Le Monde a testőreik fiókjain keresztül kövesse nyomon az olyan vezetők mozgását, mint Joe Biden, Emmanuel Macron vagy Vlagyimir Putyin. Egy másik esetben, 2020-ban az Untappd nevű, kocsmák és sörözők értékelésére szolgáló alkalmazás akaratlanul is felfedte amerikai és brit tisztek tartózkodási helyét, amikor a felhasználók katonai bázisok közelében található vendéglátóhelyekre jelentkeztek be.
Ezek az esetek rámutatnak, hogy a mindennapokban használt mobilalkalmazások és a telefonos helyadatok nemzetbiztonsági kockázatot jelenthetnek. Egy ártatlannak tűnő futás, szállodai tartózkodás vagy akár egy sörözős bejelentkezés is értékes információvá válhat egy ellenséges hírszerző szolgálat kezében.
Mindez azt jelzi, hogy a digitális lábnyom ma már műveleti kockázat lehet,
hiszen a mobiltelefonok olyan adatot termelő szenzorok, amelyek elárulhatják egy ember helyét, szokásait, kapcsolatait, érdeklődését, fogyasztási mintáit vagy mozgásprofilját.
Katonai, hírszerzési és diplomáciai környezetben ez azért veszélyes, mert az ellenfélnek egyszerű, gyors és digitális hozzáférést engednek egy kész profilhoz. Mindezek miatt elengedhetetlen a fegyelmezett digitális higiénia. A személyzetnek tudnia kell, hogy a telefonos tevékenysége nem magánügy, hiszen a készülékét használva akaratlanul is katonailag vagy diplomáciailag érzékeny információk derülhetnek ki. A kockázat a műveleti területeken külön, ellenőrzött eszközök használatával, a saját telefonok korlátozásával, a helymeghatározás és a hirdetési azonosítók letiltásával, az alkalmazáslisták központi felügyeletével, valamint előzetes viselkedési szabályok lefektetésével csökkenthető.
Az adatfegyelem tehát a műveleti biztonság része kell legyen. A hétköznapi felhasználók is kiszolgáltatottak, az ő esetükben ezek az adatok csalások, betörések vagy manipulációk kockázatát rejthetik, míg politikusoknál, állami vezetőknél, diplomatáknál és a nagyvállalatok döntéshozóinál állambiztonsági fenyegetést jelenthetnek, illetve politikai nyomásgyakorlásra vagy dezinformációk terjesztésére is felhasználhatók.
Kapcsolódó:
Címlapfotó: ChatGPT
