Délkelet-Ázsiában az online csalóközpontok ügye kiberbűnözésből emberkereskedelemmé vált. Sok embert ugyanis hamis állásajánlatokkal csábítanak külföldre, majd zárt telepeken csalások végrehajtására kényszerítenek. A razziák során több központot felszámoltak, de a kiszabadítottak közül sokan útlevél hiányában két ország között rekedtek.
A délkelet-ázsiai online csalóközpontok ügye mára már túlmutat a kiberbűnözésen. A régió országainak határvidéki térségeibe ugyanis emberek százezreit csábítják el hamis állásajánlatokkal, majd zárt telepeken online csalások végrehajtására kényszerítik őket.
A csalóközpontok elterjedése
A scamközpontok a Covid-időszak után lettek népszerűek, amikor a határ menti üdülőkomplexumok és üresen maradt hotelek egy részét online csalásokat elkövető telepekké alakították át. Ezek elterjedését a technológia is gyorsította, hiszen a közösségi média és az MI-eszközök is segítik e központok működtetését.
Egyetlen zárt telepről több ezer ember írhat üzeneteket a világ különböző pontjain élő áldozatoknak,
a mesterséges intelligencia pedig megkönnyítheti a fordítást, a meggyőző szövegek írását és a személyre szabott manipulációt.
A módszer sok esetben hasonló.
Az áldozatoknak jól fizető ügyfélszolgálati állást ígérnek, majd miután megérkeznek, elveszik az útlevelüket és az irataikat, zárt, őrzött épületekbe viszik őket, ahol online csalásokra kényszerítik őket,
például hamis kriptobefektetéseket közvetítenek vagy ügyfélszolgálatok nevében verik át az embereket. Az ott dolgozóknak heti bevételi célokat kell teljesíteniük, amiket ha nem érnek el, veréssel, áramütéssel vagy egyéb büntetésel sújtják őket. Ez a jelenség azért is nehezen kezelhető, mert a csalások kitervelői és az azokat megvalósító dolgozók az áldozat szemszögéből egy oldalon állnak. Vagyis az online csalás során a nyugati felhasználók veszítenek pénzt, még akkor is, ha az üzeneteket olyanok küldik, akik rabszolgaszerű körülmények között élnek.
Délkelet-Ázsia: A csalóközpontok melegágya
Az ilyen helyeken dolgozók pontos számát nehéz meghatározni, mert sok központ zárt, fegyveresekkel őrzött és gyorsan elköltöztethető, de a becslések szerint több száz ilyen működik a térségben. A fő gócpontok Kambodzsa, Mianmar és Laosz, de kisebb-nagyobb hálózatok Thaiföldön, a Fülöp-szigeteken és más délkelet-ázsiai országokban is vannak. Kambodzsában az Amnesty International 53 olyan telepet azonosított, ahol emberkereskedelem, kényszermunka vagy kínzás gyanúja merült fel. Mianmarban főleg a gyenge állami kontroll alatt álló határvidékeken létesültek ilyen központok, Laoszban pedig a kaszinókhoz és különleges gazdasági övezetekhez kapcsolódó hálózatok erősödtek meg. Az ENSZ becslése szerint több százezer embert kényszeríthetnek online csalásokra Délkelet-Ázsiában. Ennek meg is van az eredménye, a GI-TOC/USIP becslése alapján a térségbeli scamszindikátusok 2023-ban mintegy 43,8 milliárd dollárt csaltak ki az áldozataiktól.
Forrás: UNODC
Az érintett kormányok felismerték, hogy a scamközpontok emberkereskedelemmel foglalkoznak és biztonsági problémát is jelentenek, ezért igyekeznek fellépni ellenük. Mianmarban a csalóközpontok felszámolása tavaly eredményes volt, mivel Thaiföld nyomásgyakorlása után mintegy 5000 embert menekítettek ki a Myawaddy térségében működő egységekből,
ám az akkori fellépés humanitárius válságot is okozott, mert több mint 7000 ember rekedt ideiglenes táborokban a thaiföldi–mianmari határ közelében.
A probléma azóta is fennáll: a jogvédő szervezetek úgy vélik, hogy idén nyáron még mindig több mint 5300 ember lehet fogva tartva online csalóközpontokban Mianmar thaiföldi határvidékén.
Kambodzsa az elmúlt hónapokban szintén erősebben lépett fel ezekkel a létesítményekkel szemben. A Reuters azt írja, hogy a hatóságok közel 200 scamközpontot zártak be, 173 bűnözőt tartóztattak le és körülbelül 11 ezer munkást deportáltak. Csakhogy ezeknek is meglett a negatív következménye, ugyanis az NPR beszámolója szerint sokan nem tudnak hazamenni, mert nincs meg az útlevelük, nincs pénzük repülőjegyre, vagy a hatóságok vízumtúllépőként vagy illegális migránsként kezelik őket. Többen a szomszédos országok felé menekülnek papírok nélkül, másokat ideiglenesen őrizetbe vettek vagy bizonytalan jogi helyzetbe kerülnek.
Jól látható, hogy a helyzet megoldásához nem elég a razzia és a deportálás, a hatóságoknak az áldozatokat először azonosítaniuk kellene, majd biztosítani számukra az irataik pótlását és hazajutásukat. Emellett a technológiai platformoknak, a bankoknak és a rendvédelmi szerveknek együtt kellene működniük a csalóhálózatok felderítésében. A scamközpontok felszámolása csak akkor lehet sikeres, ha közben nem hagyják magukra azokat, akiket ezek a hálózatok rabszolgaként dolgoztattak, mert mint minden bűnszervezetet, az ehhez csatlakozókat is sok esetben a kétségbeesés és a mélyszegénység táplálja.
Kapcsolódó:
