A világ olajpiacán a kitermelés helyett inkább a feldolgozás szab határt a kínálatnak. Az orosz finomítók elleni támadások és a közel-keleti zavarok mellett a dízel ára gyorsabban emelkedik a nyersolajénál, így az energiainfláció a hordók bősége mellett is fennmaradhat.
Az olajpiac az idei nyáron szokatlan kettősséget mutat. A Hormuzi-szoros júniusi részleges megnyitása után nagy mennyiségű, korábban feltartóztatott nyersolaj került a piacra, ám a finomított termékek kínálata jóval lassabban állt helyre. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint a globális olajkészletek júniusban 21 millió hordóval emelkedtek, ám a dízel- és benzinpiac feszes maradt. Július közepére a hónap elejéhez képest az amerikai dízel ára 21, a nyersolajé 14 százalékkal drágult.
A különbség a finomítóknál keletkezik, mivel a nyersolajat előbb benzinné, dízellé vagy kerozinná kell alakítani, amihez pedig kevesebb a szabad kapacitás.
Az amerikai piacon ezt az úgynevezett 3–2–1 finomítói árréssel mérik, ami azt becsüli meg, mekkora értéktöbblet keletkezik, amikor három hordó nyersolajból két hordó benzin és egy hordó dízel vagy fűtőolaj készül.
A késztermékek értékéből levonják a felhasznált nyersolaj árát, az eredményből pedig fedezni kell az energia-, a karbantartási és egyéb működési költségeket. Az európai dízel finomítói árrése július elején hordónként 60 dollár fölé emelkedett, hasonlóképpen az amerikai irányadó mutató július 8-án 64,58 dolláros rekordot ért el, ami világosan jelzi, hogy a benzin és a dízel ára lényegesen gyorsabban nőtt a feldolgozásukhoz használt nyersolajénál.
Az orosz kiesés az egész világra kihat
A piaci feszültség egyik fő forrása az orosz finomítói rendszer visszaesése. Oroszország ugyanis az Egyesült Államok után a világ második legnagyobb dízelexportőre volt, és tavaly napi átlagban mintegy 817 ezer hordót szállított külföldre. Mivel ez a mennyiség júniusra 400 ezerre, július első tíz napjában pedig napi 234 ezerre esett, ezért Moszkva megtiltotta a dízel kivitelét, hogy a megmaradt termelést az orosz belső piac ellátására irányítsa.
Az európai országok 2023 óta alig vásárolnak közvetlenül orosz üzemanyagot, azonban változatlanul megfizetik ennek a kiesésnek az árhatását.
A korábbi orosz vevők – köztük Brazília és Törökország is – amerikai, indiai és közel-keleti szállítmányokat keresnek, így ugyanazért a korlátozott mennyiségért versenyeznek az európai importőrökkel.
Azaz minden olyan amerikai dízelszállítmány, amely Latin-Amerika felé indul, csökkenti az Európa számára elérhető kínálatot. A szankciók ugyanis elvágták a közvetlen kereskedelmi kapcsolatot, a globális termékpiac kölcsönös függését viszont nem szüntették meg.
Kína csak részben enyhítheti a hiányt
A piac most Kínától várja, hogy több benzint és dízelt dobjon piacra. Peking a közel-keleti háború kezdetén visszafogta a kivitelét a hazai ellátás védelmében, ezért a kínai finomított termékek exportja áprilisban közel ötéves mélypontra süllyedt. Júliusra már csaknem napi 800 ezer hordóra adtak engedélyt, a ténylegesen útnak induló mennyiséget azonban a Kpler 585 ezer hordóra becsülte, ami elmarad a háború előtti napi 719 ezres átlagtól.
Ázsia finomított termékeinek az importja júniusban 32 százalékkal maradt el a háború előtti három hónap átlagától, míg a szingapúri gázolaj ára február vége óta több mint 50 százalékkal nőtt. Ebben a helyzetben a kínai export bővülése enyhítheti a feszültséget, de gyors megoldást aligha kínál. A globális rendszerben ráadásul több finomító alacsony kihasználtsággal működik, más üzemek pedig műszaki vagy háborús okokból állnak. A rendelkezésre álló nyersolaj így nem feltétlenül ott találkozik a működő feldolgozókapacitással, ahol a dízelre a legnagyobb szükség lenne.
Moszkva szétterítené a finomítást
Az ukrán mélységi csapások Oroszország belső üzemanyag-ellátását is megrendítették. A Makronóm Intézet elemzése szerint az orosz benzintermelés a nyári kereslet mintegy 65 százalékára esett vissza, miután több nagy finomító működése leállt vagy jelentősen csökkent. Moszkvában ezért egy 150–300 milliárd rubeles minifinomítói hálózat létrehozásának a lehetőségét vizsgálják, amely kisebb regionális üzemek között osztaná szét a termelést. Bár ez a rendszer fajlagosan drágábban működne, háborús helyzetben egyetlen támadás jóval kisebb kapacitást kapcsolna ki.
A finomítói válság így túlmutat az orosz–ukrán háborún. A dízel hajtja a közúti fuvarozást, a mezőgazdasági gépeket és az ipari berendezések jelentős részét, ezért az áremelkedés gyorsan beépülhet az élelmiszerek és a szállított termékek költségébe. Az amerikai dízelkészletek július elején 6 százalékkal maradtak el az ötéves átlagtól, az OECD finomított termékekből álló készletei pedig szintén a 2015–2019-es szint alatt álltak. Az energiabiztonság során ezért a nyersolaj-kitermelés mellett nagyobb súlyt kap a működő finomítói kapacitás, a termékkészletek és a javítható infrastruktúra. A következő energiaválságot ugyanis az is kiválthatja, hogy van elég olaj, csak nincs elegendő létesítmény, amely használható üzemanyagot készítsen belőle.
Kapcsolódó:
