Az amerikai techszektor közel ezermilliárdos MI-lufija önmagát felemésztő adósságcsapdává vált, ráadásul az exportkorlátozásokat meghaladó Kína és a piacok blokkosodása is bedöntheti azt.
Az élvonalbeli amerikai mesterségesintelligencia-iparág rendkívül törékeny pénzügyi alapon nyugszik. A technológiai piacot elsősorban a riválisok kiszorításának szándéka mozgatja, háttérbe szorítva a technológia gazdasági hasznosságát és a legalapvetőbb kockázatkezelési alapelveket. A cégek irracionális adósságfelhalmozását az a kényszer fűti, miszerint az első körös előny elmulasztása lemaradást jelent számukra a jövő gazdaságában.
A milliárd dolláros kártyavár
A Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) által elvégzett számítások bizonyítják, hogy a technológiai óriásvállalatok az optimális szint másfélszeresét fektetik be az iparágba, amit a korai előny megszerzése hajtja. Csakhogy a cégek hitelből és komplex hálózati modellekből hozzák előre a jövőbeli beruházásaikat, ennek következtében a szektor tőkekiadásai csak az idén elérik a 700 milliárd dollárt. Ennek a rohamtempójú növekedésnek a legfőbb kockázata a folyamatosan emelkedő termelékenységi küszöb, ugyanis minél több kapacitást épít ki a szektor, annál jelentősebb technológiai áttörésre van szükség a nyereségesség és a fenntarthatóság megőrzéséhez.
Hogyan lehetséges ekkora tőkét mozgatni a piacon anélkül, hogy a lufi azonnal kidurranna?
A válasz a felhőszolgáltatók és az MI-laborok közötti zárt, körkörös finanszírozási hálózatban keresendő.
Az ábra megmutatja, hogyan hálózzák be a vezető felhőszolgáltatók – mint a Microsoft, az Amazon vagy a Google – hatalmas tőkebefektetésekkel az olyan élvonalbeli algoritmusfejlesztő laborokat, mint az OpenAI és az Anthropic. A grafikonon szereplő nyilak mentén jól nyomon követhető a dollármilliárdok oda-vissza áramlása. A Microsoft például 13 milliárd dolláros tőkebefektetést nyújtott az OpenAI-nak, amely cserébe egy gigantikus, 250 milliárd dolláros kapacitásvásárlási kötelezettséggel láncolta magát a technológiai óriáshoz. Hasonlóan zárt kötelék figyelhető meg az Amazon és az Anthropic között, ahol a 13 milliárd dolláros tőkejuttatásra 100 milliárdos kötelezettségvállalás jut.
Bár egy töretlen piaci fellendülés idején ez a struktúra garantálja a biztos keresletet, egy esetleges technológiai megtorpanás esetén a hálózat dominóhatást indíthat el, mivel a szoros pénzügyi kötődések miatt egyetlen labor bedőlése azonnali forráskivonásra kényszerítheti a mögötte álló, a saját hitellimitjeiket védő tőkéseket. Ez a kényszerű visszavonuló a láncolaton és a közös partnereken – mint például az ábrán is szereplő CoreWeave felhőszolgáltatón vagy az Nvidia chipgyártón – keresztül más, amúgy stabil szereplőket is magával ránthat.
Kína meghaladta nyugati hardvereket
Miközben az Egyesült Államok technológiai szektora a saját maga által teremtett szűkülő adósságcsapdával küzd, a kínaiak megmutatták, hogy a hardveres embargókra épülő nyugati stratégia elégtelen. A cégeik ugyanis a szankciók és a központi vezetés hatására rákényszerültek saját félvezetők gyártására, aminek köszönhetően megtörhetik az amerikai mesterségesintelligencia-monopóliumot.
A fejlődés ütemét jól szemlélteti a kínai chipeken futó Moonshot AI 2,8 ezermilliárd paraméteres Kimi K3 modellje. Bár a rendszer az összteljesítményében még alulmarad, a felhasználói felületet érintő programozási teszteken 1679 pontos eredménnyel bizonyította, hogy egyes területeken már megelőzi a legfejlettebb amerikai rendszereket, beleértve az OpenAI és az Anthropic csúcsfejlesztéseit. A kínai innováció hatékonyságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Kimi K3 már 48 óra alatt képes volt önállóan megtervezni egy szimulált mikrochipet.
Világszintű MI-együttműködés
A technológiai áttöréssel párhuzamosan Sanghajban 29 állam, köztük Brazília, Oroszország és Indonézia részvételével megalapították a Mesterségesintelligencia-együttműködés Világszervezetét. A kínai vezetésű társaság a következő öt évben 5000 specifikus technológiai képzést indít a fejlődő világ számára, és hat regionális blokkal – köztük a BRICS-országokkal és az Afrikai Unióval – hoznak létre közös alkalmazási központokat.
Ennek a nagyszabású stratégiának a célja a globális dél becsatornázása a jelenleg 140 milliárd dollárra értékelt kínai intelligens gazdaságba és annak szabályozási rendszerébe, amit a MAZU meteorológiai rendszer 30 állam részére történő átadásával kezdtek meg. Kína a nyitottság retorikájával valójában elfedi azt, hogy ugyan a szoftveres modellek fejlesztésében sikeresen felzárkózott, jelenleg nincs meg a teljes kontrollja a félvezetők ellátási láncai felett.
Ebből kifolyólag a nyitottság hangoztatása részükről pusztán taktikai lépés.
A pekingi vezetés azt feltételezi, hogy a jövő ipari és adatkezelési szabványait az a hatalmi tömb fogja diktálni, amelyik a nemzetközi piacok legnagyobb részét birtokolja.
Az adatszuverenitás kora
A kínai felzárkózás és terjeszkedés kikényszeríti a nemzetközi technológiai ökoszisztémák szétágazását, ami véget vethet a szabad hozzáférésű amerikai MI-modellek korszakának. Ennek hatására ugyanis az amerikai fejlesztők várhatóan – a Fable esetéhez hasonlóan – lezárják az eddigi nyílt hozzáférésű modelljeiket, és a jövőben vertikálisan integrált, óriási versenyelőnybe kerülő szoftverholdingokká alakulnak. Ezt a kényszerű technológiai bezárkózást az egy hónapos amerikai kormányzati nemzetbiztonsági átvilágítások is lassítják, csökkentve a vállalatok szabad mozgásterét az élesedő globális versenyben.
Úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok elvesztette a technológiai vezető szerepét, ugyanakkor a központosított távol-keleti hatalmi modell elfogadottsága is korlátozott, amit a 2008-ban és 2014-ben elbukott kínai–orosz űrfegyverkezési szerződéstervezetek kudarca is mutat.
A világ a nemzeti adatszuverenitás felé tart.
Ezt a befelé fordulást megerősíti a francia, kanadai, japán és emírségekbeli önálló nemzeti modellek térnyerése, amelyeknek a legfőbb vonzereje és ígérete az adatok házon belül tartásának garanciája. A jövőben tehát várhatóan főként az egymással inkompatibilis szabványok és a nemzetbiztonsági érdekek által határolt, elszigetelt adatközpontok jelennek meg.
A szűkülő piac és a növekvő inkompatibilitás miatt azonban az MI-laborok képtelenek lesznek előállítani azt a profitot, amellyel teljesíteni tudnák a hiperskálázók (Microsoft, Amazon, Google) felé tett kapacitásvásárlási kötelezettségeiket, és ez lehet az a pont, amely elindítja a dominóhatást.
Fotó: Dreamstime
Kapcsolódó:
