Hiába tartja egy ideig felszínen a migráció Európa népességét, a fordulat már látszik: az EU lakossága három éven belül elérheti a csúcspontját, majd tartós csökkenésbe fordulhat. A demográfiai hanyatlás pedig átírhatja a kontinens gazdasági, munkaerőpiaci és versenyképességi kilátásait.
Az Eurostat jelentése szerint az Európai Unió népessége – a három Európai Szabadkereskedelmi Térség (EFTA)-tag Norvégiát, Izlandot és Svájcot is ideértve – 2029-ben tetőzhet a tavaly mért 451,8 millió főről 453,3 millióra növekedve, majd az évszázad végére több mint 53 millióval csökkenhet. Az eredményeket az uniós statisztikai hivatal tavaly áprilisban publikált adatai alapján valószínűsítik abban az esetben, ha a jelenleg mért trendek és körülmények a vizsgált időszakban változatlanok maradnak. A népességcsökkenés mértéke már 2050-re átlépheti a 8 millió főt, majd ekkortól felgyorsulhat, így 2100-ig 11,7 százalékos lehet a fogyás a múlt évhez viszonyítva.
Egyre kevesebben és egyre idősebbek leszünk
A lakosságszám tekintetében Németország marad a legnépesebb a kontinensen, igaz, a tavaly mért 83,6 milliós lélekszám itt is több mint 11 százalékkal fogyhat az évszázad végére. A második legtöbb, 68,1 millió fős Franciaország szintén csökkenést könyvelhet el, igaz, alig több mint 1 millió főt veszíthet. A most harmadik Olaszország (58 millió fő) helyét pedig átveheti Spanyolország, ahol több mint 600 ezer fővel nőhet a lakosság száma, meghaladva a 49,7 milliót.
Magyarország esetében vélhetően folytatódik a lélekszám zsugorodása, ezért 2100-ban 9,5 helyett már csak 7,3 millióan leszünk,
ami 22,5 százalékos fogyás. A legnagyobb mértékű népességcsökkenés Lettországban, Litvániában, Lengyelországban és Görögországban valószínű, ahol a 30 százalékot is túllépi.
A becslések alapján a halálozások száma mindvégig meghaladja az élve születésekét a vizsgált időszakban, így meghatározó marad a természetes fogyás a kontinensen. Ez a tendencia 2055 és 2064 között gyorsulhat a leginkább, amikor 2,5 millió fővel is eltérhet egymástól a két említett adat. A demográfiai statisztikákat vizsgálva megállapítható az is, hogy azokban az államokban, amelyekben a népesség növekedni fog, a bővüléshez csupán a magas és tartós pozitív migráció járul hozzá, ilyen például Svédország, Írország és Hollandia. A népesség eközben továbbra is idősödik,
2100-ra 6,6 évvel, 51,5 esztendőre nőhet az uniós mediánéletkor,
a 65 év felettiek száma pedig a duplájára emelkedhet. Ez minden országra jellemző lesz, főként Máltára, Ciprusra, Írországra, Luxemburgra, Litvániára és Lengyelországra, ahol a mediánéletkor több mint 10, míg Magyarország azon hét állam között van, ahol kevesebb mint 6 évvel öregszik. A 0–19 évesek aránya várhatóan 23,3-ról 16,7-re, a dolgozókorúaké (20–64 évesek) 58,3-ról 49,7 százalékra csökken, a 65 év felettieké viszont 12,4-ről 33,6 százalékra emelkedik.
Az elöregedési folyamatot jól szemlélteti, hogy az időseken belül is növekszik az életkor. Bár a migráció egyes EU-tagállamokban hozzájárulhat az elöregedési folyamat késleltetéséhez, ám ahol a munkaképes korú lakosság viszonylag nagy hányada távozik – például vonzóbb állások keresése céljából –, az felgyorsíthatja az elöregedési folyamatot.
Stratégiai feladat a népességfogyásból eredő kihívások kezelése
Az Eurostat előrejelzése jól jelzi az EU következő évtizedeinek egyik legnagyobb kihívását, hiszen gazdasági szempontból a fő kockázat a munkaképes korú népesség csökkenése, mivel kevesebb dolgozónak kell eltartania több nyugdíjast. Ez költségvetési nyomást jelent a nyugdíj- és egészségügyi rendszerek számára amellett, hogy lassítja a gazdasági bővülés ütemét. A munkaerőhiány kiemelten érintheti a feldolgozóipart, az egészségügyet, az építőipart és az idősgondozást, amely területeken már ma is több ország küzd szakemberhiánnyal. Versenyképességi szempontból pedig amíg a kontinens népessége stagnál vagy csökken, a gazdaság súlypontja az olyan térségek felé tolódik, mint India, Délkelet-Ázsia vagy Afrika egyes részei, ahol a populáció növekszik.
A kisebb belső piac, a csökkenő munkaerő-állomány és a növekvő szociális kiadások Európa gazdasági súlyának mérséklődéséhez vezethetnek,
az élethosszig tartó tanulás szerepének felértékelődésével átalakulhat az oktatás, az egészségügyben pedig a krónikus betegségek kezelése, az idősgondozás és az egészségben eltöltött életévek növelése kerülhet a középpontba.
Ezeket a kedvezőtlen hatásokat enyhíthetik az új technológiák (MI, robotizáció, intelligens gyárak, autonóm logisztikai rendszerek, egészségügyi diagnosztikai megoldások), a megfelelő családpolitika, a lakhatási támogatások és a kiszámítható gyermekvállalási feltételek biztosítása. A migráció terén pragmatikusabb megközelítés várható, mivel magasan képzett, kulturálisan integrálható és gazdaságilag aktív munkaerő bevonzására lenne szükség. Hazánk 22,5 százalékra prognosztizált népességcsökkenése miatt a demográfiai kihívások kiemelt nemzetstratégiai kérdéssé válnak, és fontos szempont, hogy amennyiben sikerül a gazdaságot a magas hozzáadott értékű, automatizált és technológiaintenzív irányba terelni, akkor kisebb népesség mellett is fenntartható a versenyképesség, amihez a családpolitika, a technológia modernizációja, az oktatás minőségének a javítása és a termelékenység növelése szükséges.
A demográfiai problémák kezelésében emellett legalább ilyen fontos a meglévő humán erőforrások hatékonyabb kihasználása. A nyugdíjkorhatár emelése, az idősebb munkavállalók foglalkoztathatóságának javítása, a nők munkaerőpiaci részvételének további növelése, valamint a folyamatos képzési és átképzési programok hozzájárulhatnak e kedvezőtlen trendek mérsékléséhez.
Kapcsolódó:
Címlapfotó: MTI
