Az EU román–bolgár vezetéssel tengerészeti biztonsági központot hozna létre a Fekete-tengeren. Emiatt azonban Moszkva attól tart, hogy a rendszer később helyben gyártott drónokkal és nyugati eredetű hajókkal lazíthatja fel a török szorosok katonai korlátait.
Az uniós külügyminiszterek július 13-án áttekintették a tavaly elfogadott fekete-tengeri stratégiát. Kaja Kallas uniós külügyi és biztonságpolitikai főképviselő ekkor jelentette be, hogy a készülő tengerészeti biztonsági központot Románia és Bulgária közösen vezeti majd. Az EU ennek keretében eddig 65 projektet indított, összesen mintegy 200 millió euró értékben.
A központ feladata a tengeri jelenlét javítása és a kritikus infrastruktúra védelme lenne, az uniós elképzelés előrejelző rendszert és pilóta nélküli eszközöket is bevetne. Amellett, hogy kiemelt figyelmet kapnának a tenger alatti kábelek, valamint az energetikai létesítmények, a központ az aknamentesítést is támogatná, emellett egy későbbi orosz–ukrán megállapodás tengerre vonatkozó kitételeinek az ellenőrzésében is szerepet kaphatna.
Törökország ellenőrzi a tengeri átjárót
A Fekete-tenger katonai egyensúlyát alapvetően meghatározza az 1936-os montreux-i egyezmény, amely leszögezi, hogy a külső államok hadihajói legfeljebb 21 napig maradhatnak a térségben, az összesített tonnatartalmuk pedig nem haladhatja meg a 45 ezret. A tenger menti országok hajóira természetesen kedvezőbb szabályok vonatkoznak, ahogy az áthaladási szándékukat is rövidebb határidővel kell jelezniük Ankarának.
Törökország a háború kezdete óta szigorúan alkalmazza az egyezményt, 2024-ben közölte, hogy nem engedi át a Nagy-Britannia által Ukrajnának átadott két aknamentesítő hajót, amíg a háború tart. Vagyis ez a döntés megmutatta, hogy a tulajdonosváltás önmagában nem elegendő, amennyiben a hajó a hadviselő állam flottájába kerül.
Moszkva a nyugati képességek honosításától tart
Az orosz Vzgljadban megszólaló katonai szakértők szerint az uniós központtal megkerülhetők lennének a montreux-i korlátozások. A cikkükben felvázolt forgatókönyvben Franciaország vagy Nagy-Britannia hajókat adna el, illetve hosszabb időre átadna Romániának és Bulgáriának, amelyek helyi lobogó alatt és helyi parancsnoksággal működnének, így formailag a két fekete-tengeri állam flottáját erősítenék.
Az orosz elemzők ennél nagyobb veszélyt látnak a helyi gyártókapacitásban, szerintük ugyanis Romániában és Bulgáriában legénység nélküli hajókat vagy más tengerészeti rendszereket szerelnének össze, így a kész eszközöknek már nem kellene áthaladniuk a Boszporuszon. Moszkva emellett attól is tart, hogy a központ adatai az orosz hajómozgások követését vagy ukrán tengeri drónok támogatását szolgálhatják, igaz, ilyen feladat a nyilvános uniós tervben nem szerepel.
A hajóátadásnak már volt előzménye
Az orosz forgatókönyv egyik eleme már megjelent a gyakorlatban, amikor Nagy-Britannia 2023-ban két Sandown osztályú aknamentesítő hajót adott el Romániának. Az első még abban az évben M 270 Sublocotenent Ion Ghiculescu néven szolgálatba is állt. A negyvenfős román legénysége brit kiképzés után Skóciából Konstancába hajózott, az útja során pedig áthaladt a török szorosokon. A másodikat tavaly augusztusban vették át, majd Captain Constantin Dumitrescu néven novemberben érkezett meg a román kikötővárosba.
A fekete-tengeri aknaelhárításban részt vevő hajóknak román a személyzete és a parancsnoksága.
Ez egy lényeges különbség az Ukrajnának átadott, Nagy-Britanniában rekedt aknamentesítőkhöz képest, mivel Románia egy part menti, a hadviselésben közvetlenül részt nem vevő állam, ezért a hajói kedvezőbb montreux-i elbírálás alá esnek. Viszont ez a precedens jól mutatja, hogy egy nyugati hajó értékesítése és román haditengerészeti integrációja működőképes konstrukció, ehhez képest egy ideiglenes zászlóváltás vagy formális bérbeadás jóval vitathatóbb lenne, főleg akkor, ha a személyzet és a parancsnokok a külső államhoz kötődnének. Ankara ilyen esetben szigorúan vizsgálhatná az áthaladás célját.
A technológia könnyebben mozog, mint a hajó
A montreux-i egyezmény elsősorban a hadihajók szorosokon történő áthaladását korlátozza, a technológia átadására és a fekete-tengeri országok saját hajógyártására jóval kisebb hatást gyakorol. Mindez azt jelenti, hogy Románia és Bulgária külföldi tervek alapján is fejlesztheti a flottáját, illetve helyben szerelhet össze vezető nélküli rendszereket.
Az oroszok aggodalma ebből a szempontból érthető, hiszen bár a Boszporuszon feltartóztathatók a brit vagy francia lobogó alatt érkező hadihajók, ám a nyugati technológia és kiképzés megjelenhet a fekete-tengeri NATO-tagállamokban. Vagyis a térség katonai egyensúlya a szorosokon áthaladó flották számának növelése nélkül is módosulhat.
Románia és Bulgária viselné a kockázatot
A határvonal az ukrán támadások közvetlen támogatása, hiszen míg a tengeri útvonalak és az infrastruktúra megfigyelése védelmi feladat, az orosz célpontokról gyűjtött adatok átadása, vagy a Konstancából és bolgár kikötőkből indított ukrán drónok kiszolgálása már a háborúban való közvetlenebb részvételt jelentené. Igaz, ez utóbbira jelenleg nincs bizonyíték.
Moszkva egy ilyen helyzetre várhatóan elsősorban kiberműveletekkel és elektronikai zavarással válaszolna, mivel a kikötők vagy az összeszerelő üzemek orosz szemmel katonai értékű infrastruktúrák lennének. A központ tehát az egyik oldalon erősítené Románia és Bulgária védelmi képességét, viszont az esetleges orosz válasz is ezt a két országot érintené.
A tengerészeti biztonsági központ elvben nem kerüli meg a montreux-i egyezményt, egy olyan intézményi keretet hozna létre, amelyben a parti menti NATO-tagállamok erősebb flottát és fejlettebb megfigyelési rendszert építenének ki. Bár az egyezmény korlátozza a hajók mozgását, a technológia és a helyi gyártókapacitás mégis könnyebben átjuthat ezen a stratégiai szűrőn.
Kapcsolódó:
