Szerbia megkezdte az atomerőművének előkészítését, amely a Nyugat-Balkán első ilyen létesítménye lehet. A francia EDF már több megvalósítási tanulmányon dolgozik, Belgrád ugyanakkor más nemzetközi partnerekkel is tárgyal. Csakhogy a 2040 utáni üzembe helyezéshez még ki kell építeni a megfelelő szabályozási, intézményi és szakmai hátteret.
Szerbia hamarosan megépítheti első atomerőművét, amely a Nyugat-Balkán első létesítménye lehet, ám a folyamat egyelőre tervezési fázisban van, és a francia EDF egy előzetes után további négy tanulmányt készíthet az ország számára. Hogy melyik cég építheti meg az atomerőművet, az egyelőre kérdés, ugyanis Szerbia több másik, a nukleáris energia terén tapasztalatot szerzett vállalattal is egyeztet,
Belgrád tehát nyitva tartja a kínai, amerikai, dél-koreai, orosz és regionális együttműködés lehetőségét.
Az Électricité de France (EDF) Franciaország meghatározó, teljes egészében állami tulajdonban lévő energiavállalata, amely villamosenergia-termeléssel, -kereskedelemmel, hálózati és energetikai szolgáltatásokkal, valamint atomerőművek fejlesztésével, üzemeltetésével foglalkozik. A társaság a nukleáris iparban számít nagy szereplőnek, hiszen a francia atomerőműpark üzemeltetője, illetve részt vesz új reaktorprojektek, köztük az EPR-technológiára épülő beruházások előkészítésében és megvalósításában. A vállalat tavaly világszerte több mint 197 ezer embert foglalkoztatott, mintegy 41 millió ügyfelet látott el, az általa működtetett létesítmények pedig 515,5 terawattóra villamos energiát termeltek.
Az ütemterv
A szerb kormány célja, hogy a jövő év közepére lezárja a nukleáris program első szakaszát. A jelenlegi tervek szerint 2032-re kellene elérni azt az intézményi, szabályozási és szakmai felkészültséget, amely lehetővé teszi a technológia kiválasztását és a szerződéses folyamat megkezdését. Az építéssel 2035-ig meglennének, az üzembe helyezés időpontja azonban kérdéses:
amíg a márciusi kormányzati kommunikáció 2040 körüli hálózatra kapcsolást említett, az áprilisi egy évvel későbbi indulással számolt.
Vagyis egyelőre politikai céldátumokról van szó, még nincsenek engedélyek, kivitelezési szerződések, végleges finanszírozási megoldás és beruházási menetrend.
A jogi akadály megszűnt, a nukleáris államot azonban még fel kell építeni
Szerbia 2024 novemberében oldotta fel az atomerőművek építésére vonatkozó, harmincöt éve hatályos tilalmat, ez azonban csak az első lépése volt a folyamatnak. Szükség lesz még a
megfelelő hatósági háttér megteremtésére, törvényi háttérre, üzemeltetőre, a nukleáris hulladék elszállításának és tárolásának megoldására, valamint a biztonsági infrastruktúrára.
Ezen a területen azonban jelentős a lemaradása. Az Európai Bizottság 2025-ös országjelentése szerint ugyanis a helyi nukleáris biztonsági és sugárvédelmi szabályozás csak részben igazodik az Euratom joganyagához.
Ez a jelentés a régi kutatóreaktorokhoz és tárolólétesítményekhez kapcsolódó engedélyezési ügyeket, valamint a szerb nukleáris és sugárbiztonsági hatóság, a Srbatom kapacitásainak további megerősítését is sürgette. Vagyis az első erőmű terve egy olyan rendszerbe érkezik, amelynek a meglévő nukleáris örökséggel kapcsolatban is vannak elvégzendő feladatai.
A szénfüggőség érthetővé teszi a nukleáris fordulatot
A szerbek atomerőmű iránti érdeklődése mögött egy energiaszerkezeti probléma áll, az ország ugyanis 2024-ben mintegy 34,3 terawattóra villamos energiát termelt, amelynek a 61 százaléka barnaszénből és lignitből származott, a vízenergia részaránya közel 29 százalék, a földgázé 4,9, a szélenergiáé 3,9, a napenergiáé pedig mindössze 0,35 volt.
A villamosenergia-rendszer tehát ma még erősen szénalapú, viszont a kibocsátáscsökkentés és az európai energiapiaci integráció csökkenti a magas szén-dioxid-kibocsátású termelés mozgásterét.
Az ország integrált energia- és klímaterve 2030-ra 45,2 százalékos megújuló részaránnyal számol a villamosenergia-termelésben, ám mivel az első szerb atomerőmű a legkedvezőbb menetrend szerint kezdheti meg a működését 2040 előtt, így az atomenergia nem válthatja ki a következő évek megújulóenergia-, hálózatfejlesztési, tárolási és energiahatékonysági beruházásait. A nukleáris program legfeljebb a 2040-es éveknek az energiarendszerét alakíthatja.
A felmerülő problémák
Csakhogy a közeljövőben gondot okozhat a megfelelő infrastruktúra és kapacitás hiánya. Szerbiában jelenleg több mint húsz szakember dolgozik a nukleáris program előkészítésén, ami elegendő lehet a munka összehangolására, de egy atomerőmű megépítéséhez és működtetéséhez ennél jóval szélesebb szakmai háttér kell.
Mérnökökre, jogászokra, közgazdászokra, hatósági és sugárvédelmi szakemberekre, valamint felkészült hazai beszállítókra is szükség lesz, és mivel ezeket a kapacitásokat nem lehet néhány év alatt felépíteni, így egy hosszú távú stratégiára van szükség.
A másik probléma a hosszú időtáv, hiszen egy atomerőmű az előkészítésétől az esetleges leszereléséig és a hulladék kezeléséig több évtizedet ölel fel, éppen ezért nem függhet egyetlen kormánytól vagy politikai ciklustól: csak akkor lehet működőképes, ha a fő célok és szabályok hosszú távon is érvényben maradnak, és ehhez kiemelten fontos a társadalmi bizalom. Ennek tükrében Aleksandar Vučić szerb elnök lemondása megnehezítheti a procedúrát, kivéve, ha rövid időn belül stabilizálódik az ország politikai helyzete.
Kapcsolódó:
Borítókép: Chat GPT
