Az Egyesült Államok nukleáris megállapodása Szaúd-Arábiával egyrészt erősítheti Washington közel-keleti befolyását, másrészt háttérbe szoríthatja Kínát és Oroszországot. A 30 évre szóló egyezmény ugyanakkor az urándúsítás lehetősége miatt biztonsági aggályokat is felvet.
A történelmi jelentőségű egyezség keretében Amerika polgári célú atomprogramot biztosít a királyság számára, amely potenciálisan megnyitja az utat az urándúsítás előtt a szaúdi területen.
A 30 évre szóló, több milliárd dolláros kontraktus az amerikai vállalatoknak központi szerepet biztosít Szaúd-Arábia nukleáris infrastruktúrájának fejlesztésében, egyúttal kizárja a külföldi versenytársakat.
Az egyik legfontosabb rendelkezés szerint az USA vállalatainak urándúsító létesítményt kell építeniük Szaúd-Arábiában, amennyiben egy közös amerikai–szaúdi tanulmány megállapítja, hogy egy ilyen lépés indokolt. Ez a kikötés befolyást biztosít az Egyesült Államoknak a szaúdi atomprogram felett, ráadásul lehetőséget nyújt arra, hogy megakadályozzák a program katonai célokra való visszaélésszerű felhasználását.
Várhatóan a következő napokban terjesztik a Kongresszus elé felülvizsgálatra a megállapodást, amely máris vitát vált ki számos olyan törvényhozó körében, aki ellenzi a nukleáris technológia terjedését a bizonytalan helyzetű Közel-Keleten – a megakadályozása azonban nehéz lenne, hiszen ahhoz közös határozat szükséges, továbbá – amennyiben szükséges – kétharmados többségi szavazat is kell az esetleges elnöki vétó felülírásához.
Trump a múlt héten hivatalosan jóváhagyta a szerződést, amely magában foglal egy nukleáris együttműködési egyezményt és egy kétoldalú biztosítéki dokumentumot. Ezeket szerdán írta alá Chris Wright energiaügyi miniszter, aki tavaly áprilisban, a régióba tett első külföldi útja során tárgyalt szaúdi kollégájával, Abdulaziz bin Szalmán herceggel, aki szintén ratifikálja a megállapodást.
A lépés hozzájárulhat az amerikai nukleáris ipar újraélesztéséhez, megerősítheti az amerikai–szaúdi kapcsolatokat, sőt megakadályozhatja, hogy Oroszország és Kína stratégiailag fontos szerepet töltsön be a szaúdi nukleáris programban. Ám megfelelő korlátozások hiányában – többek között az urán dúsítására vonatkozóan –, növelheti a nukleáris fegyverek elterjedésének kockázatát a Közel-Keleten és azon túl is.
A szaúdi tisztviselők már régóta azzal érvelnek, hogy az egyezségre azért van szükség, hogy a királyság kiépíthesse a nukleáris iparát, amely a még fel nem tárt uránérclelőhelyekből merítene, hogy kielégítse a hazai energiaigényt, ezáltal több olajtermelést tudnának exportra fordítani, illetve növelni tudnák a bevételeiket.
Szaúd-Arábia ragaszkodik ahhoz, hogy a szándékai békések, bár a koronaherceg, az ország tényleges vezetője 2018-ban kijelentette, hogy ha Irán valaha is kifejleszt egy nukleáris fegyvert, az ő országa is követni fogja a példáját.
A Westinghouse Electric AP1000 reaktora a szerződés legnagyobb haszonélvezői közé tartozna, hiszen az körülbelül 1100 megawatt villamos energiát termel, ami elegendő egy közepes méretű város vagy egy nagy MI-adatközpont ellátásához.
A törvényhozók figyelmének középpontjában az áll majd, hogy a megállapodás biztosítékai elegendőek-e ahhoz, hogy kizárják egy potenciális atomfegyver kifejlesztésének lehetőségét a közel-keleti háború idején.
Marco Rubio külügyminiszter elhárítva az aggályokat azt mondta, hogy az Egyesült Államok nem fog olyan megállapodást kötni a világ egyetlen országával sem, amely a nukleáris fegyverek elterjedésének kockázatához vezetne.
A kontraktus értelmében az új erőművi reaktorokat és egyéb nukleáris technológiát amerikai vállalatok szállítanák, néhány cég külföldi beszállítóinak pedig potenciálisan másodlagos szerep jutna.
A reaktorprojektek előrehaladtával az amerikai és szaúdi tisztviselők egy kétéves tanulmányt is végeznének, amelyben megvizsgálnák az urán dúsításának előnyeit és az esetleges importált fűtőelemet kiváltó kereskedelmi szempontú életképességét Szaúd-Arábia számára.
Ha a tanulmány arra a következtetésre jut, hogy indokolt a helyi dúsítás, az amerikaiak egy titkos „fekete doboz”-megállapodás keretében építenék meg a dúsítóüzemet, amely kizárná az érzékeny dúsítási technológia átadását a szaúdiaknak.
A Trump-kormány tisztviselői szerint az amerikai szerep megakadályozná, hogy a dúsított uránt katonai célokra alkalmazzák, emellett biztosítaná, hogy a reaktorból származó kiégett fűtőelemet ne lehessen bomba előállításához felhasználni.
Ha az Egyesült Államok a tanulmányt követően ellenzi a dúsítás folytatását, a királyság 10 évig nem végezhetne dúsítást sem önállóan, sem más külföldi partnerrel.
A Trump-kormányzat tisztviselői szerint az, hogy az USA központi szerepet játszik a szaúdi atomprogramban, biztosítaná, hogy a dúsítás békés célokat szolgáljon.
A kritikusok azzal érvelnek, hogy az atomprogram biztosítása Szaúd-Arábiának – főként az urándúsítási vagy a plutónium-újrafeldolgozási képesség – ösztönözné a nukleáris technológia terjedését a Közel-Keleten. Az Egyesült Arab Emírségekkel ellentétben Szaúd-Arábia elutasította az úgynevezett „arany standardot”, vagyis azt a kötelezettségvállalást, hogy soha nem dúsít uránt a saját területén, továbbá nem dolgozza fel a reaktorokból származó kiégett fűtőelemeket.
A szaúdi nukleáris megállapodás körüli vitát a jövőbeli ellenőrzésekkel kapcsolatos is élesítette.
A szaúdiak elutasították a „kiegészítő jegyzőkönyvet”, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség egyezségét, amely szigorúbb felügyeletet és ellenőrzéseket biztosított volna. A kormányzati tisztviselők szerint a szaúdiakkal megtárgyalt, különálló, kétoldalú ellenőrzési megállapodás garantálni fogja az Egyesült Államok által biztosított létesítmények megfelelő felügyeletét. A kritikusok azonban úgy vélik, hogy a terv nem lesz elegendő az olyan gyanús nukleáris tevékenységek kivizsgálásához, amelyekben az USA nem vesz részt.
Trump új megállapodása külpolitikai okokból is ellentmondásos.
A Biden-kormányzat kész volt folytatni a nukleáris együttműködést Rijáddal, de a paktumot ahhoz a feltételhez kötötte, hogy Szaúd-Arábia hajlandó legyen hivatalos kapcsolatokat létesíteni Izraellel, amelynek nem hivatalos nukleáris fegyverprogramja van. A kapcsolatok normalizálásának kilátásait háttérbe szorította a Hamász 2023. októberi Izrael elleni támadása és az azt követő izraeli katonai beavatkozás Gázában.
Bár Trump sürgette Szaúd-Arábiát, hogy ismerje el Izraelt, nem ragaszkodik ahhoz, hogy Rijád ezt az amerikai nukleáris technológia megvásárlása és polgári nukleáris programjának elindítása érdekében tegye meg.
A szaúdi megállapodás akkor jön létre, amikor a Fehér Ház még mindig nyomást próbál gyakorolni Iránra, hogy korlátozza nukleáris programját, illetve adja át a magasan dúsított uránkészletét.
Irán és Szaúd-Arábia regionális riválisok, ezért a megállapodás kényelmetlen helyzetbe hozza a Trump-kormányzatot, hiszen egyrészt ragaszkodik ahhoz, hogy Teherán szigorú korlátozásokat fogadjon el nukleáris törekvéseire vonatkozóan, másrészt pedig segíti Szaúd-Arábiát a polgári nukleáris programjának fejlesztésében. A Trump-kormány tisztviselői szerint nincs ellentmondás abban, ha a szaúdi program hatékony biztosítékok hatálya alá tartozik.
A demokraták és a republikánusok elnökei régóta ellenállnak a közel-keleti országok urándúsítási törekvéseinek. Az egyezmény megakadályozása azonban valószínűleg nehéz küzdelmet jelent majd az azt ellenző törvényhozók számára, akik azzal érveltek, hogy a Szaúd-Arábiával kötött nukleáris megállapodás olyan érzékeny kérdés, hogy szigorúbb kongresszusi követelményeknek kell alávetni. 2018-ban egy demokratákból és republikánusokból álló törvényhozói csoport olyan törvényjavaslatot terjesztett elő, amely megakadályozná a Rijáddal való nukleáris együttműködést, hacsak a Kongresszus nem szavazná meg kifejezetten annak jóváhagyását.
Az egyik olyan szenátor, aki a szigorúbb követelmény bevezetését szorgalmazta, az akkori floridai republikánus szenátor, Rubio volt, aki ma Trump külügyminisztere, ám a törvényjavaslatot soha nem terjesztették szavazásra.
Változó prioritások
Az Egyesült Államok célja, hogy hosszú távra magához kösse Szaúd-Arábiát, közben pedig kiszorítsa Kínát és Oroszországot a királyság egyik legfontosabb jövőbeli iparából. Ugyanakkor az urándúsítás lehetőségének a megnyitása veszélyes precedenst teremthet a Közel-Keleten, mivel más regionális hatalmak (Törökország, Egyiptom) is hasonló képességekre tarthatnak igényt, ami gyengítheti a nukleáris fegyverek elterjedését korlátozó nemzetközi rendszert, illetve növelheti a versengést a térségben.
A 30 évre szóló, több milliárd dolláros megállapodás az amerikai vállalatoknak központi szerepet biztosít Szaúd-Arábia nukleáris infrastruktúrájának fejlesztésében.Trump mostani megállapodása külpolitikai okokból is ellentmondásos, hiszen a Biden-kormányzat kész volt folytatni a nukleáris együttműködést Rijáddal, de ezt ahhoz a feltételhez kötötte, hogy Szaúd-Arábia hajlandó legyen hivatalos kapcsolatokat létesíteni Izraellel, amelynek van már nem hivatalos nukleáris fegyverprogramja. Csakhogy a két ország közötti viszony normalizálásának a kilátásait háttérbe szorította a Hamász 2023. októberi Izrael elleni támadása és az azt követő izraeli katonai beavatkozás Gázában. Bár annak idején Trump sürgette Szaúd-Arábiát, hogy ismerje el Izraelt, így bevonva az országot az Ábrahám-megállapodásokba, jelenleg nem ragaszkodik ahhoz, hogy Rijád megtegye ezt az amerikai nukleáris technológia megvásárlása és polgári nukleáris programjának elindítása érdekében.
Kapcsolódó:
Borítókép: Wikimedia Commons
